Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-04-08 / 7. szám
„Eszméim győzedelme legyen emlékjelem!" (Eötvös József) Egy konok pedagógus köszöntése Bensőséges születésnapi ünnepséget szervezett a Sárospataki Öregdiákok Köre a nyolcvanéves dr. Harsányi István tiszteletére. A baráti kör alapítója, az Apáczai Csere János-díjjal kitüntetett sárospataki tanár, pszichológus és közíró, a nevelésre tette fel az életét. Hitt és ma is hisz abban, hogy a tehetség áttör minden gátat, ha megkapja a család, az iskola és a társadalom szükséges támogatását. Tanítványai sikerei bizonyítják igazát. Ha ezeket a pedagógiai elveit nem tudta volna a saját családjában megvalósítani, akkor nagyon boldogtalan lenne - mondogatja gyakran. A család nagyon fontos szerepet játszik a tanár úr életében; büszke lehet gyermekeire, unokáira. Fia - kardiológus kandidátus, lánya az egyik leghíresebb angol könyvkiadó, az Oxford University Press főszerkesztője. Tudósok, művészek, tanárok, a volt diákok az ország különböző tájairól jöttek el - sőt a tengerentúlról is - köszönetét mondani mindazért, amit kedves tanáruktól kaptak. „Magyar emberré te neveltél minket. Tőled tanultuk, hogy minden körülmények között legyünk hűek ehhez a néphez” - mondta a születésnapi köszöntőben egyik régi diákja, a neves népzenekutató, Barsi Ernő. Nemcsak a hajdani, évei szerint is fiatal sárospataki tanár adott életre szóló útravalót. Harsányi István ősz hajjal, nyugdíjasként is fáradhatatlanul dolgozik a népfőiskolái hagyományok felélesztéséért. A jelszó az 1936- os első sárospataki népfőiskolához hasonlóan - amelynél Harsányi tanár úr ugyancsak ott bábáskodott - ma is a „három ö”: önművelés, önnevelés, önfegyelem. A tanár úr olyan ember - mondják róla akinek a tehetségvédelem életeleme, létformája. Ő az, aki rátelefonál festőre, íróra: „Rég láttalak, remélem azért, mert dolgozol!” Számon tartja a tehetséges embereket és tréfálkozó, zavarba ejtő számonkérésével valósággal rákényszeríti a nagyobb teljesítményre. Úgy, amint még a katedrán, magyartanárként is tette: „A kötelező olvasmány? Hát az is valami? - mondogatta diákjainak -, de amit azon felül olvastok vagy felfedeztek, az az igazság.” A latinórákon tribusokra, római közigazgatási egységekre osztotta az osztályt s a tribusok lázasan versengtek, melyikük tud többet. De honnan is indult ez a gazdag, szerteágazó pálya? A sárospataki családi hagyományokat követve, Harsányi István is a tanári pályát választotta. 1926-ban az ősi kollégiumban érettségizett, majd a hírneves Eötvös Kollégiumban folytatta tanulmányait. A magyar-latin szakos diploma megszerzése után katonai szolgálat, majd Genf következett, ahol megismerkedett a legmodernebb gyermekpszichológiai elméletekkel. Genfből visszatérve, szinte berobbant Sárospatakra forradalmian új pedagógusi elképzeléseivel. A gimnáziumban - mint meséli - generációváltás volt, merész gondolkodású, nyitott szemű ifjak és a régihez ragaszkodó, tekintélyes öreg tanárok fogadták. Harsányi István 1933-ban került ide tanárnak, éppen akkor, amikor Újszászy Kálmán teológiai tanár elindította a faluszemináriumokat. Azonnal bekapcsolódott a munkába, s csakhamar kitűnt szervezőképességével, felkészültségével. Minden újszerű megmozdulást aktívan támogatott, élővé tette az önképzőköri munkát, életet vitt az ifjúsági könyvtárba, s megszervezte a „Péntek esték” címen ismert előadás-sorozatot, amelyeket szorgalmasan látogatott a kis iskolaváros java értelmisége. Biztatta tanítványait, gyűjtsék össze szülőfalujukban az értékeket, a megőrzendő, átmentendő hagyománykincseket. S a diákok hallgattak rá, mert Harsányi István szeretetéből, figyelméből mindegyiküknek jutott, mert számon tartotta gondjaikat, erényeiket, hibáikat, családi körülményeiket. És ugyanúgy emlékeznek rá azok a hajdani tehetséges parasztfiatalok is, akik az első népfőiskolái tanfolyamokon kerültek vonzáskörébe. „Pedagógiai konokság és emberi tolerancia jellemzi” - mondta róla önképző körének egyik diákja, Vitányi Iván, a Művelődéskutató Intézet főigazgatója. A szép eredményeket hozó, örömteli pataki éveknek a második világháború vetett véget. Harsányi István megjárta a Don-kanyart. Hazatérve, az ősi pataki kollégiumot szétesve, átalakulva találta, nem volt már számára hely. 1945-ben Teleki Géza hívta munkatársának a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, majd