Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
I is bűnösnek találtatott. Megtudta továbbá, hogy idült alkoholista és notórius munkakerülő, aki kiskörű gyermeke szájától sem átallja megvonni az utolsó - miért csak az utolsó? - falatot. Bár úgy lett volna! - sóhajtott Bika Jézus. Vágyott ő minderre, mindig is szerette volna jól pofon vágni a nőt. Munkátlan életről, könnyű kalandokról, italról pedig ki nem álmodozott? Csöngettek, a bakancsos nő rémülten meghátrált az üres lakás előtt.- A holmija - mondta rekedten, majd, amikor Jézus a padlóra teperte, és amíg csak ott a földön bajlódott a farmer kapcsaival, elhaló hangon ismételgette: nem jöttek meg a bútorok?- Nem jöttek meg - felelte a férfi, amikor ő is szóhoz jutott. Az egérfogú nő sírt egy sort, azután összeszedegette a holmiját és elbúcsúzott. Bika becsukta az ajtót, és örömében felordított.- Mondtam - bólintott a részeges Ferdinánd. A kulcsot jött elkérni. Csak egy percre - ígérte - csináltat róla egy másolatot. Az elkövetkező napokban a régi barát feljárt a lakásba. Egy diáklánnyal - magyarázta -, és hogy ne zavarjon, kizárólag munkaidő alatt. Jézus nem bánta, később még örült is neki, amikor a másik egy családi ágyat, asztalt, lemezjátszót és konyhafelszerelést: lábast és fazekat hozott. A bútor érkezése megnyugtatta az egérfogú asszonyt. Sírni ugyan sírt így is, de már nem olyan sokat. Szomorú élete volt - mesélte, miután kiszipogta magát. Csúnya lány voltam - mondta Bika Jézusra emelve gyulladt szemeit. Csúnya, de erényes. Nem hittem a fülemnek, amikor a környék leghírhedtebb szépfiúja megkérte a kezemet. Beleszerettem, igen, húszéves voltam, ki lett tűzve az esküvő. A barátnőim irigyeltek, hogy engem vesz el, pedig majd mindegyiknek volt már dolga vele. Azután, az a kimondhatatlan szörnyűség! A templom előtt odalépett hozzá egy barátja, és azt mondta:- Nyertél. Tiéd a pénz. Elment, otthagyott. Rossz vicc volt az egész. Fogadásból vett el engem. Azóta sem láttam - mondta az egérfogú asszony. A házasságot semmisnek nyilvánították, mivelhogy jogi nyelven nem materializálódott közöttünk a szerelem. Azóta itt élek - mondta még. Ennek kilenc éve, és most harmincéves vagyok. Bika Jézus kis híján elsírta magát. Még nem tudta, honnan tudhatta volna, hogy harminc év után minden magányos ember őriz egy ilyen szép, szomorú esetet. *- Boldogok a lelki szegények - vont vállat a részeges Ferdinánd. Ezúttal vacsorára hívta meg a diáklányt.- Hozd te is az egérfogúdat - mondta. - Hadd materializálódjék az a szerelem. A régi barát szerelme barna bőrű külvárosi lányka volt, napszemüveget viselt és arany karperecét. Jött még egy amerikai is, Ferdinánd azt mondta róla, hogy az üdvhadsereg tisztje és egyetemi docens. Ez hozta a vacsorát. „Nyolc segg - egy dollár” - mutatta büszke mosollyal a nejlonpapírba csomagolt nyolc püspökfalatot. A régi barát felgyűrte ingujját, és elkezdte főzni a csirkelevest. Az egérfogú asszony nem fogadta el a meghivást. Bika megmarkolta a derekát, de az merev volt és hideg.- Nem szeretem a barátodat - mondta. - Serdülőkkel jár. Ismerem.- Ha nem jössz, vége közöttünk - mondta a férfi. A másik felemelte pirosra sírt szemeit és megkérdezte: minek?- Mi van? - kiabált ki a konyhából a régi barát.- Szakítottunk - mondta Bika Jézus, és a részeges Ferdinánd azonnal rábólintott: helyes! Körülülték az asztalt, rumot ittak.- Gyereke van? - kérdezte a régi barát. - Mert akkor ez a következő fogás: rád szabadítja a gyereket.- Sajnos, ez a helyzet - bólogatott az amerikai. - Egy gyereket nem zavar el az ember.