Magyar Hírek, 1989 (42. évfolyam, 1-24. szám)
1989-11-15 / 22. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 61 szenty-per elsőfokú ítélettel való lezárása után, 1949. február végén két újabb perre került sor. Az egyikben az esztergomi prímási aula munkatársai kerültek a vádlottak padjára. Beresztóczy Miklós az AC budapesti igazgatójaként 8 havi börtönt kapott; Fábián János prímási levéltáros 1951-ig volt börtönben. De hamarosan osztozott sorsukban Meszlényi Zoltán segédpüspök, Giegler Károly kanonok, a szintén aulista Hóka Imre, vagy Witz Béla akkori budapesti általános érseki helytartó is. A Mindszenty-per közvetlen folyománya volt az ún. gazdasági bűncselekményben részt vevők, a „valutázók” pere 1949. február végén. Ennek során nemcsak Esterházy Pál herceg titkárát ítélték el, hanem Bóka Imre esztergomi papot is, aki Mindszenty pénzügyeit intézte (4 évi fegyházra); a perben tanúként szereplő Várady János jezsuita pátert 3 évi, Vid József jezsuita szerzetest ugyancsak 3 évi fegyházra. A Mindszenty-per időszakában a hatalom elsősorban a jezsuita rend egyes kiemelkedő személyeire csapott le. így került sor 1949 elején P. Kerkai Jenő S. J. letartóztatására, akit azzal vádoltak, hogy Chapin budapesti amerikai követhez különféle híranyagokat juttatott el, ezért zárt tárgyaláson 6 évi fegyházra ítélték. (Amikor ez letelt, 1954-ben újra perbe fogták, és 4 évre ítélték.) De letartóztatták és elitélték Tüli Lajos jezsuita provinciális-helyettest is. Kerkaihoz hasonlóan tragikus sors jutott P. Mócsy Imrének, aki számos alkalommal közvetített a Szentszék és a magyar kormány között. 1949. január közepén letartóztatták (mert ismertette a püspöki karral a Mindszenty letartóztatását elítélő pápai levelet), internálták, és évek múlva került csak bíróság elé, amely végül is izgatás miatt 1953-ban (!) 9 évi börtönre ítélte. Már a Mindszenty-per előkészítése során az ÁVH számos olyan személyt őrizetbe vett, kihallgatott vagy megfigyelt, akiket végül is nem szerepeltettek a perben, hanem szabadlábon hagyták őket. Ide tartozott egy sor volt kereszténypárti, legitimista világi és pappolitikus, elsősorban Bozsik Pál prépost plébános, báró Kray István, Farkas Endre ügyvéd (a Mindszenty anyja által felkért védő), Czettler Jenő és mások. Az 1951-ben megrendezett monstre koncepciós perben, amely végül is a fővádlottról a Grősz-per elnevezést kapta, a vádlottakat (vagy pedig bíróság elé nem is került embereket) 1950 elejétől sorozatosan tartóztatták le. Mindez párhuzamosan folyt a püspöki kar tárgyalóasztalhoz kényszerítésével, az 1950-es egyezmény aláíratásával, a papi békemozgalom megindításával és a szerzetesrendek felszámolásával. Ki lesz a főszereplő? A volt kereszténypártiak, középosztálybeliek üldözését a „klerikális reakció” elleni harcon túl összekötötték a korábbi állami alkalmazottakkal szembeni megtorló akciókkal, igy elsősorban a vasutasok elleni eljárásokkal. Maga a Grősz-per tulajdonképpen a politikai vezetés szándéka szerint lett Grősz-per, s szinte az utolsó pillanatig, 1951 májusáig nyitott kérdés volt, hogy ki lesz a főszereplő? Tehát a per eszköz volt az egyház felszámolása érdekében, holott Grősz érsek, mint a püspöki kar az idő szerinti elnöke, aláírója volt az 1950-es kényszerű egyezménynek, és ha nem is lelkesen, de vállalta a hatalommal való együttélést. Nálánál sokkal egyértelműbben volt konzervatív és ellenséges a rendszerrel szemben Pétery József váci püspök vagy Shvoy Lajos székesfehérvári püspök, akinek vaskos dossziéi elegendő ürügyet kínáltak a perbefogásra. Ennek ellenére Péteryt majd csak 1952-ben internálják, és Shvoy is „megúszta” a házi őrizet enyhébb