Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
SZOLGÁLATBAN Cserkészet: a magyarságtudat megtartója Hefty László evangélikus esperes-lelkipásztor három évtizede él Argentínában. Neve nemcsak a dél-amerikai protestáns misszióval, hanem a cserkészmozgalommal is összeforrt. A dél-amerikai magyar protestáns missziós munkáról írt doktori disszertációját a budapesti evangélikus teológiai akadémián summa cum laude védte meg. Az energikus, jó humorú, barátságos, most már dr. Hefty Lászlót először az argentínai magyarság és az óhaza kapcsolatáról faggatom.- Amiben megegyezünk: az Erdély - válaszolja -, bár a külföldön élő magyarság már régóta és állandóan harcol az erdélyi magyarság védelméért, szemben az itthoni óvatos és csak a legutóbbi időkben megnyilvánuló felelősségvállalással. Én is tagja vagyok az Erdélyi Világszövetségnek, és mi Argentínában, ha megjelenik valahol egy olyan román írás, amely nem felel meg a valóságnak, azonnal tiltakozunk és írunk, helyesbítve a hamis adatokat. Mielőtt eljöttem, megjelent egy 14 oldalas román cikk, amely a háromkötetes „Erdély története” munkát támadja, amire egy bizottságot alakítottunk, és pontról pontra igyekeztünk rávilágítani arra, hogy a történelmi folyamat miként alakult a valóságban. Egyébként hivatalos kapcsolattartásról nem beszélhetünk. Az egyik legrégebbi magyar klub, a Valentinái Dalkör az egyetlen Argentínában, amely megszakítás nélkül tartott kapcsolatot a mindenkori magyar követséggel. A többiekről ez nem mondható el, főleg azért, mert a külföldön élő magyarság fennmaradását biztosító legerősebb mozgalmat, a cserkészetet, Magyarországon még nem ismerik el.- Azért ebben van már némi változás.- Van, és reméljük, hogy lesz is változás a külföldi magyar követségek és közösségek között, de egyelőre a cserkészet területén nincs közös munkára lehetőségünk. Argentínában 1952-ben kezdődött a cserkészmunka, amikor a közelmúltban elhunyt Leskó Béla, az elődöm a magyar evangélikus gyülekezetben megkezdte a cserkészcsapat szervezését. Ezután további csapatok szerveződtek, most összesen öt működik, de mindegyiknek még legalább 40 tagja van. Korábban a duplája volt a jelenleginek, de mint minden az emigrációban, lassan ez is csökkenő tendenciát mutat. Hogy mennyire lelkes ez a társaság, az is mutatja, hogy fölépítettek egy háromemeletes cserkészházat, ahol az összejöveteleket tartják, és ahol a magyar iskola működik. A magyar iskolában most már a harmadik nemzedék tagjai tanítják magyarra a negyedik, ötödik nemzedéket. Hála istennek, nagyon sokan házasodtak egymással a cserkészfiúk és -lányok közül, ami biztosítja a magyar népi kultúra fönnmaradását, s azt, hogy a gyerekeik is jól tudnak majd magyarul. A cserkészvezetőknek ugyanis érettségit kell tenniök magyar irodalomból, földrajzból és történelemből. Ez előírás. Manapság pedig egyre inkább elvárjuk a cserkészvezetőktől, hogy eljöjjenek Magyarországra, itt találkozzanak a jelenlegi magyar kultúrával, és azt szívják magukba.- Milyen benyomásokkal távoznak Magyarországról?- Általában rendkívül jó a benyomásuk, ami a magyar kulturális életet illeti, szinte habzsolják a színházat, múzeumokat, találkoznak az írókkal.- Ha jól értettem, Argentínában a cserkészmozgalom a záloga a magyar kultúra továbbélésének.- igen. Vannak ugyan magyar klubok, de azokat is jobbára cserkésztisztek vezetik. Éppen azért biztosított a magyar egyesületek fönnmaradása, mert ők bevezetik az ifjúságot ezeknek a magyar csoportosulásoknak az életébe. A mai vezetők már kint születtek, mind 45 év alattiak, mert a gyerekek számára az idősebb vezetők jelenléte már nem vonzó. Én mint a cserkészek lelkésze működöm, csak a cserkésztisztképző tábor ügyében segédkezem. Buenos Airesben él a legtöbb magyar, és ott működnek a cserkészcsapatok, de nincsenek magyar gettók, mert amikor 1948-ban megérkeztek a magyarok, ott is éppen olyan lakásmizéria volt, mint ma Budapesten. Mindenki ott telepedett le, ahol éppen szállást kapott. Ezért ebben a hatalmas, 12 milliós városban szerteszéjjel szóródva élnek a magyarok, csak a fiatalabbak igyekeznek már a magyar iskola közelébe húzódni, hogy ne kelljen anynyit utazni például a cserkészfoglalkozásokra.