Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-09-06 / 16-17. szám

Zichy Mihály, az egylet örökös díszelnöke 29-én új otthonában kezdhette meg műkö­dését. 1929-ben már a Magyar Házban emlé­kezett meg a párizsi magyarság Magyaror­szág nemzeti ünnepéről. Zichy Mihálynak régi álma teljesült, de mégsem egészen úgy, ahogy ő gondolta: hogy lakást tudjon adni a rászorulóknak. A magyar emigráció azonban - a különböző politikai nézeteltérések ellenére - végül is otthonra talált a Magyar Házban. A rue Bobillot 25. szám alatt már 3 éve működő orvosi rendelő is átköltözött a Ma­gyar Házba, modern felszerelésével a PKSME tagjai részére ingyenes kezelést nyújtott. Az egylet alapszabályai szerint az egylet politikával, vallási kérdésekkel nem foglal­kozik, tagjai sorába felvétetik mindenki, aki magyar vagy magyarbarátnak vallja magát. Mi teljesen függetlenek vagyunk és a megbe­csülést akarjuk kiérdemelni mind szülőha­zánktól, mind befogadó hazánktól. A Ma­gyar Házban az egylet rendezvényei nem voltak zártkörűek, sőt közös rendezvényekre került sor más magyar szervezetekkel, így a Franciaországi Magyar Tanulmányi Köz­ponttal, a Lyra Párizsi Magyar Dalkörrel, a Párizsi Magyar Diákegyesülettel, a Párizsi Magyar Akadémiával, a Magyar Egyházi Missziókkal és a magyar sportegyesületek­kel. Ezen egyesületek képviselőivel egyetem­ben a párizsi KSME vezetőségének tagjai is részt vettek a Külföldi Magyarok I. és II. Vi­lágkongresszusán. Jelen voltunk a Magya­rok Világszövetségének meglakulásánál is 1938-ban. Az egyesület képviselői deklarál­ták együttműködési szándékukat az új intéz­ménnyel, a Magyarok Világszövetségével. 1938 után a háborús hangulat miatt az egylet élete is nagyon lelassult. De amikor a II. világháború kitört, az egylet tagjai ma­gángondjaik mellett igyekeztek segíteni a menekült francia lakosságot, hogy így is le­róják hálájukat befogadó hazájukkal, Fran­ciaországgal szemben. A magyar emigráció nagy része mint önkéntes jelentkezett - meg­védeni Franciaországot Hitler csapatai ellen. A német megszállás alatt az egylet gyakorla­tilag megszűnt, csak az orvosi rendelő műkö­dött. 1940. január 21-én volt még egy köz­gyűlés, majd a háború évei közben 1943. feb­ruár 28-án még az utolsó, rendkívüli közgyű­lés, de ezen már nagyon kevés tag jelent meg. A háború után a magyar kolóniának nagy veszteségei voltak. Sokan elestek a harcban, sokakat deportáltak, de az élet mégis megin­dult a Magyar Házban. Ezt több szervezet együttműködése tette lehetővé: a Magyar Függetlenségi Mozgalom, a Magyar Demok-Magyarok az 1878-as Párizsi Világkiállításon: 1. Munkácsy Mihály 2. Bertha Sándor zeneszerző 3. Zichy Mihály ratikus Nők mozgalma, a Frontharcosok és Ellenállók Egyesülete - ezek a szervek mű­ködtek kezdetben a Magyar Házban a KSME tagjaival együtt. Jegyzőkönyvünk szerint a KSME a hábo­rú utáni első közgyűlését 1947. január 19-én tartotta meg. A jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a közgyű­lésen női delegációt fogadtak, amelynek tag­jai felháborodásukat fejezték ki, és sérelmes­nek találták az alapszabály azon pontját, hogy a vezetőségben nők nem foglalhatnak helyet, és ennek megváltoztatását kérték. Az elnök válaszában ígéretet tett arra, hogy rö­vid időn belül sor kerül az alapszabályok módosítására, hogy a nők is részt tudjanak venni a vezetőség munkájában. Az 1948. jú­lius 10-én tartott tisztújító közgyűlésen a jegyzőkönyvből olvashatjuk, hogy már a női tagok is részt vesznek a vezetőségben. Egyletünk több gyűjtési akciót indított az óhaza megsegítésére. A lerombolt Lánchíd felépítéséhez, az otthoni árvizek ideje alatt a lakosság részére, az 1956-os események után több magyar egyesület a Magyar Házban rendezett szilveszteri vacsora hasznát eljut­tatta a Magyar Vöröskeresztnek. 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom