Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-01-22 / 2. szám
I Mi íijság a Magyarságkutatóban? Juhász Gyula történésszel, akadémikussal másfél esztendővel ezelőtt az elegáns Széchényi Könyvtár egyik szárnyszobájában beszélgettünk a nem sokkal előbb létrejött s általa vezetett Magyarságkutató Intézet céljairól, a feladatokról. A megfogalmazásokban sűrűn bukkant fel a jövő idő használata. Vajon mi valósult meg azóta a nagyszabású tervekből? Az új találkozó színhelye ezúttal a Széchényi Könyvtár főigazgatói szobája. Juhász Gyula ugyanis — a magyarságkutató irányítása mellett — időközben megbízást kapott a Magyar Nemzeti Könyvtár vezetésére is. — Amikor a magyarságkutató megszervezesét és vezetését elvállaltam — feléli tömören, a „miért”-re —, még nem gondoltam arra, hogy nem egészen egy esztendő múltán az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatói posztját is el kell vállalnom. — Hogyan alakult hát a Magyarságkutató Intézet tevékenysége? — Az intézet munkája beindult. Feladatunk a határon túli magyarság társadalmi, kulturális viszonyainak átfogó vizsgálata. Sikerült megteremteni a munkához a pénzügyi alapokat és kialakult a munkatársi gárda. Könnyű velük: lelkes, fiatal emberek. Négy nagy területen indítottuk meg a kutatást, az egyik a magyarországi nemzetiségek vizsgálata, a másik a határon túli magyar kisebbségek és szórványok helyzetének tanulmányozása. Ezenkívül vizsgáljuk a magyar nemzettudat változásait a XX. században, valamint, ugyanebben az időszakban Magyarország nemzeti helyzetét és ennek tudati tükröződését. Munkatársaink rengeteget publikáltak már ezekben a témákban. Szűcs Jenő professzor például a középkori századok vizsgálata alapján arra keresett és talált választ, hogy egy etnikum különösen erős külső nyomás közepette mennyi ideig tud fennmaradni. — Mi volt a válasz? — Tényekkel, érvekkel, tudományos alapossággal bizonyította, hogy nagyon sokáig, évszázadokon keresztül. Joó Rudolf munkatársunk a nemzetiségi kérdés elméleti vonatko isait vizsgálta. — És mt volt a témája az intézet vezetőjének? — A második bécsi döntés. Ismeretes, Romániában tagadják, hogy annak idején döntőbíráskodást kértek volna a magyar—román területi vitában. Forrásszerűen bizonyítható azonban, hogy így történt. Dokumentumok révén mutatható ki ez, mindenféle emóciótól mentesen. — Mi lesz a tanulmányok sorsa? — Már nyomdában van az intézet évkönyve és ez tartalmazza az említett tanulmányokat is. Egyébként úgy érzem, teljesítményként lehet elkönyvelni, hogy egy új intézet ilyen rövid idő alatt évkönyvet tudott létrehozni. — Hol lehet majd hozzájutni? — Ha készen van, bárki által szabadon megrendelhető. — Az említett kutatási témája kapcsán is hadd kérdezzem meg: úgy tűnik, hogy az 1987- es esztendő sok tekintetben újat hozott a ki-Juhósz Gyula akadémikus, történész FOTO: GABOR VIKTOR sebbségi kérdés területén, főként, ami a nyilvánosságot illeti. Látványosan megszaporodtak itthon az ezzel kapcsolatos cikkek, tanulmányok, nyilatkozatok. Mivel magyarázza ezt a fordulatnak beillő változást? — Szerintem a kisebbségek ügye eddig sem volt elhanyagolt téma. A magyarországi közvélemény majd egy negyedszázada egyre nagyobb érdeklődést tanúsít a magyar kisebbségek és általában a határon túli magyarság sorsa iránt. Változás talán az, hogy mostanság az érdeklődés szinte robbanásszerűen nőtt. A magyar közgondolkodásban uralkodó eszmévé vált annak vizsgálata, hogy az egyes országokban miként alakul a magyar nemzetiség helyzete. A tudományos kutatás természetesen csak hosszabb távon tud számottevő eredményeket felmutatni. Most azonban ezen a területen olyan ponthoz