Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-06-24 / 12. szám
EGY SIKERES KIADÓ LÁTOGATÁS ANDRÉ DEUTSCHNÁL N em tudom, mi volt előbb, Mikes György anekdotái André Deutschról vagy André Deutsch történetei Mikesről. Bizonyos azonban, hogy sorsuk szinte elválaszthatatlanul összeforrott, hiszen a világhírű magyar származású angol humorista kiadója, a szintén világhírű magyar származású angol könyvkiadó André Deutsch. Ha hinni lehet a legendának, ők ezt már kisgyermekkorukban elhatározták: amit majd Mikes angolul ír, azt Deutsch kiadja. És így is lett. Egy másik történet szerint már az indulásnál összedolgoztak, hogy megfelelő image-t alakítsanak ki. Történt ugyanis, hogy a háború után Londonban, amikor nagy szegénységben, de mindenre elszántan, világmegváltó tervekkel tele, egy olcsó kis szobát béreltek, nem volt más vagyonuk, mint Deutsch rozoga autója. Egy borús áprilisi reggelen azonban az autó egyszerűen nem indult el. Autóra pedig mindenképpen szükségük volt, így aztán Deutsch utolsó három fontján vett egy másik tragacsot, ami csak abban különbözött az előzőtől, hogy ha nehezen is, de elindult. Amikor Deutsch hazadöcögött a friss szerzeménnyel - véletlenül vagy szándékosan, ki tudná ezt ma már megmondani - nekiment a ház előtt parkoló régi autójának. S ekkor jött Mikes, aki fergeteges cikket írt a következő szöveggel: „André Deutsch, a híres könyvkiadó összeütközött saját kocsijával”. Ennél jobb reklámot nem találhattak ki, hiszen az a könyvkiadó, akinek annyi kocsija van, hogy képes sajátjával karambolozni, az már valaki, és persze az az újságíró, aki olyan szemfüles, hogy ezt is megtudja, az sem akárki. Amikor André Deutsch-csal a British Museumtól alig két percre lévő patinás kiadói épületében, könyvekkel zsúfolt dolgozószobájában beszélgetni kezdünk, így emlékezik vissza gyermekkorára, a magyarországi évekre:- Anyám bátyja, Havas Lajos, a Budapesti Ruggyantaárugyár egyik igazgatója volt, de üzleti ügyei mellett kiélhette irodalom iránti szenvedélyét is. Rendszeresen forditott angolból, ő fordította le többek között H. G. Wells könyveit magyarra. Lajos bácsi mindig fiút szeretett volna, de csak egy lánya volt, így aztán többször tanújelét adta annak, hogy rajtam gyakorolja a fiús apa szerepét. Tanácsokkal látta el szüléimét nevelésemmel és továbbtanulásommal kapcsolatban. Ennek köszönhetem, hogy már 12 évesen elkezdtek angolul taníttatni. A Barcsay gimnáziumba jártam, és amikor ötödikes gimnazista lettem, az új oktatási törvény értelmében az angol választható tantárgy lett. Remek angoltanáraink voltak, egyikük Pfisterer tanár úr még ma is él, és Szentkuthy Miklós néven a magyar irodalom egyik kiválósága. Angoltudásom és nagybátyám befolyása miatt - aki sokat utazott és mindig azt mondta, hogy Anglia jó és szép ország - én szinte tudatosan mindig ide készültem. Bár André Deutsch már az érettségi után, 1936-ban ellátogatott Londonba, véglegesen csak 1939- ben telepedett le Angliában. Szülei - mint egyetlen gyerektől - nehezen váltak meg, igy amikor 1939-ben eljött Magyarországról, nem is tudtak róla, hogy nincs szándékában visszatérni. Ebben az időben már nehézségekbe ütközött az utazás, de azzal az ürüggyel, hogy a Svájcban élő nagymamához - aki Guggenheim lány volt - utazik, kapott útlevelet. Svájcban szerzett azután angol vízumot, és 1939 júliusában érkezett Londonba.- Először a London School of Economy-ban tanultam - meséli.- Magyarország hadba lépésekor azonban internáltak Isle of Manre. Ez a kis sziget Anglia és Írország között fekszik. Nyaralóhely volt addig, és rengeteg szállodája miatt ideális internáló tábor lett. Az internálás alatt egész jól éltünk, sokat fociztunk, moziba jártunk. Mégsem örülhettem igazán ennek a helyzetnek, hiszen alig hogy elkezdtem volna kiépíteni a kapcsolataimat, és megpróbáltam egzisztenciát teremteni, tétlenségre kárhoztattak. Ezért aztán mindent elkövettem, hogy kikerülhessek. A táborban csak Héthelyi Lászlót ismertem, aki ma Hl|be néven a jamaikai kormány tanácsadója. Héthelyi Mikes Gyuri barátja volt, rajta keresztül ismerkedtünk meg. A Gömbös-kormány alatt az ellenzéki Magyar Nemzet főszerkesztője volt. Ő mutatott be Aldor Ferinek, aki internálása előtt kiadóként dolgozott Londonban. Aldorral kötött ismeretségem határozta meg további sorsomat, bár kapcsolatunk nem igazán jól indult. Aldor egyszer egy elég gyermekded ötletével bement a táborparancsnokhoz (akinek édesanyja Orczy bárónő révén félmagyar volt), és felajánlotta neki, hogy ír egy pamflettet, amelyet ha néhány millió példányban kinyomtatnak és a Royal Air Force ledobja Németország fölött, a németek azonnal leteszik a fegyvert és béke lesz. A parancsnok nem utasította el, hanem megengedte, hogy megírja és megígérte, hogy ha kész, elküldi a Hadügyminisztériumba. Aldor ekkor közölte, hogy angol tudása nem igazán jó és gépelni sem tud. A parancsnok már ismert engem és tudta, hogy jól beszélek angolul, ezért odarendelt mellé. Összeálltunk s elkezdtünk dolgozni, de nagyon hamar félbeszakadt ez a partneri viszony. Amikor diktálni kezdett, azt mondta, hogy Hitler nevét két //-vei írják. Rögtön otthagytam, így aztán lehet, hogy én vagyok az oka, hogy a világháború 45-ig tartott... Deutsch hamar kikerült a táborból, mert svájci nagybátyja zsidómentő akcióiról az angol kémelhárítás is tudomást szerzett. Amikor megérkeztek a papírjai és már biztos volt, hogy kiengedik, Aldor arra kérte, vállalja él londoni kiadója ügyeinek intézését. Nem volt, aki fizesse a gázszámlát, a nyomdával tárgyaljon, papírt vásároljon. Deutsch először tiltakozott, hogy fogalma sincs arról, hogyan kell egy kiadót vezetni, de aztán, miveí Aldor heti nyolc fontot ígért, mégis elvállalta.- Három hónapig dolgoztam Aldor kiadójánáí - folytatja -, e közben ismerkedtem össze egy angol úrral, aki nagyon befolyásos volt a kiadói szakmában. Látva igyekezetemet, beajánlott egy kisebb kiadóhoz, ahol nagyon kevés alkalmazott volt, ezért a kézirat olvasása, szerkesztése mellett még a könyvesboltokba is nekem kellett rohangálnom, hogy rendeljenek még néhány példányt. Szóval, amolyan mindenes lettem, de nagyon sokat tanultam. Ekkor ismerkedtem meg Mikes Gyuri révén George Orwell-lel, aki ekkor még nagyon szegény volt. Orwell egyszer elhívott ebédelni és felajánlotta, próbáljam elintézni a kiadómnál, hogy adják ki legújabb kéziratát. Elolvastam, s nagyon tetszett, de a főnököm vacaknak tartotta, így aztán nem adtuk ki. Ez a kézirat az Animals Farm volt. Néhány hónap múlva egy másik kiadónál mégis megjelent, és világsiker lett. Azóta is bánom, hogy nem fogadtam meg Orwell tanácsát, aki arra akart rávenni, hogy alapítsak egy kiadót és úgy adjam ki az Állatok farmjá-i. 1945 elején, amikor már volt egy kis spórolt pénze és barátai is kölcsönöztek neki. Deutsch elindította az Allan Wingate nevű kiadót. Hogy miért pont így nevezte el (fantázianévről van szó) - azt ma már ő sem tudja, de első könyvei - például Gandhiról is - sikert arattak. Megszerezte Normann Mailer Meztelenek és holtak című könyvének kiadói jogát, egyik napról a másikra 80 ezer példányt kellett nyomatnia. Ehhez a vállalkozáshoz persze tőkés társra volt szüksége. 1949-ben az Allan Wingate már ismert kiadó volt, de bizonyos nézeteltérések miatt 1950-ben úgy döntött, hogy kiválik a cégből és újra önállóan kezd dolgozni.- Nehéz volt a válás elsőszülött kiadómtól - emlékezik -, de meg kellett tennem. 1951 novemberében indítottam el az André Deutsch Kiadót, ez az alapítás már sokkal könnyebben ment. 1952-ben kiadtam egy könyvet Franz von Papén német kancellár életéről. A könyv nagyon jó pillanatban jelent meg, mert ekkor nagy igény volt az ilyen témájú könyvek iránt. Ebben az időben tanultam meg: a siker mindig azon múlik, hogy egy kiadó megtalálja-e a megfelelő pillanatot, hogy mikor, mit és hány példányban kell kiadni. Ekkor találtunk Mikes Gyurival a munka területén is egymásra. Felhívott telefonon vidékről, hogy menjek el hozzá hétvégén és olvassam el egy kéziratát. Ez a kézirat az Anglia papucsban című könyvének angol fordítása volt, amely magyarul 46-ban jelent meg Magyarországon. Mikes könyvét kiadtuk, és óriási siker lett, több mint félmillió példányban kelt el. 14
