Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-09-06 / 16-17. szám

ez? S mire vezetett? Összekap­csolódtak a magyar művészeti élettel. Jelenlétük ma már termé­szetes. De találkoztunk szakmai félté­kenységgel, stílusvitával is. Ez utóbbira egy példa. Amikor a Tisztelet a szülőföldnek kiállítást szerveztük, még számos nagy ma­gyar képzőművészből is ellenál­lást váltott ki, hogy teret adunk mindenféle irányzatnak; így az avantgarde művészetnek is. Pedig a kifogást emelők valóban nagy művészek voltak és nem a „szoc­­reál” kunjunktúra lovagjai. Alig néhány éve tehát még a művésze­ti pluralizmus sem volt olyan egyértelműen elfogadott, mint ma. Kiállításunk így segített itt­hon ledönteni egyfajta korlátot. A külföldi magyar művészet befolyásával itthon is sokat nyer­tünk. Köztéri szobrok készültek, mint például Pierre Székely béke­emlékműve a Nagyvárad téren. Victor Vasarelynek Óbudán, Ni­colas Schöffemek Kalocsán, Amerigo Tótnak Pécsett nyílt múzeuma, s folytathatnám a sort.- Mi az a legfontosabb feladat, ami ma foglalkoztatja?- Ha a sok elvégzendő tenniva­ló közül ki kell emelnem valame­lyiket, akkor az az elnökség meg­újítása. Már említettem, hogy népfrontos alapon működik, de a legutóbbi időkig főként csak ha­zai tagokat találhattunk benne: magyarországi állami vezetőket, magyarországi egyházi vezetőket, magyarországi írókat. Az elnökség munkáját én na­gyon fontosnak tartom. Évente többször is összeül, s ilyenkor ér­tékeli az elmúlt időszak tevékeny­ségét, s megvitatja az elkövetkező feladatokat. Tehát elméleti irá­nyító szerv. Lehetetlen, hogy eb­ben a munkában ne vegyenek részt a külföldön élő magyarok képviselői. Ezért az elmúlt évek­ben meghívtunk néhány kint élő, ismert és tekintélyes magyart el­nökségi tagnak. Reméljük, hogy néhány éven belül ötven-ötven százalék lesz a hazai és a külföldi tagok aránya. Bár nem a számarány a fontos, hanem a közös, aktív, cselekvő munka. Formális elnökségi tag­ságnak nincs értelme. Egy példát említenék. Az 1985-ös veszprémi anyanyelvi konferencia előtt zaj­lott le a hazai kulturális életben néhány olyan esemény, amelyek „hatósági” beavatkozást váltot­tak ki. Ez nem tetszett a kinti ma­gyar egyesület zömének. Tiltako­zásukat Éltető Lajos, az egyesült államokbeli ITT-OTT Kör veze­tője olvasta fel, mégis ma ő az el­nökség egyik külföldi tagja. A német szövetségi köztársa­ságbeli elnökségi tagunk pedig a legutóbbi ülések egyikén felvetet­te, miért nincs emlékművük a második világháború magyar ál­dozatainak? Megemlítette továb­bá azt is, hogy közeledik a hajda­ni híres sportegycsület, a MAC évfordulója, s nincs emléktáblá­ja, amit meg lehetne koszorúzni. Mindkét javaslatát továbbítottuk, s tudomásom szerint a MAC-em­léktábla elkészült, mert ez utób­bit lehetett gyorsan teljesíteni. Az MSZV feladata ma a kétirá­nyú közvetítés, s az elnökség át­alakításával eleget tehet ennek a feladatának, kötelezettségének. Összegzésként azt mondhatom, hogy az MVSZ munkája és tevé­kenysége az elmúlt 30 esztendő során sokat fejlődött és a Szövet­ség eredményesen integrálódott a nemzeti és a történelmi magyar kultúra egészébe. Gondolatok, jószándékok és kiváló ötletek a korábbi évtizedekben is felmerül­tek - és ezekért hálásak vagyunk mindenkinek -, de a második vi­lágháború, a fasizmus és annak következményei - a nemzetet súj­tó második tragédia ebben az év­században -, majd a társadalmi átalakulás viharai, és az ezzel kapcsolatos hibák, értetlenségek és félreértések megnehezítették, hogy a Szövetség a kontinuitás je­gyében eleven működést fejtsen ki és egy új magyar gondolkodás­­mód elindítója legyen. Az elmúlt 30 esztendő során megértettük, hogy milyen gon­dolkodási és magatartási formá­kat kell kialakítani ahhoz, hogy az öt világrész különböző orszá­gaiban élő emberek kulturális, nyelvi, szellemi és esztétikai szük­ségleteinek a Világszövetség meg­felelhessen. A középpont csak a haza lehet, amelyben a nyelv, a kultúra, a társadalom és a gazdaság fejlő­dik; e hazában és annak alkotá­saiban azonban minden magyar ember otthon