- A távolság ellenére eljárnak az összejövetelekre ?- Igen, mert vonzzák őket a foglalkozások. Minél többet követelünk a gyerekektől, annál inkább érdeklődnek. A cserkészetben nálunk a legnagyobb hangsúly a magyarságismereten van. A gyerekeknek legalább 150 népdalt kell tudniok ahhoz, hogy fölavassák, ismerni továbbá legalább 10 népi játékot és táncot, s természetesen a magyar irodalmat is. Ezenkívül visszük őket kirándulni, mindig sátorban táborozunk, ugyanúgy, mint régen - ennek is megvan a vonzása.- Lelkigondozói szolgálata meddig terjed ki?- Uruguayra is. Korábban én alakítottam a magyar evangélikus gyülekezeteket Brazíliában, Uruguayban, Paraguayban, Chilében és Argentínában. 1956. augusztus 2-án érkeztem Argentínába.-Ezek szerint nem 1956-ban hagyta el Magyarországot?-Nem. 1945-ben. Mindig külső szolgálatra készültem, Japánba akartam menni. Jelentkeztem a külmissziói szolgálatnál, ahol azt mondták, te nem mész japánba, hanem Argentínába, mert beszélsz magyarul. Leskó Bélát kellett leváltani, akit a teológiai akadémia megszervezésével bíztak meg. Az Evangélikus Világszövetség megbízottja így érvelt: annyi magyar jött ki Dél-Amerikába 1948 után, hogy próbáld meg őket gyülekezetbe szervezni. Megadtak ehhez minden anyagi segítséget. Átmentem Brazíliába, felkerestem a magyarokat, mindenütt presbitériumokat szerveztem, és megígértem, hogy visszajövök. Hasonlóképpen Uruguayban, de ott könnyebben boldogultam, mert régebben is volt protestáns közösség, csak lelkészük nem. Chilében két magyar egyesület működött, a protestánsokat tömörítő Szent László és a római katolikus Szent István; az ő segítségükkel mentem látogatni.-El annyi magyar evangélikus Dél-Amerikában, hogy mindenütt közösségeket szervezhetett ?- Argentínában és Brazíliában külön evangélikus gyülekezet van, a többi helyen közös református és evangélikus. Brazíliában már a harmincas évektől ott volt Apostol János református lelkész, ő építette a szép erdélyi stílusú templomot. Evangélikus gyülekezet is van, már öt éve Magyarországról kapnak lelkészt, most éppen Görög Tibort Óbudáról. Ez az első evangélikus gyülekezet, amelyet itthonról segítenek.- S az ön magyarországi útjára hogyan került sor?- Dr. Nagy Gyula püspök úr három évvel ezelőtt Buenos Airesben járt, és akkor mondtam neki, hogy küldjön valakit, aki egy évig helyettesítene, amíg ledoktorálok. Azt felelte: nem tud senkit küldeni, hanem jöjjek én ide, itt biztosan hamarabb is elkészülök, és az itthoni egyháznak egyébként is szüksége van arra az anyagra, amit én feldolgoztam, így jöttem Budapestre, itt megírtam magyarul a dolgozatot, aminek nagyon örültek. 1990-ben Brazíliában lesz a Lutheránus Világszövetség legközelebbi gyűlése, és Nagy püspök úr véleménye szerint ez lehetne a dokumentuma a dél-amerikai munkának, megismerhetnék ebből az egész ottani kereszténység hátterét is. Amikor a szigorlati vizsgám volt, három órán keresztül szinte bombáztak a kérdéseikkel.- Mennyire aktív Argentínában a gyülekezeti tagság?- A fele minden héten ott van az istentiszteleten, annak ellenére, hogy sokat kell utazniuk. Annyira megbecsülnek minket az argentinok is, hogy a múlt év novemberében, amikor a 30. évfordulóra egy filatéliai kiállítást ren-Hefty László átveszi a doktori diplomát a budapesti evangélikus teológián FOTÓ: BATÁR BEA 28
