Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-05-06 / 9. szám
I itTif- ■ A MAGYAR KORMÁNY FELEMELI A SZAVÁT AZ ERDÉLYI MAGYARSÁGÉRT Munkaközvetítés a Vöröskereszt budapesti irodájában, ahol március közepétől április közepéig több mint háromszáz menekült kapott elhelyezkedéséhez segítséget Az utóbbi hónapokban egyre nyugtalanítóbb hírek érkeznek Romániából, az erdélyi magyarság helyzetéről, sorsáról. Ugyanakkor nő a menekültek száma: Magyarországon mind több magyar nemzetiségű román állampolgár kér letelepedési engedélyt. A közelmúltban a Magyar Rádió egyik legkedveltebb közéleti-politikai műsorában, a Rádiónaplóban dr. Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke válaszolt a rádióhallgatók kérdéseire. Az egyenes adásban többen tették fel a kérdést: mit szándékozik tenni a magyar kormányzat a Romániában élő magyarságért? Válaszában Szűrös Mátyás a következőket szögezte le:- Az elmúlt három esztendőre viszszatekintve egyértelművé válik a következtetés, mely szerint - korlátozott eszközeinket is figyelembe véve - a magyar politika elhatározott törekvése volt, és persze marad is, hogy a világban bárhol élő magyarok sorsának jobbításáért elvszerűen, következetesen fellépjen. Egyértelműen le kell szögeznünk, hogy a határainkon kívül élő magyar nemzetiség, főleg itt a Kárpát-medencében élő magyarság, a magyar nemzet részét képezi... Ezért joggal elvárhatják, hogy Magyarország minden körülmények között felelősséget érezzen érettük is, kellő határozottsággal szóvá tegye hátrányos megkülönböztetéseiket. A nyilatkozat hátteréhez tartozott, hogy ekkor már hónapok óta nagy számban érkeztek, s maradtak hazánkban magyar nemzetiségű román állampolgárok, az őket Romániában ért sérelmek, atrocitások miatt. A kormány a menekültek gondjainak megoldására tárcaközi bizottságot hozott létre. Ennek munkájáról dr. Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes, a bizottság elnöke az alábbiakat nyilatkozta:- Nem tartjuk megoldásnak a Romániában élő magyar nemzetiségűek tömeges áttelepülését. De ha egy ilyen viszonylag kicsi országban több ezer ember minden egzisztencia nélkül megjelenik, esetenként csak abban a ruhában, ami rajta van, erre a kormánynak természetesen reagálnia kell. A tárcaközi bizottság elnöke elmondta: arra törekednek, hogy az itt maradóknak munkát és szállást adjanak. Intézkedtek például, hogy a házaspárok, családok átmenetileg munkásszállásokon kapjanak megfelelő elhelyezést. Az Országgyűlés 300 millió forintos segélykeretet hagyott jóvá, amelyet a tárcaközi bizottság oszt szét a rászorulókkal foglalkozó tanácsok között. A munkába állás segítésére Budapesten, a Fővárosi Tanács nyitott irodát. A Magyar Vöröskereszt központjában szintén iroda segíti a menekülteket. A Vöröskereszt számlájára (csekkszámlaszám: 508-11468-0) hetek alatt mintegy 900 ezer forint érkezett, amelyből gyorssegélyként részesülnek a rászorulók. Jelentős szerepet játszanak a segélyezésben az egyházak is. A Református Zsinat elnöksége a Budapest- Rákosszentmihály-Sashalmi gyülekezetét jelölte ki a szervezett segélynyújtás központjául. A tiszántúli egyházkerület Debrecenben, a tiszáninneni Miskolcon nyitott irodát. Kiveszi a részét a menekültek segítéséből a katolikus és az evangélikus egyház is. A Magyar Nemzet a február 13-i számában Mai politikánk és a nemzetiségi kérdés címmel terjedelmes cikket jelentetett meg Szokai Imre és Tabajdi Csaba, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetői tollából. A Nem ők hagyták el a hazát című fejezetben a szerzők a következőket írták: „A magyar bel- és külpolitika kiindulási alapja az lehet, hogy napjainkban a magyarság nagy tömbjei a jelenlegi országhatárokon kívül élnek, többségükben a szomszédos államokban, akaratuktól, választásuktól függetlenül. Illyés Gyula kifejezésére