Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-12-15 / 24. szám

KILÁTÓ 27 Washingtonban az Amerikai Magyar Református Egyesület vezetőinek tár­saságéban a Kossuth-emléktábla előtt Kocsis Elemér előadása a B'nai B'rith Zsidó Fraternális Szervezetek New York-i székházában Szűcs Zoltán püspökké szentelése FOTÓ: KOMLÓS ATTILA hívnak külföldi magyar vendég­­előadót. Az idén rám esett a vá­lasztás, a Magyarországi Refor­mátus Egyház jelenlegi helyzeté­ről beszéltem. Ez a gyűlés lélekta­ni fordulópont is volt, mert kide­rült, hogy nem kell tartanunk egymástól, mindent meg tudunk beszélni őszintén, testvéri mó­don. Egész utamra vonatkozik, hogy ott semmiféle durva táma­dás nem ért. Magyarországról ér­kezett ugyan egy gyalázkodó le­vél, amit azonban senki sem vett figyelembe, mert az illető előző­leg Ravasz Lászlót gyalázta, s az Amerikai Magyar Lelkészegyesü­let nagyon elítélte ezért. Pedig ami jót tehetett az életében, azt éppen az általa gyalázott Ravasz László püspök segítségével tehet­te, aki őt bízta meg annak idején a Jó Pásztor-misszió vezetésével. Pál apostol írja második korintu­­si levelében: „Semmit sem tehe­tünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.” A dolgok mindig a helyükre kerülnek az idő folya­mán. Mély élményem volt az a meleg, testvéri érzés, amellyel kö­rülvettek az amerikai magyarok és az, hogy biztosítottak afelől: imádságukkal kísérnek minket. De hogy egy kis vidámságot is idézzek, két személyes emléket mesélek el: Detroitban fogadást rendeztek a tiszteletemre. Ami­kor a szatmáriak megtudták, hogy én Szatmár megyében nőt­tem fel, azzal a feltétellel válasz­tottak meg klubjuk örökös tagjá­nak, ha elénekelem a Mátészalka gyászban van című dalt, amit meg is tettem. A másik eset Ha­­miltonban volt. A feleségemmel együtt ajándékcsomagot kap­tunk, s az ottani szokás szerint azt azonnal fel kellett bontani, hogy mindenki együtt örüljön. Ám sehogy sem boldogultam a bogozgatással, ezért - óriási de­rültség közepette - kivettem a zsebemből a bicskámat, és azt mondtam: ebből is láthatják, hogy igazi szatmári vagyok, mert még a templomba sem megyek bicska nélkül.- Nemcsak külföldön, itthon is sok kritika és bizalmatlanság vette körül az egyházi vezetőket, szá­mon kérték tőlük, hogy nem foly­tatták a hagyományos nemzeti vo­nalat, nem álltak ki a magyarság sorskérdései mellett. Püspök úr, a ligonieri közgyűlésen beszélt az egyház új kihívásairól, sok-sok fel­adatáról, amelyet csak úgy végez­het eredményesen, ha a hívek tá­mogatják.- Meg vagyok győződve arról, hogy vissza tudunk kapcsolódni a Magyarországi Református Egyház 450 éves történetéhez - válaszolja Kocsis Elemér. - Az egyoldalú megítélés áruló egy­házként igyekszik feltüntetni minket, ami így semmiképpen sem igaz. Nyilván voltak tévedé­seink, de lelkipásztoraink nagy része hűséggel szolgálta a gyüle­kezetét, a népét, az üldözötteket. Magam is sokat szolgáltam a ki­telepítettek között. Az elmúlt 40 évben sok csendes mártirium volt; a gyülekezeteink megma­radtak, ami azt jelenti, hogy so­kan kitartottak az egyház mellett. Áldozatosan segítették a szeretet­­intézményeinket, iskoláinkat. Az utóbbi időben, amikor eltörölték a gátló intézkedéseket, az egyház tagjai nagy belső felszabaduláson mentek át. Most minden missziói ág nyitva áll előttünk, és mi a le­hetőségeinken felül próbálunk él­ni ezzel. Az eddig is működő iszákosmentő- és a kallódó ifjú­ságért misszió mellett, kórház-, börtön-, cigánymisszió indult, mozgássérültekkel, vakokkal és süketekkel foglalkozunk, és nagy-nagy feladatként az erdélyi menekültek segítségével. Új re­formátus szövetségek is alakul­tak, mint például a Biblia Szövet­ség, a Református Ifjúsági Szö­vetség és rövidesen az Országos Missziói Egyesület. Újjáalakul­tak olyan régi egyesületek, mint az Országos Református Lelkész­egyesület jogutódaként Debre­cenben életre hívott Magyar Re­formátus Lelkészegyesület, amely nevében hordozza, hogy nem kí­vánja korlátozni munkáját a tria­noni országhatárokon belül, emellett a Vasárnapi Iskolai Szö­vetség s a Cserkészszövetség. Egyházunk elhatározta az el­múlt 40 évben hitük miatt bármi­nemű hátratételt szenvedettek re­habilitálását és azt, hogy méltó­képpen emléket állítunk azok­nak, akik hitükért mártírhalált haltak. Felülvizsgáljuk és átala­kítjuk az Egyházi Törvényköny­vet, hogy a Kálvini Zsinat presbi­teri szellemét kiteljesítsük a tör­vényekben. Nekünk nem nehéz bekapcso­lódni a demokratikus fejlődésbe - mondta búcsúzóul Kocsis Ele­mér, a zsinat elnöke -, hiszen a 450 éves reformáció talaján szü­lettek a legfejlettebb demokráci­ák, amelyekkel nekünk állandó közösségünk volt. A Magyaror­szági Református Egyház mai ve­zetői, lelkipásztorai Hollandiá­ban, Angliában, Svájcban tanul­tak. Valójában egy 450 éves prog­ram valósul meg most a demok­ráciában. Az emberek éhesek a testvéri szóra, szeretetre, félrete­szik a felgyűlt sérelmeket és teljes erővel munkába állnak - ez adja meg a mi reménységünket. ZIKA KLÁRA

Next

/
Oldalképek
Tartalom