formájával. Rákosi és főként Révai azért választották Grőszt, hogy az első embert állítsák félre, és az ő személyén keresztül „bizonyítsák”, hogy az 1950-es megállapodás nem őszinte, az egyház nem tartja be. De végül is ezzel azt is igazolták, hogy sem a kemény szembenállás (Mindszenty), sem a hajlékonyabb kompromiszszumkészség (Grősz) nem vezet sehová, a hatalomnak egyikre sincs szüksége. Ezért került Grősz érsek a vádlottak padjára. A Grősz-per célja a kereszténypárti politikusok kiiktatása, mondhatni likvidálása mellett elsősorban a szétszórt szerzetesrendek tagjainak további megfélemlítése, lehetőség szerint internálása, letartóztatása volt. 1950 elejétől az ÁVH három ügyben, három irányban bővitette a nyomozást és a letartóztatásokat: az 1950 márciusában letartóztatott P. Vezér Ferenc pálos szerzetes és társai, az 1950 októberben letartóztatott Endrédy Vendel zirci ciszterci apát és társai, valamint az 1950 decemberben letartóztatott Bozsik Pál prépost és társai ügyében. Grősz József és társainak bűnperében a vádak felépítése nagyjából követte a Mindszenty-perét és a korabeli koncepciós perekét. Egyenes folytonosságot kreáltak a Mindszenty-féle hatalomváltás és állítólagos szervezkedés és a Grősz vezette szervezkedés között, holott ez utóbbiról még kreált bizonyítékok sem voltak, csak nevetséges tanúvallomások. Itt is a fővádlott bűne a legitimista szervezkedés, a hatalom megdöntésére irányuló összeesküvés, kémkedés és természetesen a valutaüzérkedés. Mindszenty esetében még megelégedtek a politikai és gazdasági bűncselekményekkel, itt már a konstrukció kiegészült két új motívummal: a fegyveres katonai szervezkedés és a köztörvényes gyilkosság vagy abban való közreműködés és felbujtás vádjával. Grősz József kalocsai érsek és néhány aulistájának 1951 májusi őrizetbe vételekor a per teljes forgatókönyve készen állt, amit a párt legfőbb vezetése is jóváhagyott. Az érsek és nyolc társának bűnpere 1951. június 22-28-a között zajlott le a budapesti népbíróságon, aminek elsőfokú ítéletét a Népbíróságok Országos Tanácsa másodfokon 1951. július 31-én jóváhagyta. Ennek értelmében az I. r. vádlott Grősz érsek 15 évi börtönbüntetést kapott. (1956 májusban egyéni kegyelemben részesült.) A II. r. Bozsik Pál prépost 10 évi, III. r. Farkas Endre ügyvéd 8 évi börtönt kapott, mindketten a börtönben haltak meg. A IV. rendű vádlott dr. Hévey László köztisztviselő, dr. Pongrácz Alajos és a IX. rendű vádlott Vezér Ferenc pálos szerzetes ügyét áttették a katonai bírósághoz, ahol halálra ítélték és kivégezték őket. A VI. r. Endrédy Vendel volt zirci apát 14 évi, a VII. r. Hagyó Kovács Gyula ciszterci szerzetes, jószágkormányzó 13 évi és Csellár Jenő perjel 10 évi börtönbüntetést kapott. Az ún. Grősz-perben letartóztatottak számát nem ismerjük. Az 1951 június, július és augusztus hónapok folyamán a „főtárgyaláson”, tehát a Grősz-perben elítélt 9 személyen kívül még további 12 perre került sor, amelyekben több mint száz személyt ítéltek el! Többek nem is kerültek bíróság elé, hanem internálták őket. A persorozatban a Vezér Ferenc pálos „vezette” csoport 21 tagja, Czettler Jenő egyetemi tanár és vasutas társai (10 fő), a kalocsai érseki udvar (Gombos Károly kanonok és társai) tagjai, Friedrich István volt miniszterelnök és a kereszténypárti politikusok csoportja (15 fő), a szentföldi szerzetesek, további pálos szerzetesek és azok segítői kerültek a bíróság elé. A Grősz-per már egyértelműen az elrettentés és megtorlás eszköze, és az akkori hatalom logikája szerint is értelmetlen volt. Éppen ezért ezt követően ilyen stílusú és típusú egyházi koncepciós perre nem került sor. GERGELY JENŐ