Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1989-11-15 / 22. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 61 szenty-per elsőfokú ítélettel való le­zárása után, 1949. február végén két újabb perre került sor. Az egyikben az esztergomi prímási aula munka­társai kerültek a vádlottak padjára. Beresztóczy Miklós az AC budapesti igazgatójaként 8 havi börtönt kapott; Fábián János prímási levéltáros 1951-ig volt börtönben. De hamaro­san osztozott sorsukban Meszlényi Zoltán segédpüspök, Giegler Károly kanonok, a szintén aulista Hóka Im­re, vagy Witz Béla akkori budapesti általános érseki helytartó is. A Mind­­szenty-per közvetlen folyománya volt az ún. gazdasági bűncselek­ményben részt vevők, a „valutázók” pere 1949. február végén. Ennek so­rán nemcsak Esterházy Pál herceg titkárát ítélték el, hanem Bóka Imre esztergomi papot is, aki Mindszenty pénzügyeit intézte (4 évi fegyházra); a perben tanúként szereplő Várady János jezsuita pátert 3 évi, Vid József jezsuita szerzetest ugyancsak 3 évi fegyházra. A Mindszenty-per időszakában a hatalom elsősorban a jezsuita rend egyes kiemelkedő személyeire csa­pott le. így került sor 1949 elején P. Kerkai Jenő S. J. letartóztatására, akit azzal vádoltak, hogy Chapin bu­dapesti amerikai követhez különféle híranyagokat juttatott el, ezért zárt tárgyaláson 6 évi fegyházra ítélték. (Amikor ez letelt, 1954-ben újra per­be fogták, és 4 évre ítélték.) De letar­tóztatták és elitélték Tüli Lajos jezsu­ita provinciális-helyettest is. Kerkai­­hoz hasonlóan tragikus sors jutott P. Mócsy Imrének, aki számos alkalom­mal közvetített a Szentszék és a ma­gyar kormány között. 1949. január közepén letartóztatták (mert ismer­tette a püspöki karral a Mindszenty letartóztatását elítélő pápai levelet), internálták, és évek múlva került csak bíróság elé, amely végül is izga­tás miatt 1953-ban (!) 9 évi börtönre ítélte. Már a Mindszenty-per előkészítése során az ÁVH számos olyan sze­mélyt őrizetbe vett, kihallgatott vagy megfigyelt, akiket végül is nem szere­peltettek a perben, hanem szabadlá­bon hagyták őket. Ide tartozott egy sor volt kereszténypárti, legitimista világi és pappolitikus, elsősorban Bozsik Pál prépost plébános, báró Kray István, Farkas Endre ügyvéd (a Mindszenty anyja által felkért védő), Czettler Jenő és mások. Az 1951-ben megrendezett monstre koncepciós perben, amely végül is a fővádlottról a Grősz-per elnevezést kapta, a vád­lottakat (vagy pedig bíróság elé nem is került embereket) 1950 elejétől so­rozatosan tartóztatták le. Mindez párhuzamosan folyt a püspöki kar tárgyalóasztalhoz kényszerítésével, az 1950-es egyezmény aláíratásával, a papi békemozgalom megindításá­val és a szerzetesrendek felszámolá­sával. Ki lesz a főszereplő? A volt kereszténypártiak, közép­­osztálybeliek üldözését a „klerikális reakció” elleni harcon túl összekötöt­ték a korábbi állami alkalmazottak­kal szembeni megtorló akciókkal, igy elsősorban a vasutasok elleni eljárá­sokkal. Maga a Grősz-per tulajdon­képpen a politikai vezetés szándéka szerint lett Grősz-per, s szinte az utolsó pillanatig, 1951 májusáig nyi­tott kérdés volt, hogy ki lesz a fősze­replő? Tehát a per eszköz volt az egyház felszámolása érdekében, ho­lott Grősz érsek, mint a püspöki kar az idő szerinti elnöke, aláírója volt az 1950-es kényszerű egyezménynek, és ha nem is lelkesen, de vállalta a hata­lommal való együttélést. Nálánál sokkal egyértelműbben volt konzer­vatív és ellenséges a rendszerrel szemben Pétery József váci püspök vagy Shvoy Lajos székesfehérvári püspök, akinek vaskos dossziéi ele­gendő ürügyet kínáltak a perbefogás­ra. Ennek ellenére Péteryt majd csak 1952-ben internálják, és Shvoy is „megúszta” a házi őrizet enyhébb formájával. Rákosi és főként Révai azért választották Grőszt, hogy az el­ső embert állítsák félre, és az ő sze­mélyén keresztül „bizonyítsák”, hogy az 1950-es megállapodás nem őszin­te, az egyház nem tartja be. De végül is ezzel azt is igazolták, hogy sem a kemény szembenállás (Mindszenty), sem a hajlékonyabb kompromisz­­szumkészség (Grősz) nem vezet seho­vá, a hatalomnak egyikre sincs szük­sége. Ezért került Grősz érsek a vád­lottak padjára. A Grősz-per célja a kereszténypár­ti politikusok kiiktatása, mondhatni likvidálása mellett elsősorban a szét­szórt szerzetesrendek tagjainak to­vábbi megfélemlítése, lehetőség sze­rint internálása, letartóztatása volt. 1950 elejétől az ÁVH három ügyben, három irányban bővitette a nyomo­zást és a letartóztatásokat: az 1950 márciusában letartóztatott P. Vezér Ferenc pálos szerzetes és társai, az 1950 októberben letartóztatott End­­rédy Vendel zirci ciszterci apát és tár­sai, valamint az 1950 decemberben letartóztatott Bozsik Pál prépost és társai ügyében. Grősz József és társa­inak bűnperében a vádak felépítése nagyjából követte a Mindszenty-pe­­rét és a korabeli koncepciós perekét. Egyenes folytonosságot kreáltak a Mindszenty-féle hatalomváltás és ál­lítólagos szervezkedés és a Grősz ve­zette szervezkedés között, holott ez utóbbiról még kreált bizonyítékok sem voltak, csak nevetséges tanúval­lomások. Itt is a fővádlott bűne a le­gitimista szervezkedés, a hatalom megdöntésére irányuló összeesküvés, kémkedés és természetesen a valuta­üzérkedés. Mindszenty esetében még megelégedtek a politikai és gazdasá­gi bűncselekményekkel, itt már a konstrukció kiegészült két új motí­vummal: a fegyveres katonai szervez­kedés és a köztörvényes gyilkosság vagy abban való közreműködés és felbujtás vádjával. Grősz József kalocsai érsek és né­hány aulistájának 1951 májusi őrizet­be vételekor a per teljes forgatóköny­ve készen állt, amit a párt legfőbb ve­zetése is jóváhagyott. Az érsek és nyolc társának bűnpere 1951. június 22-28-a között zajlott le a budapesti népbíróságon, aminek elsőfokú ítéle­tét a Népbíróságok Országos Taná­csa másodfokon 1951. július 31-én jóváhagyta. Ennek értelmében az I. r. vádlott Grősz érsek 15 évi börtön­­büntetést kapott. (1956 májusban egyéni kegyelemben részesült.) A II. r. Bozsik Pál prépost 10 évi, III. r. Farkas Endre ügyvéd 8 évi börtönt kapott, mindketten a börtönben hal­tak meg. A IV. rendű vádlott dr. Hé­­vey László köztisztviselő, dr. Pong­­rácz Alajos és a IX. rendű vádlott Vezér Ferenc pálos szerzetes ügyét áttették a katonai bírósághoz, ahol halálra ítélték és kivégezték őket. A VI. r. Endrédy Vendel volt zirci apát 14 évi, a VII. r. Hagyó Kovács Gyula ciszterci szerzetes, jószágkormányzó 13 évi és Csellár Jenő perjel 10 évi börtönbüntetést kapott. Az ún. Grősz-perben letartóztatot­tak számát nem ismerjük. Az 1951 június, július és augusztus hónapok folyamán a „főtárgyaláson”, tehát a Grősz-perben elítélt 9 személyen kí­vül még további 12 perre került sor, amelyekben több mint száz személyt ítéltek el! Többek nem is kerültek bí­róság elé, hanem internálták őket. A persorozatban a Vezér Ferenc pálos „vezette” csoport 21 tagja, Czettler Jenő egyetemi tanár és vas­utas társai (10 fő), a kalocsai érseki udvar (Gombos Károly kanonok és társai) tagjai, Friedrich István volt miniszterelnök és a kereszténypárti politikusok csoportja (15 fő), a szent­földi szerzetesek, további pálos szer­zetesek és azok segítői kerültek a bí­róság elé. A Grősz-per már egyértelműen az elrettentés és megtorlás eszköze, és az akkori hatalom logikája szerint is értelmetlen volt. Éppen ezért ezt kö­vetően ilyen stílusú és típusú egyházi koncepciós perre nem került sor. GERGELY JENŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom