Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
FEHÉR SÁNDOR (Csehszlovákia) GÖMÖRI GYÖRGY (Nagy-Britannia) Pesti anzix hull a falról a vakolat - hová lett a nemzettudat? A régit elvitték kicserélni még tavaly, a Felvonógyártól, azóta csend van és gyalog kell fölmászni az ötödikrehatodikra (zihálnak is eleget a népek) Közben meg körös-körül egyre rondább tömbházak nőnek ki a földből zajos és torzsalkodó lakókkal ki-ki a maga nyelvén ordibál szidja a Mindenhatót meg a Köjált Be kéne menni a házmesterhez és rászólni: „Janó, maga marha, nem látja, hogy a lépcsőházban már majdnem ledőlt a karfa, s ugyan mi állhat még az okosnak, ha a galambok fejünkre fosnak?” potyog potyog a vakolat elkelne egy nemzettudat Szabad vagyok I. hiába nézel rám olyan értetlenül papírom van róla a körzeti orvostól KARINTHY FERENC BÉCSI SZELET Szabad vagyok II. SZABAD VAGYOK SZABAD VA G Y O K SZABAD VAGYOKSZA K 0 B Y A S G D Z A YOKSZABAD V A V G A V B A G A A DV Y G D A VAGYOK0 Y B D DABAZS K 0 V A A K A Z B G s A S Y ZS KOYGAVDABAZ 0 K K O Y S GAY DABAZS KOYGAV DABAZ Nagy nyüzsgés volt a Színházi Élet, azóta is túlszámyalhatatlanul izgalmas, érdekes művészeti, irodalmi, pletyka- stb. hetilapnál. A főszerkesztő, Incze Sándor, s legmeghittebb barátai, Molnár Ferenc, Stella Adorján, Lukács Gyula Bécsbe készültek, valami bemutatóra. Ekkor toppant be apám.-Vigyetek el engem is, ki ne hagyjatok!- Gyere, Fricikém, mind örülünk neked.- De intézzétek el a feleségemmel. Meghívlak hozzánk ebédelni. Nálunk mindig több személyre főztek, mint ahányan voltunk, vendég nélkül úgyszólván sose jöttek haza. Ezúttal gombaleves és bécsi szelet volt, akkora halom, a legkisebb fiú, bizonyos Cini ki se látszott mögüle. Anyám udvariasan, ám hűvösen fogadta őket, pompás a szimata, már a belépéskor érezte, hogy itt valami disznóság bűzlik. De azért még nem szólt. Incze a főfogásnál tért a tárgyra.- Kedves Aranka - kezdte óvatosan, miközben Cini már a második hatalmas hússzeletet tömte magába. - Egy kis merénylet készül maga ellen. Ugyanis a hét végére szeretnénk elrabolni a férjét. Anyám nem felelt, Cini kivette a harmadik, majd a negyedik bécsi szeletet.- Színházi premier - kapcsolódott be Stella. - Más nem képes megírni, egyedül Frici. Hiszen tudja, drága Aranka, az ő csodálatos, zseniális tolla. Még most sincs válasz, Cini a hatodik bécsi szeletnél tart.- Hát erről volna szó - kontrázott a kövér Lukács is. - Ezért ragadnánk el a mestert. Nem hosszú időre, mindössze három-négy nap. Anyám egész hirtelen s váratlanul szokott kitömi, akár a júliusi vihar. Odavágta a villát s a tányérokat a padlóra, hogy ezer darabra tört, a krumpli szertegurult. Majd késsel a kezében, villámos tekintettel:- Nem fog maga Bécsbe utazni! Hogyisne. Kártyázni, lóversenyezni, rulettezni Badenben, kurvákkal hetyegni! Nem, nem és nem! Maguk pedig - fordult a vendégekhez - azonnal takarodjanak, mars ki a házamból! Apám hiába próbált békíteni, reménytelen. Amazok szedelőzködtek, távoztak. Cini már a nyolcadik bécsi szeletet vagdosta fel. A hatodik emeleten laktunk, szótlanul ballagtak lefelé. Csak a harmadiknál jegyezte meg Molnár:- Most már értem, mitől hízik ez a gyerek. 85