érkeztünk, hogy a tudományos élet a felfokozott érdeklődést ki is tudja elégíteni. Megjelent a nagy, háromkötetes Erdély története című munka és ismeretes, hogy ez milyen visszhangot váltott ki országon belül és kívül egyaránt. Az országon kívüli visszhang újabb érzelmeket váltott ki nálunk. Romániában sok olyan tanulmány, publicisztikai írás jelent meg, amellyel szemben nekünk nem csupán érzelmi, hanem komolyan megalapozott tudományos ellenérveink vannak. Szerintem mindez együttesen vezetett oda, hogy az elmúlt évben így alakult az érdeklődés a nemzeti kisebbség sorsa iránt. — Az alapító okirat szerint a Magyarságkutató Intézet feladata a hazai intézményekben folytatott magyarságkutató munka koordinálása is. Mi történt ezen a területen? — A hazai magyarságkutatások szakmai koordinálásának érdekében tudományos tanács jött létre. Ennek feladata, hogy áttekintse, átfogja a különböző kutatásokat. Nagyon sok helyen folyik nálunk magyarságkutatás, majd minden társadalomtudományi intézetben és számos egyetemen. Nemzetiségi vonatkozásban igen jelentős az a munka, amelyet a pécsi Janus Pannonius Egyetemen és Szegeden a József Attila Tudományegyetemen végeznek. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem számos tanszékén is folytatnak magyarságkutatást. Az intézetek közül kiemelném a Történettudományi Intézet munkáját, valamint a budapesti Közgazdaság-tudományi egyetem közép- és ikelet-európai kutatási központjának a tevékenységét. Szociológiai vonatkozásban igen fontosak a Tömegkommunikációs Kutató Központ felmérései a nemzettudattal kapcsolatban. A Magyarságkutató Intézet munkájához egyébként számos egyéni kutató kötődik különböző szerződésekkel. Megbízás alapján egyegy téma kutatását, vizsgálatát végzik. Az elmúlt esztendőben több mint 100 ilyen megbízást adtunk. — Létrejöttek-e a kapcsolatok a hasonló munkát folytató külországi intézményekkel? — A zágrábi Emigrációs és Nemzetiségkutató Intézettel megállapodást kötöttünk közös magyar—horvát kutatásra. Mi jugoszláviai magyar falvakat, ők pedig magyarországi horvát falvakat vizsgálnak majd meg. — Mi a céljuk? — Teljes felmérés. Talán a régi falukutatók irányzatához kapcsolódik ez a kutatás. A vizsgálat történelmi, közgazdasági, kulturális, szociológiai területre egyaránt kiterjed. Szeretnénk, ha majd egy közös kötetet állíthatnánk ebből össze. Kialakult a kapcsolat, és úgy tűnik, jó kapcsolat, a pozsonyi Slovenska Maticával is. Valószínűleg hamarosan beindulhat a csereprogram. Kárpátaljáról tavaly több látogatónk volt, az ungvári egyetem munkatársai jártak itt. Tárgyaltunk az együttműködés első terveiről. Ami pedig Burgenlandot illeti, itt hagyományosan jók a kapcsolatok. — Egy szomszédos országról viszont nem szólt... — Sajnos, az ismert okok miatt romániai kutatókkal nem alakultak ki kapcsolatok. A készség a mi részünkről megvan erre. Hozzátenném, hogy mi a romániai tudományos életen keresztül szeretnénk kiépíteni az együttműködést. — Mi a helyzet a tengerentúli kapcsolatokkal? — Kialakulóban vannak, különböző intézetekkel, különböző kutatókkal egyaránt. így például biztatóak a kapcsolatok a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó kanadai intézettel. Mi egyébként nem csupán a magyar intézményekkel keressük a kapcsolatot, hanem a különböző etnikai kutatókkal. Tervünk az, hogy 1989-ben vagy 1990-ben Budapesten nemzetközi konferenciát rendezünk a nemzetiségi kérdés elméleti és gyakorlati problémáiról. Nem könnyű téma ez, hiszen már maga a megfogalmazás is vitára, ezerféle értelmezésre ad lehetőséget. Mi az a nemzetiség? Vagy: mik a nemzetiségi jogok? Szóval van itt elég kérdés. H. GY. 13
