Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-12-15 / 24. szám

54 M. H.-INTERJÚ Claire Kenneth, a sztár Claire Kenneth neve Magyarországon elsősorban az idősebbek fülében cseng ismerősen, hiszen még a harmincas évek végén, huszonévesen kezdte írni novelláit s regényeit. Könyveit úgy vették, mint a cukrot. Az én korosztályom - ha egyáltalán hallott is róla - angol vagy amerikai írónőnek gondolta. A Jeruzsálemi Nemzetközi Könyvvásáron véletlenül a ke­zembe került egy könyve, aminek fülszövegéből megtudtam, hogy Claire Kenneth valójában Köl­­csey-Kende Klára, aki könyveit magyarul írja, ezeket világszerte olvassák, s néhány regényéből fil­met is készítettek. Ilyen előzmények után ameri­kai utam során szívesen nyomoz­tam ki lakáscímét és telefonszá­mát. Őszintén szólva nem sok időm volt arra, hogy felkészüljek a beszélgetésre, inkább arra sze­rettem volna választ kapni, mi­ként boldogult Amerikában az író, aki Magyarországon már egyszer bálvány volt. Miközben hozzá mentem, beleolvastam egyik könyvébe, melynek lapjain romantikus csókok és ölelések, sóvárgó pillantások és gyönyörű naplementék, testre simuló se­lyempongyolák és délceg férfiak követték egymást. Kicsit ódivatú hölgyre számítottam, de a Hudson-folyó partján levő luxus felhőkarcoló halijában egy ele­gáns, magas, sudár, platinaszőke hajú dáma várt. írói szárnypróbálgatásairól így mesélt:- 13 éves koromban kezdtem el írogatni. Volt egy pepita füzetem, amibe a „műveimet” írtam. A né­met nevelőnőm többször lehülyé­­zett miatta. De nem hagytam ma­gam. Aztán az Új Idők, a Pesti Hírlap közölte elbeszéléseimet. Először novellákat írtam. Erdős Renée fedezett fel tulajdonkép­pen, aki azt tanácsolta, hogy írjak hosszabb lélegzetű regényt. „Mi­éit ilyen kis ficni novellákra aprózod fel magad?” - kérdezte. Éppen akkor jöttem vissza nász­úiról Kairóból, ahol megragadott a Kelet misztikus varázsa. Gon­doltam, hogy ez a közönséget is érdekelheti, s így írtam meg 22 évesen az Éjszaka Kairóban című művemet. Erdős Renée a saját ki­adóját javasolta nekem, el is mentem, de majdnem kivágtak, mert kiderült, hogy ajánlóm ép­pen pereskedik a kiadóval. Kéz­iratomat mégis ott hagyhattam. A kiadó két nap múlva felhívott és közölte, hogy a könyv nagyon tetszik neki, kiadja.- Ha jól tudom, nem kedvezett az idő annak, hogy a könyvet saját neve alatt jelentesse meg.- Bárdossy néven nem jelenhe­tett meg, mert a férjem bátyja mi­niszterelnök volt, és ebben az év­ben végezték ki, mert hadat üzent a Szovjetuniónak. A lánykori ne­vem - Kölcsey-Kende - is túl pa­tetikusan csengett abban az idő­ben, így kaptam a Claire Ken­neth írói nevet. A könyv pillana­tok alatt bestseller lett, az olva­sók szinte követelték a folytatást, így írtam meg a második részt, a Randevú Rómában-t. Aztán az 50-es években nem jelenhetett meg tőlem semmi, így a követke­ző regényemnek, a Neonfény a Níluson címűnek, már Amerika adott otthont. Egyébként mindig úgy jártam a könyveimmel, hogy én már rég befejezettnek tekin­tettem őket, amikor is a kiadók a nagy siker miatt felkértek a könyv folytatására. így írtam 13 regényt és több száz novellát.- Visszatérve a magyarországi évekre, hogyan alakult sorfa?- Nagyon korán férjhez men­tem és húszéves koromban öz­vegy maradtam egy pólyás gye­rekkel. Az első férjem ott maradt a Don-kanyarban. Nonn János­nak hívták és százados volt. A fi­am ma már itt Amerikában egye­temi tanár, két unokám van.-A könyveit mindig valamilyen személyes élmény alapján írta ?- Az első könyvet kétségtelenül a kairói nászutam inspirálta, de a többi könyvnél ilyesmiről már szó sem volt. Sok esetben már le­fordították több nyelvre is, és csak akkor realizáltam magam­ban, hogy mi adta az alapötletet. Minden regényemben van egy gyilkosság. Kaptam egyszer egy új-zélandi olvasómtól egy levelet, miért van minden könyvben ha­lott? Tulajdonképpen csak ekkor tudatosult bennem, hogy szerep­lőim olyan problémák közé sod­ródnak, amit csak így tudnak megoldani. Minden könyvemben van egy magyar szereplő is. A magyar szereplő mindig szimpa­tikus, idealizált. Soha nem házas­ságtörő, nem csaló. Még csak nem is iszik.- Magyarországon kiderült-e az, hogy a Claire Kenneth álnév mögött ki az igazi szerző?- Mindenki azt hitte, hogy egy amerikai írónőről van szó. Ez annyira így volt, hogy amikor egyszer egy Váci utcai könyves­bolt kirakatában megpillantot­tam Remarque A diadalív árnyé­kában című könyve mellett az én könyvemet is kirakva, bementem és megkérdeztem a kis vörös és csúnya segédet, hogy megy az Éj­szaka Kairóban című könyv? Hát kérem, ez a leghíresebb angol író­nő és a könyve az utóbbi idők legnagyobb bestsellerje. Mond­tam neki, hogy ez az angol írónő én vagyok. Erre azt válaszolta: hát ha maga a Claire Kenneth, akkor meg én vagyok a Rudolf Valentino.- A társaságban és a családban mennyire tudták, hogy On írta az Éjszaka Kairóban-t?- Volt egy nagybátyám, a Kor­nél bácsi, aki miniszteri tanácsos

Next

/
Oldalképek
Tartalom