Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-10-07 / 19. szám
Csak 5 percre a városközponttól várjuk vendégeinket ★ ★ ★ ★ novotel budapest centrum Budapest, Alkotás u. 63/67., P. O. Box 233, H-1444 tel.: (361)869-588 tlx.: 22-5496 fax.: (361)665-636 Szolgáltatásaink elősegítik a turisták pihenését, ismerkedését Budapesttel. Magyarországgal, valamint az üzletemberek munkáját és kikapcsolódását. Hostesseink segítséget nyújtanak programjaik megszervezésében, illetve városnézés vagy kirándulás keretében ismertetik meg vendégeinket építészeti és kulturális emlékeinkkel. Business Service-ünk tárgyalószobát, telex-, telefon- és telefaxberendezést, fordítást, tolmácsolást, hostesseket biztosít üzleti megbeszélésekhez. 1988. november 5.-1989. március 13. között (a szilveszteri időszak kivételével) kedvezményes akciót szervezünk, melynek keretében kedvező áron kínálunk szállást félpenziós ellátással. Közvetlenül a szállodához csatlakozik Vásároljon 12 éves nyugat-európai üdülési jogot magyarországi rokonainak, barátainak! 1. Az ajánlat: Üdülési jog a Coophotels-Alferia Klub módszere szerint, amely gondtalan üdülést biztosít nyugat-európai üdülőhelyeken, komfortos elszállásolással az elkövetkezendő 12 évre. 2. A koncepció: Egy hét (7 éjszaka) üdülési jog 1—4 személy részére, amely a következő 12 évben vehető igénybe évente más-más évszakban. Például: 1988. tavasz: Ausztria, 1989. tél: Nyugat-Németország, 1990. ősz: — egy — Coophotels-Alferia Klub által biztosított Audi 100-as személygépkocsi + 5 személyes komfortos lakókocsi (vagy iakóbusz) az utas által kiválasztott túrára 1991 nyár: spanyol tengerpart. 3. A részvételi díj: 2800,— DEM, 1—4 főig, a teljes időtartamra (12 évre), évi egyhetes (7 éjszakás) tartózkodásra a Coophotels-Alferia Klub forgásmódszere szerint. 4. A részvételi díj befizetése: a) A szerződés aláírásakor 2800,— DEM egy összegben, vagy b) Részletfizetés esetén a szerződés aláírásakor 1600,— DEM és három év múlva újra 1600,— DEM. Amennyiben az utas a második részletfizetési kötelezettséget nem teljesíti, úgy a további üdülési jogát elveszíti. A cserelehetőségekről (évszak, üdülési hely, hetek összevonása stb.) a Coophotels Budapest XI., Karinthy Frigyes út 22. sz. alatt, a 851-072-es telefonszámon adnak felvilágosítást. A Coophotels-Alferia Klub tagságért évi tagdíj fizetendő, amelynek összege 1988- ban 40,- DEM/fő, de minimum 2 főre. Egy pólós Komjádi csapatából- Hát az úgy volt, hogy a középiskolás vízilabda-bajnokság egyik mérkőzésén a Császár uszodában az ellenfél csapatának kapusa késlekedett a kidobással. S addig várt, addig várt, amíg szemfülesen kiütöttem a labdát a kezéből. így szereztem gólt iskolám, az Árpád Gimnázium csapatának. A mérkőzés után Komi bácsi, Komjádi Béla a magyar vízipóló egykori világelsőségének megteremtője odajött hozzám, gratulált, és meghívott az ifjúsági válogatott következő edzésére. Mindez 1928-ban történt, amikor tizenöt éves voltam - emlékezett sikeres pályafutásának kezdetére Tarics Sándor, a berlini olimpia aranyérmes játékosa, a később San Franciscóban letelepedett neves mérnök. Ezúttal éppen Tokióban és Manilában tartott előadásairól érkezett régi klubja, a MAC (Magyar Atlétikai Club) jubileumára. Életútjáról könyvet, bestsellert is lehetne írni. Idézzük fel most a gazdag pálya néhány eseményét. A MAC-ról: „A pontos okra már nem emlékszem, de valamiért összekülönböztünk az OTE, Óbudai Torna Egylet vezetőivel és Vízváry Karcsi vezetésével, testületileg átléptünk a Magyar Atlétikai Clubba. Nagy szeretettel fogadtak bennünket, bár a társadalmi különbségeknek megfelelően a versenyzők és játékosok, valamint a klub