Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-07-22 / 14. szám

horka volt. (Köveskál, Mindszentkálla, Szentbélkálla.)

*

Somogyi Győző portáján van min álmélkodni.- Jaj, csak ne sokat írjon róla - sóhajt fel mert így is annyi a kíváncsiskodó, hogy alig tudok dolgozni.

Saját kezűleg épített kemence, műterem, műhelyek, az eredetit őrző tisztaszoba, s az udvaron a vendégváró nagy asztal. A műteremben könyvek, grafikák, vázlatok, finom kezet igénylő, míves munkák.- Hogy fér meg ezzel a kaszálás, állattartás? - kérdem, s a házigazda arcán rögtön látom, ez a kérdés számára nem kérdés.- Egy parasztporta nagyon sivár állatok nélkül, így aztán lassan benépesítettük. A rackák gyapját a feleségem tanítványaival feldolgozza, és a szövőtanfolyamokon felhasználják. S a lovak? Arra gondoltam, ha negyvenhat évesen nem kezdem el, később már hiába akarnék felkapaszkodni rájuk. Tizennégy éve vagyok Salföldön, s mondhatom, amióta itt élek, boldogságban úszom. Bármerre nézek, mindenütt jó barátok; a környék összes juhászát ismerem. Ezen a vidéken még él a népi kultúra, ami elsősorban az emberek közötti kapcsolatokban mutatkozik meg. Mert a népi kultúra elsősorban nem tárgyakból áll, hanem az maga az élet. A fővárosiak gőgjével azt hittük, majd mi hozzuk ide a kultúrát, aztán hamarosan kiderült, hogy inkább mi tanulhatunk illőn köszönni, amit kell, megköszönni, célszerűen öltözködni, megismerni a hely szellemét. Mindazért, amivel mi itt gazdagodunk, cserébe megteszünk mindent, hogy a magunk tudásával, képességeivel segítsünk.

A műterem ajtajában beszélgetünk, szemben az istállóval, s bizony nem kis erőfeszítésembe kerül, mire a művészi alkotásokról is megtudok valamit. Hosszú évek munkája a magyar nyelvterület óriási méretű térképe. Az 1848/49-es honvédegyenruhákat bemutató, nagy sikerű könyvet követően, Bárczy Zoltánnal közösen elkészítették a kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszak egyenruháinak rajzos, szöveges ismertetését is. Somogyi Győző ez idő tájt az Erdélyi Feje-9