- Játszol velük, és egy szép napon azt veszed észre, hogy papának szólít egy pöttöm ember. Valahogyan kicsúszik a száján. Te meg, barom állat, nyelheted a könnyeidet.- Az még csak hagyján - sóhajtotta az egyetemi docens. - De amikor serdülő lány a csalétek! Képzeljük el: két nő, anya, lánya, és mind a kettő szeret. Az ember tulajdonképpen a kettőt veszi el.- Nem beszélhetnétek másról? - kérdezte a lány. - Fantáziáitok itt, és az ördögnek se kelletek.- Azután csodálkozik mindenki, ha a kettővel él is - folytatta az amerikai, aki úgy látszik, nem hiába látogatta az üdvhadsereget.- A nők szemet hunynak ilyenkor. De ne adj’ isten, hogy valamin összevesszetek!- Liza - kérdezte a részeges Ferdinánd. - Mikor szabadul a mostohaapád?- Le vagytok szarva - felelte a lány. Elkészült á'vácsora. Ferdinánd jól főzött, és most tele szájjal evett. Kerek krumpliorra kigyúlt, kanalából bozontos szakállába csörgött a csirkeleves.- Sztrip-póker - jelentette ki vacsora után. Megkeverte a kártyát, és feltett egy diszkólemezt. A diáklány csuklóján megcsörrent a tucatnyi hajszálvékony aranylánc. Egyenként szedegette le őket, egy csöppet se zavarta, hogy a többiek már régen anyaszült meztelenek.-Tffák, itatták“^ fölöslegesen: így kezdődött a szabadság. Körbejárta a lakást, egy sikamlós slájmon kis híján hasraesett. Az ablakon besütött a fény, vasárnap volt, ünnepélyes, fura csend. Leült az ablakpárkányra, felütötte a kockás füzetet, amibe a felesége felírta a címeket. A közös ismerősöket az asszony elvitte magával, akárcsak a fényképeket és a gyerekeket. Kihúzta őket. Colin öngyilkos lett, amikor magára maradt. Pierre újra nősült, a második asszony is szült neki két gyereket. Ott is lehetett valami hiba, mert amikor lezuhant, a temetésére a két családból senki se ment. André eltűnt. Kerestetni fogom, határozta el a férfi, és nem húzta ki ezt az utolsó nevet. Egész nap aludt. Amikor felébredt, hűvös szellő borzolt végig a hátán. Esteledett.- Csak azért is - mondta keményen. Megborotválkozott, bekanalazta a maradék csirkelevest. A bárban, ahová benyitott, kriptasötét volt. A gitáros mellett talált magának helyet. Szeme lassan megszokta a félhomályt: a teremben csupa nő ült. Lehettek vagy negyvenen.- Ali baba és a negyven kurva - mondta Bika Jézus. A gitáros nevetett:- Tisztességes asszonyok ezek.- És, mire várnak?- Csodára, uram. A szabadságot választották, ugyebár, itt kezdenek új életet.- Minden este?- Igen. Itt várják a csodát. De nem mennek el ezek kérem senkivel. Kivel mennének? - a zenész széttárta a karját és szomorúan nevetett. Kint zuhogott az eső. Éjfél elmúlt, mire hazaért. Az ágyán a részeges Ferdinánd három kifestett nővel beszélgetett.- Mi van itt? - kérdezte. Az egyik nő harsányan felnevetett.- Idd ki az italt - mondta Jézus a régi barátnak.- Mi bajod velem?- Idd ki az italt. Szó nélkül cihelődtek. Itt boldogság lesz és nem bordély - mondta Bika Jézus. - Itt fényképalbumok vannak, karácsonyfadíszek, gyerekek.- Elmentek - mondta a régi barát. - Boldogok az irgalmasok. Most mi lesz?- Menj és keresd meg a feleségedet. A részeges Ferdinánd vörös orra lekókadt.- Jól tudod, elment - mondta. - Ösztöndíjat adott neki az egyetem. Még sokáig hallotta a hangját. „Díjazzák az ösztönöm, köszönöm, köszönöm!” Egy ócska csacsacsa ritmusára kerülgette a pocsolyákat a parkolóhelyen. * Másnap elállt az eső. Sűrű gőz gomolygott az El Monte bérkaszámyái fölött. Ferdinánd elment. Ott kacsázott keresztül a parkolóhelyen. Hogy itt fényképalbumok vannak. Az ám! Foghíjas fényképalbumok, zörgő karácsonyfadíszek, üres füzetek... ft. Jf j'ia . o fe.i /i'a $ 61
