Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-12-15 / 24. szám
KRÓNIKA 11 Befektetési szimpózium A magyar gazdaság fellendítése elegendő tőke hiányában megoldhatatlan. Közismert ugyanakkor gazdaságunk tőkeszegénysége, és az a tény is, hogy a belső tőkekitermelés fokozása hatékony külső segítség nélkül nem lehetséges. Ennek ösztönzésére rendezték az őszi befektetési konferenciát. Gazdaságunk fellendítéséért A Magyar Gazdasági Kamara meghívására közel száz magyar származású és nyugati üzletember érkezett Magyarországra, hogy tájékozódjon a tőkebefektetés lehetőségeiről. A kétnapos konferencia résztvevői kitűnőnek tartották az ötletet, annál elégedetlenebbek voltak a lebonyolítással, főleg azzal, hogy a 150 dolláros részvételi díj mellett nem kaptak konkrét és elfogadható válaszokat az őket érdeklő kérdésekre. Az előadók nagy része mintha elfelejtette volna, hogy külföldön az üzleti életben korrekt és megbízható információcsere van, a jelenlevők többsége ismeri a magyarországi gondokat, s nem azért repülte át az óceánt, hogy arról meséljenek neki, mennyi a nehézség, és mi volt az elmúlt negyven évben. így sokan igyekeztek függetleniteni magukat, és közvetlenül kapcsolatokat teremteni egy-egy szakterület vállalati, illetve cégvezetőivel. A szíveslátás azért nem maradt el. A Magyarok Világszövetsége, a Magyar Fórum és Budapest főpolgármestere a patinás városházán búcsúfogadást adott a szimpózium résztvevőinek tiszteletére. A szép gesztust mindenki örömmel fogadta. * Julius Balogh floridai üzletember kizárólagosan magyar befektetésekre kapott felhatalmazást megbízóitól - 800 millió dollárt akart elkölteni.- Mint mindig, most is nagyon jól éreztem magam itthon, de a befektetési szimpóziumot inkább szórakozásnak tartottam, mint üzleti megbeszélésnek. Vajmi keveset tudtam meg az itthoni gazdasági és szervezési változásokról. Arra törekedtem, hogy minél több magyar vállalat vezetőjével ismerkedjem meg, és kezdjek tárgyalásokat. A pénzt nem sikerült elköltenem, de keresem a további lehetőségeket. A problémám az, hogy Magyarországon képtelenség hasznos információkat beszerezni. Sokszor úgy éreztem magam, mintha körhintában ülnék, mert egyik helyről a másikra küldtek. Pedig a megoldás kéznél volt, mert a vállalati főkönyvelő mindent tud, csak nem adhat tájékoztatást. Még szerencse, hogy Julius Baloghban olyan nagy az elszántság és a magyarsága iránti kötődés, hogy nem ment el a kedve, sőt, ha irodát nyitna Magyarországon, az idősebbik lánya is szívesen részt venne a munkában.- Büszke vagyok arra, hogy a magyar mérnökök elméletileg teljesen tisztában vannak a modern elektronikai ipar előnyeivel, olvasottak, jól képzettek és rendkívül érdeklődők. Ha megfelelő gépek, alapanyagok és piac állnának rendelkezésükre, rövid idő alatt felzárkózhatnának a világszínvonalhoz. Mi garantált nyugati piacot ajánlunk, gépeket és alapanyagot biztosítunk, a magyar mérnököktől szervezést és jó munkát kérünk. * A Münchenben élő Szepesváry Jenő véleménye szerint egy német vagy egy amerikai üzletember nem csinálta volna végig a mögötte álló fél évet, a vegyes vállalat alapításával járó útvesztőket, csak a magyarok hajlandók eltűrni a sok nehézséget, hogy az óhazáért tehessenek valamit. A szimpóziumon beszámolt tapasztalatairól és sok kérdésben várt volna konkrét segítséget.- A magyar üzletemberek összehívása jó gondolat volt, de nem használták ki az ebből adódó lehetőségeket. A magyar kormány jelenlevő képviselőinek nem volt idejük meghallgatni gyakorlati javaslatainkat, a tőlük kapott információ pedig olyan távol állt a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ne csodálkozzanak akkor azon, ha mindenki visszafogja a lelkesedését.-Több mint 25 éves ipari gyakorlat után alapítottam meg kis vállalatomat, amely szakmai tanácsokkal látja el a német kis- és középvállalatokat a műanyagiparban. Szerettem volna egy müncheni székhelyű közös vállalatot alapítani, de nem sikerült. Megvártam a gazdasági törvényt, és nagyon kevés pénzzel létrehoztam egy kis számítástechnikai közös vállalatot Székesfehérváron. Rendkívül jó kapcsolat alakult ki az itteni értelmes emberekkel, és remek cégvezetőt is találtam. Most már csak a bürokrácia útvesztőivel és az állandóan változó szabályozókkal kellene megküzdenünk. * A washingtoni Teleconsult cég ügyvezető alelnöke, Teleki István másfél éve töri a fejét azon, hogyan lehetne Magyarországra olyan cégeket behozni, amelyek adományokkal, technológiával vagy menedzsmenttel tudnának segítséget nyújtani. Két hazai vállalattal folytat komoly tárgyalásokat egy kaliforniai cég megbízásából, a Teleconsult képviseletében pedig távközlési befektetések lehetőségeit keresi. Teleki István tízéves volt, amikor szüleinek távoznia kellett Magyarországról. Édesapja, gróf Teleki Béla, Zala megye főispánja volt. Négy évig vártak Ausztriában, hátha visszatérhetnek Magyarországra. Argentínában, majd Paraguayban kezdtek végül új életet, s az édesanyának volt ereje ahhoz, hogy gyermekeit magyar történelemre, irodalomra tanítsa, és tudatosítsa bennük, mire kötelezi őket a Teleki és Széchenyi elődök emléke.-A jövő fontosabb számunkra, mint a múlt. Amit megtanultunk külföldön, szeretnénk valamilyen formában Magyarország javára fordítani. Az én hozzájárulásom abból áll, hogy külföldi technológiákat és hozzá adományokat próbálok szerezni. A néhai Teleki Pál miniszterelnök unokája világbanki tevékenységet folytat Washington közelében, ő tudósokat hoz haza és innen tanulmányutakra visz szakembereket. 1986-ban szerveztünk az Észak-Amerikában élő Telekiek részére egy öszszejövetelt, és arról beszéltünk, mit lehetne tenni a Telekiek emlékéért. De hangsúlyozom, hogy a jövő az első, a múlt megvilágítása csak a második. ZIKA KLÁRA