előkelő tagjai között mindig megtartották azt a bizonyos három lépés távolságot.” Komjádiról: „Komi bácsiért éltünk, haltunk. Fanatizált bennünket, a műugrótorony tetejéről akár az üres medencébe is leugrottam volna, ha mondja, mert biztos lehettem benne, hogy elkap és semmi bajom nem történik. Hittünk, bíztunk benne, érte harcoltunk. Csodálatosnak tartom, hogy a különböző társadalmi háttérből érkezett, különböző gondolkodású, a parton egymással nem éppen rokonszenvező emberek a medencében ilyen közösséget alkotva, egymás gondolatát ismerve tudtak küzdeni. így érhettük el, hogy a gárda 11 hosszú éven át 115 mérkőzésen veretlen maradt, és ez alatt mindössze két döntetlen került a statisztikákba.” Tanulmányairól: „Az érettségi után a Műegyetem hallgatója lettem. Diplomám megszerzését követően Oltai Károly professzor tanársegédként maga mellett tartott a geodéziai tanszéken. Nála is doktoráltam. Én lettem a 47. magyar műszaki doktor.” Az amerikai ösztöndíjról: „A húszas évek második felében Jeremiás Smith amerikai közgazdász, a Népszövetség megbízásából tanácsadóként tevékenykedett Magyarországon. A működéséért felajánlott tiszteletdíjat nem vette át, alapítványt létesített belőle. Ezt az alapítványt utolsóként elnyerve, 1941-ben jutottam ki az Egyesült Államokba.” A kivándorlásról, munkájáról: „Fiatalon arról ábrándoztam, hogy egyszer majd vasutakat építek a sivatagban. Mindig volt bennem kalandvágy, vállalkozási kedv. Az amerikai lehetőségek ismeretében, 1948-ban már egyetemi magántanárként sem tudtam visszautasítani az Indiana állam egyetemének meghívását. Amerikába visszatérve két évig tanítottam, de egyre jobban vágytam arra, hogy a gyakorlatban is próbára tegyem tudásomat. San Franciscóban a Reid tervezőiroda alkalmazottja, később társa, végül tulajdonosa lettem. Húsz-ötven mérnök dolgozott az irodában. A három és fél évtized alatt több mint egymilliárd dollár értékű munkát végeztünk. Három évben is elnyertük az Amerikai Építészet Aranyérmét, amelyet független bíráló testület ítél a valóban legjobbaknak. Egyszer például annak az iskolának a terveiért tüntettek ki bennünket, amely mozgatható falakkal épült, és így alkalmas arra, hogy a demográfiai hullámokat követve kisebbítsék, illetve nagyítsák a termeket. Személy szerint is nagy elismerésben részesültem, amikor 1986-ban a Goethalséremmel tüntettek ki, amit a fejlesztést legjobban segítő mérnöknek évente ítélnek oda. Az irodából lassan visszavonulva elnyertem az Amerikai Tudományos Társulat alapítványát. Olyan építési eljárások kidolgozásával foglalkozom, amelyek az épületeket megvédik a földrengés pusztításaitól.” A sportról: „Tulajdonképpen mindent a sportnak köszönhetek. A testi és szellemi éberséget, frissességet, küzdeni akarást, az akaraterőt. Soha semmit sem szabad feladni. Szó se róla, én sem voltam mindig első. Sokszor szorultam az utolsó helyre, de soha nem adtam meg magam.” Magyarságáról: „Magyar származású amerikai vagyok... Ahogy az ember a szüleit tiszteli, becsüli, ragaszkodik hozzájuk, az ember valójában ilyen érzéseket táplál szülőhazájával szemben is. Engem négy évtized után is ide kötnek a barátok, a fiatalkori emlékek, az Árpád Gimnázium, a Műegyetem, az uszoda.” Grósz Károly amerikai látogatásáról: „Az a megtiszteltetés ért, hogy ott lehettem a magyar miniszterelnök San Franciscóban tartott előadásán. Meg is ajándékoztam jó barátom, Robert Skutch nagysikerű könyvével, („The Day the World forgot”), amely arról a napról szól, amikor a világ elfelejt félni egymástól. Sokakkal együtt kívánóm, legyen ereje, következetessége tervei megvalósításához, gyönyörűszép kis országunk megújításához.” VAD DEZSŐ 27