utalva: nem ők hagyták el a hazát, nekik szabtak más állami fennhatóságot. Ha a határok el is hagyták őket, az anyanemzet semmiképpen.” „A XX. században a rejtett vagy durván nyílt asszimiláció, beolvasztás, felszámolás hosszú távon tarthatatlan... mindezek ellenére szűkebb és tágabb környezetünkben egyaránt megfigyelhetők az állampolitika rangjára emelt beolvasztási, egyneműsítési törekvések.” A menekültek növekvő számával kapcsolatban a cikk úgy foglalt állást: „A szomszédos országokban élő magyarok döntő többsége évszázados településein él: az állami fennhatóságoktól függetlenül is ez a szülőföldje, ez a hazája. A magyar politika azt tartja kívánatosnak, hogy a nemzetiségek őseik földjén találják meg személyes és közösségi boldogulásukat.” (Azóta más nyilatkozatok is azt emelték ki: természetes, hogy az anyanemzet segítő kezet nyújt a bajban lévő magyaroknak, de nem szabad elfelejtkezni arról, hogy mindannyiunk közös érdeke, hogy az erdélyi magyarok szülőföldjükön maradhassanak és élhessenek az őket megillető egyéni és nemzetiségi jogaikkal.) A kialakult helyzet megoldásáról a cikk szerzői úgy vélekedtek, hogy a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok a A rákosszentmihályi református templom. az egyházi segítségnyújtás egyik központja FOTÓ: GÁBOR VIKTOR kérdések korrekt, baráti megvitatásának fő csatornái, s hogy minden kölcsönös történelmi sérelem, jelenbéli gond ellenére sincs elvi akadálya a humánus rendezésnek. Az elvi állásfoglalásnak is tekinthető újságcikkre semmilyen reagálás nem érkezett. Április első napjaitól viszont a Romániában még megmaradt magyar nyelvű lapok áttértek egy új gyakorlatra: csak románul közlik az országban lévő városok, falvak elnevezését, Nagyvárad helyett Oradeát, Nagybánya helyett Baia Mare-t, Beszterce helyett Bistri(át írva. Az események láncolatához tartozik, hogy - mint a Magyar Hírlap április 6-i belső vezércikke közli - a romániai hatóságok április 4-i nemzeti ünnepünk küszöbén közölték Szüts Pál bukaresti magyar nagykövettel, hogy az ilyenkor szokásos televíziós beszédét nem mondhatja el. A kormány lapja megállapította, a Romániában élő magyar kisebbség helyzete rohamosan romlik, az óhazához ezer szállal kötődő erdélyi, illetve más tájakon élő magyarság riasztó helyzetbe került. Mint a Magyar Nemzet április 6-i számának belső vezércikkéből kiderült, más nyugtalanító jelenségekkel is számolhatunk. Elkezdték Romániában az úgynevezett településrendezési terv végrehajtását. Ez egyet jelent a kistelepülések, falvak drasztikus - mondhatjuk így: fizikai eszközökkel történő - felszámolásával. A földgyaluk, a markológépek a különböző nemzetiségek (magyar, szász, sváb, szerb, bolgár, rutén, ukrán) tárgyi, néprajzi és építészeti emlékeit; ősi temetőket és templomokat tüntetnek el. A Magyar Hírlap április 16-i számában az áttelepültekről szóló riportot olvashattunk. Egyikük mondta el a cikk írójának: „Már azért is igazoltatnak, ha hangosan beszélgetünk magyarul a vendéglőben, sőt bevisznek ujjlenyomatot venni. Egyszer panaszt tettem ezért a milícián, s akkor azt mondták, na jó, húzzam csak ki az asztalfiókot. Volt benne öt gumibot. Válassz! - szólt rám a rendőr, azután újságpapírt csavart a tenyeremre, hogy ne látszanak rajta az ütésnyomok.” A magyar kormány a nyugtalanító helyzetben is keresi a megoldás lehetőségeit. Szűrös Mátyás április második felében Balassagyarmaton tartott előadásában így fogalmazott:- Nacionalizmus minden - akár kapitalista, akár szocialista - országban előfordulhat. Ezen javítani mindig lehet. Nagy baj akkor van, ha a nacionalizmust a hivatalos politika rangjára emelik. Hazánk a továbbiakban is mindent elkövet, hogy a Romániában élő magyarok problémái megoldódjanak, de semmiféle magyarellenes intézkedést nem fogunk szó nélkül hagyni. 3
