Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-07-08 / 13. szám
A lelátóról jelentjük Nagyszerűen szerepeltek a magyar birkózók a norvégjai Kolbotnban rendezett kötöttfogású Európa-bajnokságon. Bódi Jenő (62 kiló) és Repka Attila (68 kiló) megnyerte az Európa-bajnokságot, Komáromi Tibor (82 kiló) és Major Sándor (90 kiló) második, Sike András (57 kiló) és Takács János (74 kiló) pedig harmadik lett. Mindez biztató az olimpiai játékok előtt. * Martinék Ferenc és a magyar csapat nyerte az öttusázók nagy tavaszi viadalát, a Hungalu Kupát. Török Ferenc a csapat olimpiai bajnok kapitánya a verseny után ki is jelölte a Szöulba utazó együttest. Ezek szerint Martinék Ferenc, Fábián László, Mizsér Attila (a tavalyi világbajnok gárda) és Dobi Lajos utazik az olimpiai játékokra. * Az Állami Biztosító és a Magyar Olimpiai Bizottság közötti megállapodás szerint a biztosító félmillió forintot ajánlott fel a Magyar Olimpiai Alapítványnak. Ám, ha a magyar sportolók öt aranyéremnél többet nyernek Szöulban, úgy minden egyes olimpiai bajnokság után további százezer forintot adományoznak. Az olimpiai bajnokoknak pedig egyenként kétszázezer forintos Életút biztositást adnak. * A spanyolországi Pamplonában rendezett cselgáncs Európa-bajnokság magyar indulói közül Parragh Katalin ezüst-, Tolnai László bronzérmet nyert a 48 kilós, illetve az abszolút kategóriában, Dubovszki István pedig ötödik lett a 95 kilósok között. * A Nemzetközi Súlyemelő Szövetség - amelynek főtitkára Aján Tamás - Athénben tartott elnökségi ülésén úgy döntöttek, hogy 1990-ben Budapest láthatja vendégül a világbajnokság résztvevőit. A világbajnokságot a budai Kongresszusi Központban bonyolítják le. Közel három évtizede rendezték a súlyemelők utolsó hivatalos világversenyét Magyarországon. * A magyar vízilabda-válogatott jó játékkal, veretlenül nyerte Perthben az olimpiai selejtező tornát, és bejutott a szöuli mezőnybe. Már a torna sorsolása is elkészült. Az olimpiai játékok történetében legeredményesebb, hat bajnokságot nyert magyar csapat Jugoszlávia, az Egyesült Államok, Spanyolország, Görögország és a Kínai Népköztársaság együttesével kezdi majd a küzdelmet. * A magyar női kéziszercsapat értékes harmadik helyezést szerzett Helsinkiben, a ritmikus sportgimnasztikai Európa-bajnokságon. * A Népstadion szomszédságában épült Körcsarnokban létesített alkalmi pályán nagy sikerrel rendezték meg a 17. tekevilágbajnokságot. Török Marianne és a férficsapat elsősége mellett több értékes helyezést tartottak itthon a kiváló magyar versenyzők. Ml LESZ VELED, MAGYAR FUTBALL? Détóri (jobbra) az osztrák védők gyűrűjében... de egyedül nem sokra ment FOTÓ: KOPPÁNY GYÖRGY Mezey György, a két éve Kuvaitban működő volt szövetségi kapitány alighanem sűrűn csuklik mostanában. Sűrűn csuklik, mert sűrűn emlegetik. A legutóbbi válogatott mérkőzések befejezése előtti percekben talán azok a vérmes szurkolók követelték vissza a válogatott élére, akik két éve a világbajnoki döntőben a szovjet csapattól elszenvedett kínos 0:6-os vereség után a fejét követelték. De emlegették nevét a hagyományos Ezüstgerely pályázat eredményhirdetésekor is. A magyar sport kétévenként ismétlődő irodalmi és művészeti pályázatán ugyanis a volt szövetségi kapitány Az élvonalbeli labdarúgók felkészítése című könyve kapta a fődíjat. A nyertes Mezey az elismerést követően hosszú hallgatás után telefonon nyilatkozott Kuvaitból „Júniusban végleg hazamegyek, s ha akad számomra értelmes, pontosan körülhatárolt feladat, megfelelő tájékozódás után készséggel vállalom” - mondta Gyenes J. Andrásnak, a Népsport helyettes főszerkesztőjének. Mezey egyik elődje, Mészöly Kálmán, a Vasas szőke sziklaként közismert hatvanegyszeres válogatott középhátvédje már visszatért. Mentőangyalnak hívták a kieséstől fenyegetett Zalaegerszeg megmentésére. Merész vállalkozása után kijelentette, hogy nem csodatevő, de megpróbálja. Sikerült, a Zalaegerszeg az első osztályban maradt. Örvendetes, hogy Mészöly újra a hazai labdarúgásban kamatoztatja tudását. Az igazi szakemberek munkája, közreműködése ugyanis rendkívüli hiánycikk a magyar futballban, ahol a jelek szerint mintha sok minden a legjobb szándék ellenére is a visszájára fordult volna. A két esztendővel ezelőtt nagy reményekkel útjára bocsátott és a nemzetközi rangsorokban is előkelő helyen állt gárda az emlékezetes 6:0-ás mexikói vereséggel súlyos kudarcot vallott. Mezey, a kapitány - anélkül, hogy a vereség igazi, általa vélt okait feltárta volna - Kuvaitba