Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-09-23 / 18. szám
F aludy Györggyel mostohán bánt a honi irodalomtörténet, a lexikonokban hiába keressük nevét, egyedül a több mint hatezer oldalas nagy irodalomtörténetben jutott 12 sor a Villon-fordításoknak (amelyek „nagy port kavartak fel, és döntő mértékben hozzájárultak egy hosszú életű irodalmi divat kialakulásához’). Méltatlanság ez persze, de nem csupán az irodalomtörténet okán. Faludynak sajátos sors jutott: egyik Magyarországon sem lehetett zavartalan az élete. Korán és látványosan tört ki, amikor 1937-ben megjelent az említett Villon-átköltés. Atköltés - erről mosolyogva mesél torontói lakásán.- Villon népszerűbb lett Magyarországon, mint Franciaországban. Pedig a valódi Villont mi nemigen tudnánk élvezni. A Testamentumnak háromszáznyolcvannégy sora van, ebből háromszáznyolcvankettőt írtam én. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert Villon ürügyén sok mindent meg lehetett írni. „Itt jönnek a foltozott hátú német zsoldosok." Mi ez - vonja össze a szemöldökét a cenzor. Mit írt ez a Faludy? Ja, Villon a XVI. századból? Az más. Azt szabad. A Haláltánc-balladáról viszont kiderítették, hogy ilyet nem is írt Villon. Valóban nem írt. Az ügyészség uszítás miatt vádat emelt ellenem. Ezért 2 év járt, Erich Kästner verseinek fordításáért (Ha mi németek győztünk volna...) 4 év. Szép lassan összejött 12 év - miközben Faludy népszerűsége nőttön-nőtt, a Villon-balladákat megzenésítették, színházakban, kávéházakban adták elő. S milyen erősek az emlékek! A nemrég alakult Magyar Világ Kiadó, amely egyebek között a nyugati magyar irodalom hazai népszerűsítését tűzte zászlajára, szeptemberben százezres példányszámban megjelentette a Villon-átköltést. A vidéki nyomda főmérnöke valósággal kiragadta a szerkesztő kezéből a kéziratot, lapozgatott és amikor megtalálta a keresett sorokat, csak egy pillantást vetett rájuk, és azután félretette a papírokat, s rákezdett a Haláltánc-balladára. A nyomdában szép lassan leállt a munka. Mindenki odajött, hogy részesévé legyen a varázslatnak ... De menjünk még vissza a börtönkilátásokhoz.-Antal István államtitkár, aki a leggonoszabb fasiszták egyike volt, magához rendelt - meséli Faludy. - Megölelt és egy letartóztatási parancsot mutatott. „Csak nem akarsz ittmaradni, Gyurka? Most elteszem ezt a papírt, és ha kapok Párizsból egy képeslapot az aláírásoddal, akkor veszem csak újra elő. Menj.” Hogy miért tette ezt? Nem tu-PESTI FALI JDY- ESTEK dóm. Valószínűleg szerette a verseket. Ez volt a különbség a fasiszták és a későbbi kommunista vezetők között. Rákosi nem szerethetett engem, Antal igen. Szóval: Párizs következett, azután az Egyesült Államok, az amerikai hadsereg. (Csodálatos sztori, persze itt is akadt. Faludy elutasította az amerikai állampolgárságot, mire elmeorvosi vizsgálatnak vetették alá. Megcsinálta az IQ-tesztet, angol nyelvtanból elvérzett, az autó alkatrészeit sem ismerte, a kémiai és Fizikai alapismeretekkel is akadt gond, hanem akkor jött a kérdések második fele, ahová más élő ember ritkán jutott el, hogy például mit rendelt el VII. Gergely pápa - és ezek voltak a nagy pontszámok. Végül is Faludy IQ-ja oly magas lett, hogy rögtön le akarták szerelni. „140 pont felett már kár az emberért...”) A háború után elindult haza: zsákjában vagy 40 amerikai katonainggel (micsoda kincs lesz Magyarországon !) és egy csomó műfordítással. Még 1938-ban írta alá a szerződést: lefordítja a világirodalom ezer legszebb versét. Franciaországban azonban ellopták a zsákot. „Aligha a versek miatt.” Néhány viszonylag nyugodt év következett, majd 1950-ben a költőt elvitte az AVÓ. Miért? Ma sem tudja. Csak feltételezi, hogy azért, mert megtagadta a vezér magasztalását. A táborban írta meg híres recski verseit. „Volt, Faludy György (balról) Kosaras Vilmossal, a Torontói Tükör c. újság főszerkesztójevel hogy büntetésből magánzárkába tettek, gondolták, hogy belebolondulok, hiszen egy hónapig senki sem szól hozzám. De én boldog ember voltam! Dolgozhattam.” Az „élményekből” született később, már nyugaton, a Pokolbéli víg napjaim - az észbontó korszak kedélyesen borzalmas krónikája. 1953-56 között Faludy rengeteget fordított. 56 végén azután (félve, hogy aktív újságíró feleségének baja eshet) nekivágott a világnak. A nyugati magyarság egyik legtermékenyebb, legnépszerűbb szerzője lett, olyan- és ez ritka akit az angol nyelvű új hazában is elismernek. A Hullák, kamaszok, tücsökzene című kötete például pillanatok alatt elkelt. Az óhaza sokáig szemérmes távolságtartással kezelte- alighanem néhány „kemény” politikai verse miatt. De lehet-e, szabad-e valakit egyet nem értések okán kitagadni? Magyarországon, úgy tűnik, hál’ istennek véget ért Faludy csipkerózsika-álma. A Villon-balladák szeptemberi megjelenését követően - annyi év után - Magyarországra várjuk a költőt. Irodalmi estek során találkozhat majd a régi rajongókkal, akikhez feltehetően rengeteg új csatlakozik. Vetítik majd a róla készült érdekes portréfilmet is (már ment a veszprémi fesztiválon, díjat is kapott, de a közönségbemutató még hátravan). Hírlik, hogy a Magyar Televízió népszerű kulturális műsora is készül a vele való találkozásra. A Magyar Világ Kiadó a karácsonyi könyvpiacon megjelenteti azt a bizonyos, 1938-ban elkezdett (s az elmúlt évek során Kanadában befejezett) kötetet is: nem a legszebb ezer, hanem a legszebb 1400 verset. Egy költő hihetetlen és fantasztikus teljesítményét. (Angolból, kínaiból, japánból, héberből, arabból, oroszból, s ki tudja még hány nyelvből ültette át a csodás műveket Faludy). Valószínű: ez is nagy siker lesz. S hogy mit csinál közben a költő?- Egy anekdota jut az eszembe- mondja. - A kisfiú a vacsora után kap egy nagy kanál csukamájolajat. Lenyeli, a papa erre ad neki egy forintot, amit a gyerek gyorsan visz a malacperselyhez. A nagybácsi megkérdi: ugyan kisfiam, mit csinálsz, ha tele lesz a persely? Mire a válasz: „Kinyitom, kiveszem a pénzt és veszek rajta egy új üveg csukamájolajat.” Hát ezt csinálom. HALÁSZ GYÖRGY 5
