Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-02-17 / 4. szám
X ÁTALAKULÁST - DE HOGYAN? Izgalmas eszmecsere az MSZMP és az MDF között A szünetben: Romány Pál, az MSZMP Politikai Főiskolájának rektora és Csurka István író (MDF) FOTÓ: MTI A magyar belpolitika a viharosan gyors, olykor nehezen követhető változások időszakát éli. Gyakran felelős vezetők néhány hetes kijelentéseiről derül ki, hogy idejét múltak, új és új szervezetek jelentik be megalakulásukat, részt kívánva venni a politikai dialógusban. Mindeközben a gazdaság stagnálása, az elszabaduló infláció a kétkedéseknek éppúgy táptalaja, mint a radikálisabb változások sürgetésének. A nemzet átmeneti időszakban él, a funkcióitól idegen feladatokat is felvállaló állam jórészt a múlté, a demokratikus berendezkedés alakulóban van - miközben mindkét folyamatban és a két folyamat között is jócskán van ellentmondás. A társadalom különböző csoportjainál a honnan jövünk kérdésre nagyjából hasonló a válasz, és a célok tekintetében is gyakran konszenzus rajzolódik ki, de a jelenben igen sok a nehezen megválaszolható kérdés. így például gyakorta hallani, hogy feladat a koalíciós kormányzás - de kivel? Hiszen még csak pártcsírák vannak. Cél a demokratizálás. De Hyde Park módjára? Cél a parlament átalakítása. De miként? A jelenlegi legitimitásának kétségbevonása útján? A kérdések folytathatók soká; ezért is fontos a különböző vélemények ütköztetése, az álláspontok kölcsönös tisztázása. Az MSZMP képviselői és a legnagyobb alternatív szervezet, a mintegy tízezres tagságot felmutató Magyar Demokrata Fórum képviselői ezért ültek le tanácskozásra a Politikai Főiskolán. Természetesen lehetetlen, hogy a több mint hatórás vita valamennyi elemére részletesen kitérjünk. Néhány villanás azonban érzékeltetheti a hazai közvéleményt leginkább foglalkoztató kérdéseket. (Néhány szót az MDF-ről. A mozgalom 1987 szeptemberében a Lakitelken tartott tanácskozás mintegy 160 résztvevőjének akaratából jött létre. Nyilatkozatuk alapja az a gondolat, hogy a magyar társadalomnak jó és rossz sorsában szüksége van az erők összefogására egy széles körű szellemi koalícióban; szüksége van olyan folyamatosan működő fórumra, amely lehetőséget nyújt a társadalomépítő vélemények szabad kinyilvánítására; szüksége van olyan mozgalomra, amely képes hidat építeni a társadalom különféle erői között. A Magyar Demokrata Fórum hitvallása szerint elsősorban a reformkori eszmék követőjeként kíván tevékenykedni. Célja a társadalmi haladás, az abszolutizmus elleni küzdelem, a nemzeti függetlenség, az európai humanizmus.) A mozgalom 11 vezetője volt ott a Politikai Főiskolán, ahol az MSZMP-nek ugyancsak 11 prominens képviselője jelent meg. A vita alapvetően három nagy kérdéscsoport körül zajlott: az MSZMP eddigi és jövőbeni politikája; a parlament szerepe; a pluralizmus, a demokrácia. Csengey Dénes író (MDF) azt hangoztatta, hogy az MSZMP alulmaradt a feladatokkal szemben. Politikai vereséget azért nem szenvedett, mert nem volt valóságos politikai játéktér, ahol ez bekövetkezett volna. Sürgette, hogy az MSZMP demokratikus, reformpárti szárnya - ezt felismerve - közeledjen az alternatív szervezetekhez. Kulin Ferenc irodalomtörténész (MDF) szerint a demokráciához vezető első lépés, hogy megszűnjön a félelem. Mint mondotta, benne „félelmet keltenek az olyan kijelentések, hogy az MSZMP nem akar lemondani a hatalomról, mert ez azt sejteti, hogy a párt az utolsó pillanatban olyan eszközökhöz nyúlhat, amelyekkel fenntartja hegemóniáját.” Balogh Sándor történész (MSZMP) viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy az MSZMP-nek köszönhető az is, hogy ehhez a tanácskozáshoz el lehetett jut ú. Balogh (aki a magyar Párttörténeti Intézet