távozott. Szepesi Györgynek, a szövetség elnökének megbízatását nem hosszabbították meg. Az ötvenes években az egykori aranycsapat mérkőzéseit kiválóan közvetítő és rendkívül népszerű rádióriportért azután még az újjáalakuló elnökségbe sem vették be, holott időközben a FIFA, a nemzetközi szövetség végrehajtó bizottságának egyik legaktívabb tagjaként a nemzetközi labdarúgás legjobb diplomatáinak egyike. A lelkes, s a focihoz is értő Szepesi elnöki székét az üzletember Somogyi Jenő, a Pannónia Vendéglátó és Szállodaipari Vállalat vezérigazgatója foglalta el. A nemzetközi szállodaipari szövetség elnöke nagy tekintélynek örvendő szakember, állami díjjal tüntették ki negyedszázados eredményes tevékenysége elismeréseként. Ám a futball a jelek szerint nem csupán üzlet. Fájdalmas leírni, hogy Somogyi elnöki működése eddig nem volt sikeres, már ami a válogatott csapatot illeti. Kezdődött azzal, hogy a Mezey helyére lépett Komora Imre, a Honvédőt bajnokságokra vezető edző lemondott, mert úgy érezte, hogy nem bíznak a munkájában. Következett Verebes József, aki Győr után a Hungária úton is valósággal csodát művelt, bajnokságot nyert közel három évtized után a százesztendős jubileumára készülő MTK együttesével. De azután megfutamodott a feladatok elől. Garami József, az edzőbizottság vezetője, az éveken át jól szerepelt pécsiek mestere csak meghatározott időre, az Európa-bajnoki selejtezők befejezéséig, helyettesként ült le a válogatott kispadjára. Majd következett Bálint László, mint technikai igazgató. Csakhogy addigra egyrészt a válogatott leszerepelt az Európa-bajnoki selejtezőkön, másrészt a nagyszerűen kezdő olimpiai csapat is elbukott az akadályokon, nem tudta kiharcolni a szöuli részvételt. Bálint tehát nehéz helyzetben vette a kezébe a kapitányi marsallbotot. Több mint fél évet kapott arra, hogy az ősszel kezdődő világbajnoki selejtezőkre ütőképes, eredményes válogatott csapatot formáljon a külföldön szereplő és a hazai labdarúgókból. Bizalom, reménykedés kísérte munkáját. Bálint, a két világbajnokságon szerepelt hetvenhatszoros válogatott - aki elsőként focizott hivatalos engedéllyel külföldön - azonban a jelek szerint sem a játékosokkal nem ért szót, sem az állandóan változó összeállítású csapata nem tudta megszerezni a közönség rokonszenvét. Különben aligha volna magyarázható az a helyenként kritikán aluli, de mindenekelőtt lélektelen, akarat nélküli játék, amit a válogatott immár teljes érdektelenség mellett nyújt. A szövetség minden teljesíthető kérésnek eleget tett. Az őszi világbajnoki selejtezőkre való felkészülés érdekében a válogatott a törököket fogadta (1:0), majd a belgákhoz látogatott (0:3), az angolok (0:0), a dánok (2:2) az izlandiak (3:0) játszottak Budapesten, ám a sok lehetőség közül egyedül az angolok elleni első félidőben tudott megfelelő játékot nyújtani. Bár Pepi Hickersbergber, az osztrákok nemrég hivatalba lépett kapitánya is a csapatépítés időszakánál tart, ráadásul a külföldi, olasz klubok el sem engedték két legjobb játékosát, mégis kínos vereséget mértek a magyarokra. A 4:0-ás vendéggyőzelem, a helyenként teljesen egyoldalú játék után Somogyi Jenő elnök nagyon szomorúan mondta: „Ilyen kilencven perc után nagyon szégyellem magam!” Áz elnök szégyenkezett, a közönség bosszankodott, s bizony Mezeyt hívta vissza a csapat élére. E mérkőzés is megmutatta, hogy a nézők mennyire elfordultak a válogatottól, mennyire nem bíznak a nemzeti tizenegyben. Az osztrákok elleni találkozóra csak nyolcezren váltottak jegyet, amig a három nappal korábbi bajnoki mérkőzéseken a tízezret is meghaladta az átlagos nézőszám. A válogatott a Frankfurtban egyre jobban játszó, s az olasz sztárcsapathoz, a Juventushoz igyekvő Détárival együtt szinte teljesen elvesztette, elvesztegette a közönség bizalmát. A nézők joggal hiányolják a küzdőszellemet, a lelkesebb játékot. (Az a Somogyi féle kezdeményezés sem érte el célját, hogy a válogatott játékosok a mérkőzés kezdete előtt, annak eredményétől és a nézők számától függetlenül, ötezer forintos betétkönyvet kapnak.) Ezek után talán érthető, hogy a közönség Bálint lemondását követeli, s a helyzetet a két évvel ezelőttinél is súlyosabbnak ítéli. A technikai igazgató azonban nem gondol lemondásra, bizik abban, hogy a külföldről hazahívott csatár Détári, a kapus Szendrei, a védő Garaba, valamint a hazaiak őszre mégiscsak megemberelik magukat, s jó játékkal, győzelemmel a közönség elvesztett rokonszenvét is sikerül majd visszaszerezniük. VAD DEZSŐ 23
