Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-06-24 / 12. szám

5 1. Szlovák népviseletbe öltözött iskolások táncbe­mutatója az acsai kastély parkjában. 2. A Csongrád megyei Magyarcsanád községben már tíz éve működik nemzetiségi általános iskola. A meglévő iskolát 3 tanteremmel, szertárakkal, tor­nateremmel bővítették. Az oktatási intézményben külön tanítjék a román és a szerbhorvét nyelvet. 3. A Duna menti Bár községben olvasötébort szer­veztek német nyelvű nemzetiségi gyerekek részére. 4. Közel négyszázan gyűltek össze a román határtól néhány kilométerre fekvő Elek község kultúrotthóné­ban, a VI. Békés megyei nemzetiségi klubtalálkozóra. 5. A Szlovák Gimnázium Általános Iskola és Kollégi­um 36 éves történetében eddig S60 diák végzett, és közülük több mint a fele folytatott felsőfokú tanul­mányokat. Napjainkban • általános, négy gimnáziu­mi osztályban és egy óvodai csoportban 240 gyerek sajátítja el az általános ismeretek mellett a szlovák nyelvet. 6. A bunyevác-horvátok letelepedésének 300. évfor­dulóién ünnepséget rendeztek a Vígszínházban. 7. Ünnepi ülést tartott a Magyarországon élő nem­zetiségiek - délszláv, német, román és szlovák - demokratikus szövetsége. Az ünnepi ülés alkalmá­val a bolgár művelődési otthonban fotókiállítást rendeztek a nemzetiségiek magyarországi életéről. jük cserealapnak, az erdélyi magyarság hely­zetét befolyásoló tényezőnek. Egyrészt naivi­tás lenne bármiféle ilyen kereskedésre spe­kulálni. másrészt a mi politikánktól ez telje­sen idegen. Nekünk a magabiztos, jó közér­­zetü, kettős kultúráját bátran vállaló nemze­tiségi állampolgár nem csupán elveink, ha­nem gyakorlati érdekeink szempontjából is fontos érték. Nem kíván sok magyarázatot az a törekvés, hogy például mind több, nem­zetiségi anyanyelvét magas szinten ismerő, azt különböző szakmákban hasznosító ma­gyar állampolgár tevékenykedjék a nemzet­közi gazdasági, kereskedelmi együttműkö­désben, az idegenforgalomban, a tudomány és a kultúra számos területén. Életbevágó szükségletünk, elemi érdekünk a szomszéd népekkel való szorosabb, népe­ket és embereket ténylegesen összekapcsoló együttműködések ösztönzése és erősítése. Politikai egyszeregy tehát, hogy hazánk nemzetiségi lakosságának, ezen belül ifjúsá­gának és értelmiségének előzékeny és haté­kony feltételek álljanak rendelkezésére nem­zeteket, szomszédokat összekötő lehetősé­gük minél erőteljesebb kifejtéséhez, a sokat emlegetett híd szerep gyakorlásához. Az elmúlt években nemzetiségi politikánk cselekvőbb, kezdeményezőbb és határo­zottabb lett. Síkra száll az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok érvényesítéséért. Mind a kétoldalú, mind a többoldalú nemzetközi fó­rumokban következetes politikai, diplomá­ciai tevékenységet ösztönöz ennek érdeké­ben. A szomszédos országokkal való rende­zett, baráti viszony és a szoros együttműkö­dés fontos elemeinek tekinti a nemzetiségek támogatását anyanyelvűk megerősödéséhez, kultúrájuk gyarapításához, az anyanemzet­hez fűződő kapcsolataik ápolásához. Egyre általánosabb, nemzetközileg is térthódító az a vélemény, hogy a nemzetiségek kérdése egyetlen országnak sem lehet kizárólagos belügye. Az a tapasztalat is általánossá vá­lik, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsola­tos problémákat nem lehet egyszer s min­denkorra „véglegesen” megoldottnak tekin­teni, ezek állandó figyelmet és gondoskodást igényelnek. Az őszinte, becsületes, a nemzetközi viszo­nyokat is figyelembe vevő magyar politika kézzelfogható, fontos eredményeket ért el az elmúlt években. Szomszédainkat számba vé­ve legtöbb esetben jóleső érzéssel mondhat­juk, hogy a nemzetiségek nem viszályforrá­sok, hanem az együttműködés tényezői. Fi­gyelembe vesszük mindazon sajátosságokat, amelyek a szlovéniai, horvátországi, vajda­sági, burgenlandi, felvidéki és kárpátaljai magyarság helyzetét, körülményeit befolyá­solják, és azokhoz rugalmasan alkalmazko­dunk. Fájdalmas és köztudott, hogy az erdé­lyi magyarság ügyében egyelőre nincs együttműködés. A tudományos vizsgálatok összegző meg­állapításai szerint a nemzetiségi létfeltételek, a történelmi előzmények és a mai sajátossá­gok, a tucatnyi konkrét befolyásoló szem­pont különbözőségei lehetetlenné is teszik a mechanikus, egy kaptafára húzott gyakorlat alakítását. Tudatában vagyunk és aszerint járunk el, hogy mind a hazai nemzetiségek, mind a szomszédoknál élő magyar kisebbsé­gek igényeinek kielégítése - a külső és a bel­ső feltételek függvényében - igen változatos, sokszínű lehet. Ezért is ártalmas az unifor­mizálás, a gépies méricskelés. Kisebbség és többség, nemzetiség és anya­nemzet bonyolult kapcsolatrendszerében ugyanakkor van általánosítható és közösen alkalmazható elem, amit a türelem, a megér­tés, a bizalom és az együttműködés fogal­maival írhatunk körül. A kisebbséghez való viszony egy társadalom fejlettségének, érett­ségének, politikai kultúrájának mércéje. A kisebbségek jogainak működése - a de­mokrácia próbaköve. Csak az a társadalom képes megoldani a nemzetiségi kérdést, amely a politikai demokráciát, a hatalomból való aktív részvételt, a szabadságjogokat mi­nél szélesebb körben alkalmazza. A Magyar Népköztársaság erre törekszik. GÖNDÖR PÉTER kérdés több oldalról7

Next

/
Oldalképek
Tartalom