Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-12-01 / 23. szám
PÁLYÁZAT 13 Oktatómunkája mellett igen sokoldalú publikációs tevékenységet is végzett, műfordításai jelentek meg. O szerkesztette az első finn-magyar szótárt (1934). Számos cikke jelent meg a népköltészetről és főleg a Kalevaláról. Tanulmányt írt Fábián Istvánról, a nyelvész papról, a Kalevala-fordítás egyik úttörőjéről (1959). Több tanulmányban foglalkozott a finn-magyar kulturális kapcsolatok múlt századi történetével, valamint a finnugor nyelvek rokonságának kérdéseivel (1965). Jelentős tevékenységet fejtett ki a magyar népköltészet Finnországban való megismertetése terén, valamint a magyar népzene és cigányzene körül támadt finnországi zűrzavar eloszlatásában (1969). Azon már csak csodálkozni lehet, hogy egy ekkora életmű a Magyar Intézet nevet viselő lektorátus 60. évfordulóján megjelent ünnepi cikkben (a Suomi-Unkari 1985. december 4. számában) mindössze szűk háromsoros említést érdemelt, azt is csak zárójelbe téve. Gazdag tevékenységét illő lenne szakszerűen újraértékelni, hogy a két rokon nyelvű baráti nép kulturális kapcsolatának történetében elnyerhesse az őt megillető helyet. Weöres Gyulának finn anyanyelvű özvegye és építészmérnök fia él Helsinkiben. * Kiss Zoltán. Sirját a Helsinkivel határos, kauniaineni temetőben leltem meg. A sírfelirat tanúsága szerint 1929. március 9-én született, és 1977. április 25-én hunyt el. Kiss Zoltán Kiss János soproni professzor fia volt. A háború végén, egy lőszerraktár eltakarítása közben történt robbanás súlyosan megsebesítette. Hosszan tartó betegsége után felépülve leérettségizett, és énektanámak készült. A Lutheránus Világszövetség ösztöndíjasaként, 1958-59-ben Finnországban és Svédországban tanult. A két év leteltével hazautazik, de később visszatér Finnországba, ahol megnősül, és a házaspárnak négy gyermeke születik. Kiss Zoltán Finnországban énektanárként és koncerténekesként működött. Önálló hangversenyein Bartók és Kodály népdalfeldolgozásait, valamint Kölcsey, Ady, Sappho stb. megzenésített verseit tette ismertté a finn zenekedvelő közönség előtt. A 70-es években lemeze jelent meg, Hungarian Folk Songs, Magyar népdalok címen, ami a Lutheránus Világszövetség Svéd Nemzeti Bizottságának anyagi hozzájárulásával készült. Ezen a lemezen -és a hangversenyeken is - Kiss Zoltán kellemes basszus hangját Sole-Kallioniemi-Garam kísérte zongorán, akit a háború előtti években mint Garam Lajos egri evangélikus lelkész feleségét, zongoraművésznőként és műfordítóként ismerhették Magyarországon. Kiss Zoltán népdalgyűjtéssel is foglalkozott. Samuli Aikioval és Kecskeméti Istvánnal együtt írta a „Lappische Joiku-Lieder aus Karasjog” című tanulmányt (Helsinki, 1972). Korán bekövetkezett halálát súlyos betegség okozta. Élete végén Kiss Zoltán már szinte teljesen vak volt, feltehetően régi sebesülése következtében. A sors által rövidre szabott életét a magyar zene Finnországban való népszerűsítésének szentelte, és ezzel is a finn-magyar kulturális kapcsolatot szolgálta. Kár, hogy a „A magyar zene és zenepedagógia Finnországban” című terjedelmes, de nem kimerítő írásában Veikko Helasvuo Kiss Zoltán nevét még csak meg sem említi. (Barátok, Rokonok című kötet, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1984.) * Kelemen Sándor 1898. november 10-én született, Felsősófalván, a Székelyföldön. Elhunyt 1977. november 22-én Helsinkiben. Sírját a Honkanummi temetőben találtam meg. Kelemen Sándor öccsével együtt, 1936-ban jött Finnországba. Saját szűcsműhelyük volt Helsinkiben. Kiváló mesterembereknek mondják, akik személyesen is ismerték őket. Kelemen László 1960. február 4-én halt meg. Sírja Helsinkiben, a Hietaniemi temetőben van. * Markimó Károly 1893. január 18-án Krasznán, a Felvidéken született. 1938-ban jött Finnországba, ahol szűcsmesterséget folytatva, kezdetben a Kelemen testvérekkel együtt dolgozott, de később külön vállalkozásba kezdett. 1976. január 29-én halt meg. Sírját szintén a Honkanummi község temetőjében leltem meg, Helsinkitől kb. 15 km-re, a Lahti felé vezető úton. A sírkövön az anyósa neve is szerepel. Finn felesége él Helsinkiben, gyermekük nem volt. BENEDEKNÉ DB. SZŐKE AMÁLIA HELSINKI, FINNORSZÁG