igazgatója) kifejezte reményét, hogy a mostani változások a pártban is a legjobb erőket hozzák a felszínre. Mint mondta, ezért sem fél a többpártrendszertől. Természetellenesnek nevezte az egypártrendszer erőszakos bevezetését; ennek az árát a megmaradt egyetlen párt is megfizette, mert elveszítette potenciális szövetségeseit. Szerdahelyi István kritikus (MSZMP) véleménye erre rímelt: az MSZMP valóban követett el hibákat, ám a nyílt párbeszédet is ő hirdette meg. Lezsák Sándor költő (MDF) azt sürgette, hogy az MSZMP reformszámya határolódjon el azoktól, akiktől meg akar szabadulni. A mai viszonyok között - mondotta - a tárgyalásnak lehet létjogosultsága, ám a barátkozásnak még nem. Lezsák keményen tette fel a kérdést: hihetünk-e annak az arcnak, amit a párt most mutat - mert szerinte a négy évtized valamennyi történelmi ígérete történelmi csapdának bizonyult. Beszélt arról is, hogy „az elmúlt 32 év politikai bűnösei” magas nyugdíjjal meghúzódnak a háttérben. Számos hozzászólás érintette a parlament összetételének kérdését. Für Lajos történész (MDF) szerint a magyar parlament pillanatnyilag nem tükrözi az ország politikai árnyalatait, az erőviszonyokat. Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész (MDF) alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását sürgette, míg Madarász Tibor alkotmányjogász (MSZMP) arra figyelmeztetett, hogy az előrehozott választás - a menetrend szerint 1990 nyarán lenne esedékes - csak a politikai rögtönzéseknek, a kalandoroknak kedvezne. Figyelemre méltó gondolatot fogalmazott meg Csurka István író (MDF), akit az elmúlt években a hivatalos politika sokáig szilenciummal sújtott. A többpártrendszer, mondta, nem azonos a demokráciával. A demokrácia azon múlik, hogy az eddig mindenen kívül maradt milliók legitimálják-e a rendszert, lesz-e politikai sikerük azoknak, akiknek a húst a csirkeláb jelenti. Általában az ilyen fordulatot a demokratikus forradalmak szokták meghozni, de Magyarországon ilyenre nem tanácsos gondolni. Csurka szerint kiegyezésre van szükség: demokratikus választásra, de olyanra, amelyet alapos felkészülés előz meg. A többpártrendszerhez, mondta, a félpártrendszeren keresztül vezet az út, az MSZMP adjon le hatásköréből. Fabriczky András közgazdász (MSZMP) viszont azt vetette fel, hogy nem szereti a kiegyezés szót, mert figyelmeztetést érez mögötte: „ha rendesen viselkedtek, nem ültetünk benneteket a vádlottak padjára...”. Sok a veszélyes tenyészet Magyarországon, sok a nem és keyés az igen, mondta. A választások előrehozatalával ezért sem ért egyet: olyan, egymásra licitáló folyamat kezdődne, amely az indulatokra alapoz. Ä pluralizmus témájában további érdekes észrevételek hangzottak el. Szoboszlai György politológus (MSZMP) arról szólt, hogy a mai Magyarországon a többpártrendszer tény - bár intézményesítve még nincs. A koalíció kialakítása - bármennyire is sürgetik a körülmények - hosszú folyamat. Fekete Gyula író (MDF) a világtörténelemben páratlannak, egyedülállónak nevezte azt, amit az MSZMP meghirdetett: hogy egy hatalmon lévő párt saját magát korlátozza. A koalíció gondolatával egyetértett, de ő is figyelmeztetett: nem értek még meg rá a feltételek. Sok volt még az érdekes vélemény, de engedtessék meg inkább két megjegyzés. A tanácskozáson jószerével inkább monológok hangzottak el, valódi vitáig ritkán jutottak el a résztvevők. Apró, ám igen jellemző mozzanat volt. amikor egy MSZMP-képviselő arra figyelmeztette az MDF prominens alakját, hogy nem is oly rég még az MSZMP színeiben részesítette őt, „mint népet”, gondos oktatásban. Fekete Gyula ugyancsak erre tapintott rá, amikor arról szólt, hogy az asztal két túlsó oldalán ülők némelyike akár helyet is cserélhetne egymással ... H. Gy. 7
