Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-07-08 / 13. szám
Tegnap, ma, holnap BUDAPESTEN H a meggondoljuk, hogy 1861-ben egy-egy kétemeletes épület felavatása olyan eseménynek számított, amelyet Pest-Buda lakossága általános üdvrivalgással fogadott, az első járdát pedig 1868-ban adták át, képet alkothatunk magunknak fővárosunk fejlődésének üteméről az elmúlt száz esztendőben. Az 1867-es kiegyezés által megnyílt gazdasági lehetőségek a lakosság számának robbanásszerű növekedésével jártak: míg a kiegyezés évében fővárosunknak csak 186 ezer lakosa volt, ez a szám 1883-ra 412 ezerre emelkedett. Ha pusztán műszaki feladatnak tekintenénk a szükséges számú lakás felépítését, nem beszélve a hivatalokról, templomokról, iskolákról, üzletekről és egyéb középületekről, a páratlan teljesítmény akkor is elismerést érdemelne. A századforduló Budapestjének városatyái, mérnökei, építőművészei és építőmunkásai azonban a fiatal főváros életét olyan keretbe akarták foglalni, amely méltán fölveheti a versenyt Európa történelmi nagyvárosaival. E tekintetben nem voltak ugyan teljesen úttörők: József nádor nevéhez fűződnek - az 1810-es nagy budai tűzvész és az 1838-ban Pest lakóházainak majd a felét megrongáló árvíz után különösen indokolt - első városszabályozási kísérletek. Ezek kidolgozása létrehozta a „Szépítő Bizottmányt” amely 1857 után Építési Bizottmányként működött. A várostervezőkre váró legfontosabb feladat egy működőképes és korszerű varosszerkezet létrehozása volt: mindenekelőtt a fő közlekedési útvonalak meghatározásával, a Dunát átívelő hidak helyének kijelölésével. Nem volt kétséges, hogy Budapesten is követni kell a történelmi városok fejlesztésére Európa-szerte alkalmazott rendszert: a koncentrikus körutakból és a középpontból induló sugárutakból álló gyűrűssugaras szerkezetet. Amikor azonban a konkrét várostervek kidolgozására került sor, és e célból először városfejlesztési tervpályázatot írtak ki, megmutatkozott az elképzelések sokfélesége. Reitter Ferencnek még olyan javaslata is volt, hogy a Nagykörút vonalán alakítsanak ki hajóval járható csatornarendszert. Bár a századforduló várospolitikusait igazán nem lehet gondatlansággal vádolni (sőt törekvésük, hogy a feladatokat a kor legmagasabb szintjén nemzetközileg elismert szakemberek bevonásával oldják meg, példa lehet számunkra), fővárosunk sok vonatkozásban félbemaradt elképzelések, nem teljesen megvalósult álmok kollázsa. Jól példázza ezt a mai Népköztársaság űtja (a hajdani Andrássy út) indításának és befejeződésének környezete, vagy a Sze it István Bazilika zárványszerű helyzete. Amikor 1868-ban Erzsébet királyné megkérdezte gróf Anirássy Gyula miniszterelnököt, hogy a belvárosból nincs-e kellemesebb út a Városligetbe, mint a szűk és poros Király utca, Andrássy állítólag azt felelte: Míg nincs, de öt éven belül nagyszerű utca vezet majd oda. És ha nem is öt, de tizenöt év alatt a földszintesház-tengeren áttört Sugár út mentén, kettő kivételével valamennyi telek be volt építve. Az új útvonal pompás középületeivel mintegy polgári „ellensúlya” lett a budai Vár udvari reprezentációjának. Hogy megjelenése minél harmonikusabb legyen, erre a két kilométernyi útra saját építési előírás lépett életbe, amely meghatározta a beépítési vonal helyét, a párkánymagasságot, a fásítást, mégpedig az Oktogon és Körönd által tagolt három szakaszra külön-külön. Bár az egyes épületek megtervezése negyven épitész és építésziroda munkája, a Sugár út, később Andrássy út műalkotás. Fővárosunk történetének következő olyan fejezete, amelyre nemzetközi mércével mérve is büszkék lehetünk, a Bárczy István polgármester nevéhez fűződő szociális építési program a kis jövedelmű lakosság számára. Énnek keretében külföldi hitelekből 1908 és 1913 között 4816 kislakás, számos népszálló, iskola és óvoda készült el. A program része volt a főváros tisztviselői számára Kispest határán épült Wekerle-telep - amelynek városépítészeti kialakítását és néhány épületét Kós Károly tervezte - vagy Lajta Béla Vas utcai iskolája, Málnai Béla és Haász Gyula Hungária körúti bérházegyüttese is. Ezek a modern építészet úttörő teljesítményei. Hasonló szociális építési program Bécsben csak később, a húszas években indult - amikor viszont Budapesten már lefékeződött a főváros által támogatott kislakás-építés. A húszas évek végén és a harmincas évek első felében, amikor az első világháborút követő gazdasági szorítás és a politikai légkör is enyhült, Budapest elegáns 14
