Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-11-18 / 22. szám
FOTÓ: HORVÁTH PÉTER után. (Egy csoport képviselő név szerinti, egy másik zárt ülésen való voksolást javasolt.) Az Országgyűlés 317 igennel, 19 nemmel és 31 tartózkodással vette tudomásul a kormányjelentését. Feltűnést keltett Nyers Rezsőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának tartózkodása. A kormány napilapja, a Magyar Hírlap megkérdezte: mi vezette ehhez a döntéshez? Nyers tartózkodását úgy indokolta, hogy a beruházással szemben bizalmatlan, ám a kormány bizalmát élvezi. Kifejtette, hogy szerinte a beruházás már az indulásnál helytelen volt, a kormánynak egy mész-* szebbre tekintő kompromisszumot kellett volna keresnie, mivel a stabilizáció időszakában az országnak nincs elég pénze, nincs a környezetvédelmi beruházásokra sem. „Attól félek - mondotta hogy mindazok, akik a jelentést megszavazták, abban a hitben vannak, hogy már most van pénze erre az országnak, és az ökológia tényleg elébe helyezhető az ökonómiának. Ennek én nem látom a feltételeit. ” Úgy döntöttek a Parlamentben, hogy egy képviselőkből álló és egy társadalmi bizottság figyelemmel kíséri az építkezést, üzemeltetést. A tervek szerint a dunakiliti tározó 1989 végére készül el, az első bősi turbina 1990 nyarán indul el, a nyolcadik 1993 nyarán. Ezzel egy időben kezd áramot termelni az első nagymarosi turbina, a hatodikat 1993- ban helyezik üzembe. * A kormány jelentésének elfogadása után a Magyar Nemzet a „hogyan továbbiról kérdezett meg környezetvédőket. Lányi András, a Duna Kör nevében elmondta, hogy továbbra is harcolnak a népszavazásért, mivel a környezeti veszélyek, a gazdasági terhek oly súlyosak, hogy nem lehet belenyugodni a Parlament döntésébe. Itt tart hát jelenleg az ügy, s úgy tűnik, hogy most már a legszélesebb közvélemény sem téveszti szem elől a Dunakiliti és Visegrád közötti Duna-szakaszt. Jó lenne persze, ha jutna figyelméből a szűkebb és tágabb környezet más fertályaira is. Hál' isten, másutt is van mit védeni, és sajnos van is mitől... B. I. 19
