Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-01-08 / 1. szám

A külföldön élő és egyre nagyobb sikereket arató Munkácsyt az 1870-es évektől foglalkoztatta a gondolat, hogy Magyarország számára múzeumba szánt, nagyszabású művet alkosson. Az 1870-es párizsi Salon aranyérme után, amelyet a „Siralomház” c. képéért kapott, hiába várta a hazai megrendelőket. Csak nagyigényű bécsi megrendelése, a Kunsthistorisches Museum menynyezetképének befejeztével vált itthon is egyértelművé, hogy Munkácsynak megbízást kell adni. A megbízás az épülő Parlament főrendi házának üléstermébe szánt, és a magyar honfoglalást megörökítő festményre szólt. Mielőtt a mester munkához látott volna, 1891 októberében rövid országjárásra indult egy fotós társaságában, hogy a magyar, szláv, török, román karakterű arcokról felvételeket készíttessen. Ezek után a hazai megrendelők és az Akadémia segítségével régészeti konzultációkat folytatott a honfoglalás kori viseletekről, és fotók alapján tanulmányozta az akkoriban Budapesten kiállító Verescsagin keleti témájú festményeit is. A Párizshoz közeli Neuilly-ben külön műtermet építtetett magának, „masinás házat”, ahogy titkára írja, ahol speciális görgőhengerekre húzta a majd 100 négyzetméteres vásznat, hogy minden részletén kényelmesen dolgozhasson. Külön fegyver- és kosztümgyűjteményt állított öszsze, s egy műlakatossal hazai minták szerint fegyvereket, csatokat, sisakokat is csináltatott. Árpád modelljéül egy Bertóthy nevű rokonát választotta, aki a hagyomány szerint a honfoglaló magyarokig vezette vissza családfáját. A századvég „kultikus” valóság- és történelemtiszteletének légkörében a történeti hitelesség fenti mozzanatai nélkülözhetetlenek voltak.

Munkácsy, szokásától eltérően, plain-air megoldásokkal kísérletezett e képén. A képet a párizsi Salon 1893 tavaszi bemutatóján ennek ellenére a francia kritika értetlenül fogadta. Az oroszbarát francia közéletben rossz kicsengése volt a szlávokat hódoltató Árpád hősi szerepeltetésének, még akk is, ha a mű éppenséggel a békés hódítás eszméjét kívánta hangsúlyozni.

A kedvezőtlen kritika azonban nem törte le Munkácsy kedvét. Nem hitte, hogy a Honfoglalást csak egy magyar ember értheti igazán, ahogyan azt Malonyay Dezső, Munkácsy titkára állította. Ez csak egy kép, mondta a mester, s ha jó, akkor nemzeti-Munkácsy Mihály:

HONFOGLALÁS