Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-02-05 / 3. szám
A Magyar Hírek Posta rovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyan akkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. Rendhagyó módon ezúttal két oldalon közöljük postarovatunkat. Felhalmozódtak a szélesebb érdeklődésre számot tartó olvasói levelek, ám ami ezúttal talán ennél is lényegesebb: a levelezőtársakat keresők sorai. Nem szeretnénk, ha túl soká kellene várakozniuk a megjelenésre. Árokszállási Évának adott interjúját, ami az 1987/21. számban jelent meg, Fogolyán Miklós szerzetes atya azzal fejezi be, hogy szeretné, ha Szent Gellért püspök földi maradványai visszakerülnének Magyarországra, s ennek érdekében fáradozik. Azt hiszem, hogy van Budapesten egy olyan hely, ami minden tekintetben alkalmas a nem magyar születésű, de mindenképpen Magyarországhoz kötődő szent életű mártír-püspök maradványainak a befogadására: a volt sziklakápolna a Gellért-hegy oldalában. Az 1926-ban létesített és a harmincas években kibővített templom az ötvenes évek elején szűnt meg. Azóta egy részében hidrogeológiai méréseket végeznek, egyéb részei kihasználatlanok. Azt javaslom, hogy az eredeti kápolnát adják vissza rendeltetésének, és benne leljen végső nyugalmat — kilencszáz éves hányattatás után — Gellért püspök. Stílusos lenne ez a megoldás, mert a püspök, akit a Kelen-hegyről dobtak a mélybe, most ugyanezen, de immár róla elnevezett hegy belsejében nyugodnék. Meggyőződésem, hogy nem csekély idegenforgalmi vonzerőt jelentene ez. Egy másik téma. Nem tudok egyetérteni angliai olvasótársamnak, Nagybaczoni Nagy Csabának azzal a kijelentésével, hogy nagyon sokan kényszerültek nevük megváltoztatására. Éppen a legismertebb főnemesi és nemesi családok tagjai voltak azok, akik az ötvenes években sem változtatták meg nevüket. Nem tudok olyan Esterházyról, Zichyről, Degenfeldről, Wesselényiről, Széchenyiről, Kállayról, Szalayról, Telekiről, Nedryről — és még sorolhatnám sokáig —, aki megváltoztatta volna a nevét. Egy-két ilyen valóban akadt, de ritka — és éppen osztályos társai által rossznéven vett — kivételnek tekinthető. DR. DEL MEDICO IMRE BUDAPEST A Magyar Hírek 1987 21. számában magára vonta figyelmemet Balázs Adám beszámolója Sütő András „Álomkommandó” című új drámájáról. A bevezetőből kiderül, hogy a színdarab szerzője mélyen átélte a magyar zsidók kipusztításának tragédiáját, lelkileg közel került az üldözött néphez és rokon sorsot vélt felfedezni a sok megpróbáltatáson átment magyar és zsidó nép között. Ilyen könülmények között meglepett a beszámolónak a színdarabra vonatkozó két kitétele, amelyekhez néhány megjegyzést kívánok tenni. Az egyik: „... a halottégető halálraítéltek, vagyis azok a kiválasztott foglyok, akik a túlélés reményével segédkeznek hitsorsosaik elpusztításában ...” Ez az állítás téves és megtévesztő. Az igazság, amelyet Sütő András éppen olyan jól kell, hogy ismerjen, mint a vészkorszak történészei, egészen más. A „sonderkommando” tagjait a németek jelölték ki, és a kiválasztottaknak fogalmuk sem volt, milyen munkára kerülnek, azt sem tudták, hogy ilyen munka létezik. Egyébként a halottégetők túlélési kilátásai rosszabbak voltak, mint a többi munkára alkalmas deportálté. nálása más esetek ábrázolására a tények elferdítésével egybekötve: szentségtörés — és a szerző részéről ezenfelül a mértékérzet súlyos hiányát árulja el. MARQUAND STEPHANE PÁRIZS, FRANCIAORSZAG Szerkesztőségünknek alkalma adódott, hogy a jenti levelet megismertesse Sütő Andrással. Az alábbiakban az író válaszát közöljük. Párizsi levélírójuknak azt mondanám: először olvassa el a szóban forgó drámát, s azután vélekedjék. Azt hiszem, a félreértések, vagy félre magyarázások elkerülésének ez a legegyszerűbb módja. Különben úgy tűnik: M. S. kisajátítja magának a szenvedés jogát. Ebben azután sem fogunk egyetérteni, ha netán elolvassa színdarabomat. Égy megszenvedett gyötrelem senkit sem jogosít föl mások szenvedésének tagadására. Drámám egyik vezérgondolatát úgy hívják, hogy: empátia. Ahol ez hiányzik: az egyetértés lehetetlenség. SÜTŐ ANDRÁS MAROSVASARHELY, ROMÁNIA Meleg érdeklődéssel olvastam Balázs Adám „Kanadai magyar repülő bravúrja” c. írását Födő-Vargek Lajos