érezhesse magát, hiszen munkájával a magyarság jó hírét és nemzetközi megbecsü­lését növelheti. Gondoljunk csak azokra a meleg szavakra, ame­lyekkel az angol miniszterelnök­nő, az amerikai elnök, vagy a szovjet pártfőtitkár a magyar nép kiemelkedő tehetségéről szólott! Ezen elismerő szavakat nemcsak dicső (bár gyakran tragikus) múl­tunk váltotta ki, hanem mai munkánk, politikai érettségünk és képességünk, amelyet az egy­más közötti együttműködésben is megmutattunk. Ma külföldön élő hazánkfiai itthon alapítványokat létesítenek, műszereket, kórházi felszerelése­ket adományoznak, bekapcsolód­nak a hazai gazdasági életbe és kulturális életünket gazdagítják! E tényekben mutatkozik meg leginkább az elmúlt 30 esztendő munkája; amit szintén közösen, egymást erősítve és bátorítva vé­geztünk. MVSZ Elnökség, 1988 Elnök: Főtitkár: BOGNÁR JÓZSEF akadémikus RANOÉ JENŐ BÉRES FERENC népdalénekes BÉNYI JÓZSEF külügyminiszter-helyettes BOLDIZSÁR IVÁN író, a New Fiungarian Quarterly főszerkesztője, a Magyar PEN Club elnöke BRUTYÓ JÁNOS, az MVSZ főtitkárhelyettese CHARODY, JOHN J. üzletember (Ausztrália) CSERHÁTI JÓZSEF római katolikus pécsi megyés püspök CSERVENKA JUDIT, a Szülőföldünk rádióadás szerkesztőségének vezetője CZINE MIHÁLY irodalomtörténész DEMJÁN SÁNDOR, a Magyar Hitelbank vezérigazgatója ÉLTETŐ J LAJOS egyetemi tanár (USA) GÁBOR ANDRÁS, a Tungsram vezérigazgatója GARAS KLARA akadémikus, művészettörténész GENZWEIN FERENC, az Országos Oktatástechnikai Központ főigazgatója GYURKÓ LÁSZLÓ író HALÁSZ GYÖRGY, a Magyar Hírek főszerkesztője HANÁK PÉTER történész, egyetemi tanár HAVASI ZOLTÁN, az Országos Széchényi Könyvtár ny. főigazgatója HUBAY MIKLÓS író, a Firenzei Egyetem professzora HUSZTI PÉTER színművész IMRE SAMU akadémikus, az MTA Nyelvtudományi Intézet ügyvezető igazgatója JUHÁSZ GYULA történész, a Széchényi Könyvtár főigazgatója, a Magyarságkutató Intézet Igazgatója KALLÓS ÖDÖN, a Magyar Gazdasági Kamara volt elnöke KÁRPÁTI JÓZSEF ny. nagykövet, az MVSZ volt főtitkára KERESZTURY DEZSÓ akadémikus, író, az MVSZ alelnöke KIRÁLY ISTVÁN akadémikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar irodalom tanszékének vezetője KOVÁCS ANDRÁS filmrendező KOVÁCS BÉLA, a MUOSZ Oktatási Igazgatóságának főigazgatója KÜRTI LÁSZLÓ, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke LÓRINCZE LAJOS c. egyetemi tanár, az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének elnöke LÓRINCZE PÉTER, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkára MARÓTI GYULA, a Kórusok Országos Tanácsának ny. főtitkára MELEGHY GYULA közgazdász, a Bergisch-gladbachi Kultúregyesület elnöke (NSZK) NÁDOR GYÖRGY, a Nemzetközi Kulturális Intézet főigazgatója NEMÉNYI LILI, az Operaház magánénekesnője NEMESKÜRTY ISTVÁN író, a Filmtudományi Intézet ny. igazgatója PACH ZSIGMOND PÁL akadémikus, az MVSZ alelnöke PETHÓ TIBOR, a Magyar Nemzet ny. főszerkesztője, a MUOSZ alelnöke PUNGOR ERNŐ akadémikus, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára, a Magyar Fórum elnöke RÁTKAI FERENC művelődési miniszterhelyettes RITTER FRIGYES, a Bécsi Magyar Kultúr- és Sportegyesület elnöke (Ausztria) ROMHÁNYI LÁSZLÓ kohómérnök, az Angliai Magyar Egyesületek Képviselőbizottságának elnöke (Nagy-Britannia) RÓNAI PÁL iró, műfordító (Brazília) RÓNAI RUDOLF, a Kulturális Kapcsolatok Intézete ny. elnöke ROSTÁS ISTVÁN, a Magyar Vöröskereszt alelnöke SCHIFFER PÁL ny. nagykövet SCHWEITZER JÓZSEF, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója SIKLÓSI NORBERT, a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat vezérigazgatója STRIKER GYÖRGY c. egyetemi tanár, a Nemzetközi Méréstechnikai Szövetség főtitkára SZABÓ ISTVÁN filmrendező SZABÓ ZOLTÁN ny. miniszter, az MVSZ volt főtitkára SZAMOSKÖZI ISTVÁN ny. református püspök, az MVSZ alelnöke SZÁNTÓ MIKLÓS, a Magyar Hírek ny. főszerkesztője SZEBIK IMRE evangélikus esperes, püspökhelyettes SZENNAY ANDRÁS pannonhalmi főapát SZINETÁR MIKLÓS rendező, a Magyar Televízió főrendezője 29

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom