Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-01-09 / 1. szám

ciót, persze osztrák színészekkel - és velem. A rendező Gustav Ucicky fedezett föl az UFA-film­­gyárnak, a nácik által nem sokkal később elcsapott Hugo Corell igazgató jött aláírni a szerződése­met. Eredetileg nem is akartam filmezni, édesapám beszélt rá: „Kilógna a nyelved, fiam, mire minden világváros színpadára följutnál, és nem biztos, hogy meg tudnád mutatni, mire vagy képes. Egy-két film után viszont fölfigyelnek rád.” Annak ellené­re, hogy mindig is „Brettenkind” voltam, aki a közönsége közvet­len közelében érzi jól magát, mégis a film révén értem irdatlan magasba: operett- és revüfilmek főszerepeiből ismert meg a világ. Megvallom, a nyelv miatt is ide­genkedtem, féltem a német film­gyártól... Most hogyan beszélek magyarul? Alighanem belejöt­tem ... • Mi az igazi műfaja Rökk Marikának?- Nem is tudom, mert mindig a sokoldalúságra törekedtem. Alig­hanem sikerült egy saját műfajt kialakítanom, a Rökk-Fachot. 1- Egy amerikai turnén a pályakezdés éveiben 2. A „Gasparone" című UFA-filmben (1937) 3. A „Kora Terry" című német filmben (1940) 4. A „Csárdáskirálynő" című osztrák filmben (1951) és pénzhiányban szenvedő Kurt Singer volt berlini újságíró, az Árulók és kémek című könyvé­ben. A nevem, nevünk kellett ne­ki, hogy eladhassa a „művét”. Pöröltem is emiatt, meg is nyer­tem a pereket. Olyasmit írt, hogy a lányom apja nem a Jacoby, ha­nem valamelyik náci hatal­masság. Meg hogy én voltam Ca­­naris mesterkémnője, a második Mata Hari, a Mata Mari. Azt sem tudtam akkor, hogy ki volt az a „Kanári”... Önéletrajzi írásom­ban is szó van az ügyről, amelyet végső soron egy szovjet tábornok tisztázott. # Mikor lépett föl legutóbb ott­hon ? Jár-e haza ?- Ötvenöt évvel ezelőtt. A cir­kusz csillagában. Többször vol­tam otthon, de mind kevesebben lesznek, akikért hazamennék. Már csak a bátyám, Edus él, öreg, beteg csont, Kalocsán. Pes­ten van egy unokaöcsém és -hú­gom... Mindinkább keresem a nyugalmat, lassanként szeretnék visszavonulni. Élvezni ezt a gyö­nyörű otthont, amit férjecském­­mel rendeztünk be magunknak itt, Badenben, csak éppen nem jutott időnk megpihenni benne - örökké úton voltunk, hívott a deszka, a fény, a zene, a stúdió, de leginkább a publikum, a szí­nész legfőbb parancsnoka. KULCSÁR LÁSZLÓ Akármilyen jól táncoltam is, szubrett sohasem voltam, de fő­szereplő igen, aki vitte a darabot, hozta a közönséget. Az olyan nagyoperetteket, mint a Csárdás­királynő, a Marica grófnő, a Bál a Savoyban többször is átírták, módosították csak nekem. Én nem tudtam soha szalondámává válni a színpadon. De alighanem sikerült megvalósítanom eredeti elképzelésemet, célomat: nagy­szerű táncosnő, kedves énekesnő, jó színésznő akartam mindig is lenni. Ma is megvan a publiku­mom Ausztriában, Németország­ban, Hollandiában, Belgiumban és talán otthon is. • Hol lép föl mostanság?- Boulevard-színházakban ját­szom már nyolc éve. Nemrég el­hunyt férjecském jó barátja, Hu­go Wiener egy kicsit átírta nekem Walter Firner Kakukktojását, az­zal szerepeltem majd’ három esz­tendeig állandóan telt házak előtt. Kevesebb pompa, fölhajtás, kevesebb tánc, mint egy operett­ben, viszont hozzám illő színészi teljesítmény, mozgás és sanzon. Nagyon kellett ez a darab Fred Raul halála után; második fér­jem távozása lelkileg, fizikailag egyaránt megviselt. Ámikor át­meneti javulás állt be az állapotá­ban, a müncheni Deutsches The­­aterben (öt évvel ezelőtt) én ját­szottam a Bál a Savoyban nagy­operett főszerepét. # Örököse-e Rökk Marikának a lánya a színpadon, a filmen, a tévében ?- Gaby - első férjem, a híres filmrendező (Marlene Dietrich fölfedezője is!), Georg Jacoby volt az édesapja - tíz évig kemé­nyen dolgozott, mire fölküzdötte magát az élre. Kitűnő színész, már nem egy második Rökk Ma­rikát keresnek benne, a bécsi Komödietheater vezető színész­nőjében. • A háború után Rökk Mariká­ról is elterjedt a hír: kémnő volt. Mi az igazság?- Sok híres embert akart lejá­ratni a föltűnési viszketegségben 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom