Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-05-06 / 9. szám
A legszebb hivatás Mit jelent anyának lenni? karosszérialakatos, rengeteget dolgozik, hogy minél előbb befejezhessük az emeletráépítést.- Nagy családban nőtt fel?- Nem, nincs testvérem. Ezért is szerettem volna több gyermeket, a férjem is legalább hármat akart, de most már letett róla. Elég lesz a kettőt felnevelni. Nagyon szeretek foglalkozni a kisgyerekekkel - már az általános iskolában is állandóan dadáskodtam. Amikor összeházasodtunk, rögtön akartunk gyereket, de az első két terhességem nem sikerült. Képzelheti, hogy kétségbeestem, mi lesz, ha ez így megy tovább. Minden szakirodalmat elolvastam, amihez hozzájutottam, hogy felkészülten fogadjam a babát.-A második gyerekkel is otthon marad?- Igen. Állatokat is tartunk, ez az én fizetéskiegészítésem. Elvégzem a ház körüli teendőket, játszom a picikkel, s ha van néha egy kis időm, térítőkét hímezek. Most a férjem van a kisfiúnkkal, nem engedte át édesanyámnak, mert úgy is olyan keveset vannak együtt. Tudom, hogy változtatni kellene az életmódunkon, hiszen amióta csak együtt vagyunk, a férjem késő este jön haza, hétvégén is dolgozik. Faluhelyen megszólják azt a férfit, aki nem ezt csinálja, de azért nagyon jó lenne, ha legalább a vasárnapot együtt tölthetnénk...- Különlegesen bensőséges közös élménye életünknek, hogy a férjem mellettem lehetett a szülésnél - meséli egy magas, barna fiatalasszony. A barátainktól és az Amerikában élő nővéremtől hallottunk erről, és az ő lelkes beszámolójuk minket is elgondolkoztatott. Amikot az első gyermekünket vártuk, elhatároztuk, hogy mi is együtt éljük át ezt a csodát. A mostani szülésnél már eszünkbe sem jutott, hogy ne így legyen, és reméljük, így lesz legközelebb is!- Három gyereket terveznek ?- Mind a ketten így szeretnénk. A férjemék hárman vannak, mi ketten. Szerintünk egy gyereknek akkor adunk a legtöbbet, ha testvéreket adunk mellé.- Megtervezték a közös életüket?- Igen - melegszik át a tekintete de nem is nagyon kellett, mert minden olyan természetes volt közöttünk, egyet akartunk.- Hogy ismerkedtek meg?- A férjem agrármérnök, én kerámikus vagyok. Ugyanannak a katolikus templomnak az énekkarában énekeltünk. A szüléink házassága is itt kötődött. A hit nagyon fontos része az életünknek.- Milyen elképzelései voltak az anyaságról?- Teljesen természetesnek találtam, hogy lesznek gyermekeink. A nővéremnek is három gyereke van, sok szakkönyvet küldött. Náluk már régóta az a jelszó: Vissza a természethez! Az anyák egyre kevésbé dohányoznak, nem isznak, egészségesen táplálkoznak, tornáznak - és szoptatnak. Én is tizenöt hónapig szoptattam a kislányomat, remélem, most a fiamnál is sikerül. A szoptatás csodálatos kapcsolat a gyerekkel, ezalatt kerülünk igazán közel egymáshoz. Nincs nagyobb boldogság számomra, mint foglalkozni a kislányommal és ezentúl a fiammal is. Nagyon hálás vagyok édesanyámnak, amiért nemcsak megtanította, hanem meg is szerettette velem az otthoni munkát. Mindent megvarrok, amire szükségünk van és szívesen főzök.- És mi lesz az önálló hivatásával?-Természetesen folytatom. A bérház pincéjében sikerült kialakítani egy pici műhelyt. A munkámat nagyon szeretem, de számomra az első helyen az anyai hivatás áll. Ha a gyerekek nagyobbak lesznek, majd visszatérhetek komolyabban a kerámiához.- Nem fél az anyagi nehézségektől?- A szüléink sokkal nehezebb időket is átéltek. Ez egy kicsit szemlélet dolga is. Többre értékelem, ha a férjem is velünk tölti a szabadidejét, mint azt, hogy hamar legyen megfelelő lakásunk, kocsink. Ha kevesebb van, azt osztjuk be. Egy dolgot tartok fontosnak: a szeretetet. Ez az alapja a közös teherviselésnek, a harmonikus családi életnek, a gyermeknevelésnek.- A fiam ma is kikövetelte a magáét - néz rám nem titkolt büszkeséggel egy kis törékeny asszonyka. - Nem is gondoltam volna, hogy lesz tejem, annyit idegeskedtem a szülés előtt.- Valami komplikáció volt a terhesség alatt?- Igen, de nem úgy, ahogy gondolja. Nem akartunk még gyereket, mert albérletben laktunk, és kilátásunk sem volt lakásra. Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, a főbérlőnk felmondott, s bizony fel volt adva a lecke. Mivel később szerettünk volna egy gyereket, nem mertünk kockáztatni - úgy döntöttünk, hogy megtartjuk. Megkezdődött a futkosás egy olyan albérlet után, ahova a gyereket is vihetjük. De nem szívesen beszélek most a gondokról...- Mi a foglalkozásuk ?- A férjem műszerész egy gyárban, én pedig vállalati adminisztrátor vagyok. Otthonról sem kaphatunk támogatást, mert a férjemnek még két kiskorú testvére van, a szülei munkásemberek, az én szüleim pedig pedagógusok, akik a húgom mellett még a nagyszüleimet is eltartják. Öt éve vagyunk házasok, de még semmire se jutottunk, mert amit félretehettünk volna a fizetésünkből, elment az albérletre.- És mi lesz ezután ?- Amint lehet, visszamegyek dolgozni, mert szükség van a fizetésemre. A férjemnek pedig valami plusz munka után kell néznie. Mindenfélével próbálkoztunk már - éppen most akadt volna egy eltartási szerződés, de a néni megijedt a csecsemőtől. Az egyetlen lehetőség, hogy különböző bank- és vállalati kölcsönökkel valami Pest környéki építkezésbe kezdjünk. Ehhez azonban legalább a telek árát össze kell hozzuk. De most, amikor a kezemben tartom ezt a pici fiút, betölt az öröm, és háttérbe szorulnak a problémák. ZIKA KLÁRA FOTÓ: SUZANNE SZÁSZ 13