óceánrepüléséről. Engedjék meg, hogy — ha késve is — néhány megjegyzést tegyek a cikkre vonatkozóan. Födő-Vargek Lajos valóban Victoria városából repült Budapestre, ám a leszállás nélküli óceánrepülés Frobisher Bay Tqaluit-tól Budapestig volt leszállás nélküli, ami tetemes különbség. A Frobisher Bay Iqaluit-tól Budapestig való távolság 5790 km, ami óriási csúcsteljesítmény egy egymotoros gép számára. Ezt a repülést azonban megelőzte a Victoria—Frobisher Bay/Iqaluit-i repülés kanadai területen, ami 3600 km-t tesz ki. Ez, természetesen, nem volt része a leszállás nélküli óceánrepülésnek. Cikkük utal az 1931. évi „Justice for Hungary” óceánrepülésre, helyesen állapítva meg, hogy ott rövidebb távról volt szó. Nem hangsúlyozza azonban Födő-Vargeknek azt a pluszteljesítményét, hogy ő az óceánrepülést egymaga hajtotta végre. Nem említi a cikk azt sem, hogy az 1931. évi óceánrepülést két ember hajtotta végre: Endresz György és Magyar Sándor, előbbi mint pilóta, utóbbi mint navigátor. A repüléstechnika akkori fejlődési fokán még így is igen nagy teljesítmény volt az pvéké, s megérdemeltek volna — ha már a riporter hivatkozik e tettre — pontosabb hivatkozást. Még egy szót a cikk illusztrációjához. Tiszteletre méltó dolog, hogy a Magyarok Világszövetsége gratulált az óceánrepülőnek, de úgy érzem: az ő csúcsteljesítményével nem áll arányban a csikóbőrös kulacs. DH. TÖTH KAI.MAN TISZTELETES OTTAWA, ONT. KANADA Jólesik, hogy lapjukból komoly információt kapok a művészetek terén dolgozó, külföldön élő honfitársaim sikereiről Különösen a zene érdekel, ezért szükségesnek tartom felhívni figyelmüket arra, hogy Izraelben él a világ egyik leghíresebb hegedűtanárnője, aki magyar származású, és 1949-ben, mikor egy külföldihez ment férjhez, hagyta el Magyarországot. Tanítványai között a legismertebbek Slomo Minzt, Pinkas Zuckermann. Smuel Askenasi stb. A lista hosszú lenne. A nagy hegedűversenyek zsűrijeinek a világ minden táján ünnepelt tagja. Neve: Fehér Ilona. Talán érdemes volna olvasóikat erről informálni. A másik kitétel, amely megjegyzést kíván, a zsidó boncoló orvosra vonatkozik, aki „egyezséget” ajánl a náci orvosnak, hogy megmenteni próbálja a saját gyermekeit. Az il' cii állítások, amelyek a tényi igazságokkal szöges ellentétben állnak, nagyon károsak, mert olyan közönséget is érintenek, amely nem ismeri a történelmet, és jól jönnek a mindenhol, tehát Magyarországon is létező antiszemitáknak és újnáciknak. A hatmillió zsidó elpusztítása olyan egyedülálló esemény az emberiség történetében, hogy annak felhaszJ. STERNBERG NÜRNBERG. NSZK Nemrég otthon voltam három hónapig. Szinte megbotránkoztam a rengeteg angol föliraton. Magyarország Amerika akar lenni? Mire való az édes anyanyelvűnk, az anyanyelvi konferenciák? Én 59 éve élek Kanadában, de megmaradtam tiszta magvarnak. POLYOKA MARIA HAMILTON, ONT. KANADA Címlapunkon: Múlt századi óra a Herendi Porcelángyár múzeumából Fotó: Rezes Molnár Eszter Írásunk a 16—17. oldalon Krónika (Szerkesztő: Zika Klára) 4-5 Roboz-album Tíz éve tért haza a korona Nagycsaládosok Egyesülete Oj templom Kelenföldön Emanuel Alapítvány A tudós felelőssége 6 Szilárd Leóról, aki 90 éve született (Szánté Miklós) Kastély, albérlőkkel (Garami László) 7-9 Völgyben és csúcson (Szakonyi Péter) 10-11 A Pintér Művek (Pokorny István) 12-13 Mit ér a forint mostanában? (Pirityi Ottó) 14 Sajtótükör 15 Lepkétlen Herendi? (Zika Klára) Tegyük még élőbbé a kapcsola16-17 tokat) Bajorországi beszélgetés dr. Habsburg Ottóval (Pusztaszeri László) 18-19 Hazajöttem hozzád (Hernádi Magda) 21 Sport (Szerkesztő: Vad Dezső) 23 Svájci hétvége - magyar szerep lökkel " Mintha mással történne 23-25 Látogatás Dús László műtermében (Bodnár János) Szabadidő (Szerkesztő: Árokszállási Éva) Alef-könyvek Széder-esti Haggáda Magyarországi zsidó ételek Keresztrejtvény 26-27 A Magyar Rádió Szülőföldünk adá sának állandó műsorai 31 A SZERKESZTŐSÉG BELSŐ MUNKATÁRSAI: • HALASZ GYÖRGY főszerkesztő BALÁZS ISTVÁN főszerkesztő-helyettes BODNAR JANOS művészeti vezető GERGELY ISTVÁN tervezőszerkesztő Főmunkatársak: ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA POKORNY ISTVÁN Munkatársak: BALÁZS ADAM GABOR VIKTOR PUSZTASZERI LÁSZLÓ REZES MOLNÁR ESZTER ZIKA KLARA Tartalom: 2