egy évvel később - Illyés Gyula kérésére - az Illyés, Németh László, Keresztury Dezső által alapított Magyar Népi Művelődési Intézet ügyvezető igazgatója lett. Az intézet felállításával elsősorban a parasztság művelődési lehetőségét kívánták megteremteni. A szintén pataki diák Maller Sándor, az angol internátus későbbi igazgatója - később az UNESCO magyar tagozatának főtitkára - véleménye szerint Harsányi István itt volt „leginkább a helyén”. Mint kitűnő szervező és irányító foglalkozhatott „vesszőparipáival”. A parasztfiatalok számára megszervezték a dolgozók iskoláit és a dolgozók tanítóképzőit, vándorkönyvtárakat létesítettek, igen fontos kiadványsorozatokat szerkesztettek a régi művelődés és a szövetkezeti mozgalom témakörében, támogatták a népi kollégiumi mozgalmat. A tanár úr fiatalkori genfi tanulmányait is kamatoztatta, amikor a Gyermeklélektani Intézetben helyezkedett el. Ezekben az években - különösen a gyermekek olvasáskultúrájának fejlesztése, valamint a neveléslélektan tárgykörében - számos dolgozata jelent meg. 1969-ben ment nyugdíjba, s fordult ismét, teljes energiával a soha nem feledett Sárospatak felé. „Tegyünk meg mindent Sárospatakért!” jelszóval öregdiáktalálkozókat szervezett, majd kezdeményezésére hozták létre a volt sárospataki diákok és népfőiskolások kitűnően működő baráti körét, amely mintájául szolgált a debreceni, pápai, csurgói, soproni, mezőkövesdi és más „öregdiák”, valamint az egyre szaporodó megyei baráti köröknek. Az egykori sárospataki népfőiskolások találkozói idővel országos érdeklődésre számot tartó értelmiségi fórummá fejlődtek, amelyen újabban a mai népfőiskolái vezetők is kicserélhetik tapasztalataikat. Harsányi tanár úr humorával, mindenkit felvillanyozó lendületével, frissességével lelke, mozgatója az összejöveteleknek. „Hogy milyen útravalót adnék most? - gondolkodott el az őt köszöntő pataki öregdiákok körében az ünnepelt. - A római jog alapelveit: becsületesen élni; jellemes, megbízható embernek lenni! Senkit soha nem sérteni, hanem javára tenni! Amit nem kívánsz magadnak, te se tedd embertársaidnak!” Z. K. A kora tavaszi szellőjárás friss mészillatba csap át, ahogy a parkból a kastélyba nyitunk. Amint az avar alatt és az ághegyeken, itt is újjászületik valami: a falak hófehérek, az ajtók óbarnák, a mosdókban csillog a csempe. Itt lesznek a hálók, amott a társalgó, ide ágyak, oda televízió, amoda virágok kerülnek, egy sarokban - egyelőre a földön - máris ott a telefon. Ősszel végre újra berendezkedhetnek az ádándi Fekete István Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet diákjai, miután szükségtermekben, emeletes ágyakon átszűkölködték kollégiumuk, a XVIII. századi barokk kastély teljes felújítását. * Kísérőim kétszeresen is házigazdák: Kecskés András a mezőgazdaságigép-kezelőket képző iskola igazgatója, Neisz Péter a kollégiumban nevelőtanár, és - sokadmagukkal - szervezői egy nyári eseménynek, melynek résztvevői -július 18. és 31. között - először lakják majd a „vadonatúj” műemléket. Nemzetközi népfőiskolára készül Ádánd, ez a kétezer-kétszáz lelkes Somogy megyei falu, közelebbről: a helybéli Berzsenyi Dániel Közművelődési Egyesület, melynek általános alelnöke az igazgató, közművelődési alelnöke pedig tanárkollégája. Berzsenyit Szerb Antal azok közé helyezi Magyar irodalomtörténetében, „akikre ha gondolunk, magyar voltunk valami nagyszerű, megdöbbentő értelmet kap”. Meglehet, túlzó patetizmus, hogy az itt-ott még mesteremberre váró diákszállás termeiben jutnak eszembe ezek a sorok, miközben az igazgató a felújítás megpróbáltatásait ecseteli, ifjú tanártársa pedig szikár anyagiakat emleget: kifizetődő lesz-e a közelgő vállalkozás? Mégis, újra és újra a névadó költőre gondolok, akinek férfias lírájából, tettekre biztató verseiből is erőt menthettek az ádándiak. Gondoljuk csak meg: egy éppenhogy megalakult - másfél éves - egyesület nyújt kezet a külföld felé. * Noha jó hinnem abban, hogy a költészet olykor manapság is formálja a hétköznapokat, a Berzsenyi Dániel Közművelődési Egyesület elnöke, Pollák Tibor igencsak tárgyszerűen ecseteli a megalakulás körülményeit, ismerteti az eddigi működés eredményeit. Ez a harmincas fiatalember csupa energia, ízig-vérig vállalkozó típus, holott - kell-e ez a holott? maga is költő. (Szóládi Tibor név alatt több folyóiratban, antológiában jelentek meg versei.) 14
