Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-04-08 / 7. szám
Ilona a vakok által használt Braille-lemezen is dolgozik. Tizenkét éve él Dániában. Pesten a képzőművészeti gimnáziumba járt, majd az Iparművészeti Főiskolán szerzett diplomát. Nem festészetet tanult: textiles volt, ruhatervezéssel foglalkozott. De hát azokban az időkben egyszerre minden megváltozott számára. ... és egyik rajza Megváltozott a családi állapota és ezzel öszszefüggésben megváltozott a lakóhelye. Az első házasság hamar zátonyra futott. Férjétől, aki magyar volt, elvált - most dán a párja. Az itteni pályafutás könyvillusztrálással indult. Vajon nehezen fogadták be? Ősz élénken tiltakozik a megközelités ellen is. „Nem szeretem, ha valaki olyasvalamit mond, hogy nem fogadják be. Küzdjön. Végül is ki hívta?” Később reklámgrafikákat készített, majd falinaptárakat. Négy éve történt a nagy felfedezés. A kritikák „Repülőstartnak" nevezték bemutatkozását. Első önálló kiállításának széles és nagyon jó visszhangja volt, rögtön bekerült a Mai dán művészek cimű könyvbe. Otthon fest - mellette pedig rajzot tanít belsőépítészek számára. Továbbra is illusztrál könyveket és újabban plakátokat is tervez. Festményei fura világot közvetítenek. Punkok, szomorú gyerekek, magányos emberek, magukra hagyott, esendő fiatalok, gyámoltalan, elesett alakok. Borzasztó egyedüllét, színkavalkádban szétolvadó sivárság. A képek felkavarnak, nyugtalanítóak. „Valóban, nem vagyok derűs - mondja. - De miért kellene annak lennem?” Azután hamarosan kiderül: ez azért teljesen nem igaz. Az Andersen-mesék hatására készített képei ugyanis rettentő mókásak. A nagy dán mesemondó történeteit a magyar asszony hallatlan lendülettel és szellemességgel vitte át a képi világba. Egyébként a dán közönségnek nagyon tetszenek ezek a festmények... * A negyedik „dán” sem készült soha Dániába. Kontra Antal, a világhírű hegedűművész és koncertmester egyébként az év kisebbik részét tölti csak második hazájában, nagyobbik felében állandóan úton van. Hogy merre? Kezdi mondani, de aztán legyint: „Könnyebb volna azt felsorolni, hogy merre nem.” Egyenes ívű, töretlen művészi pálya az övé. Csodagyereknek indult, hatévesen adta első koncertjét a Zeneakadémián. 1945-ben, 13 évesen már elvégezte a felsőfokú zenei tanulmányokat. A „mikor volt gyerek?” kérdésre nagyot nevet. „Loptam magamnak gyermekkort. Fociztam az Építőknél. Ezt egyébként sem az apám, sem a tanárom, Zathureczky Ede nem szerette.” A papa asztalos volt, hobbija pedig a hegedű. „Hatalmas nagy ujjai voltak és mindent dúrbán játszott...” Ujjnagyság dolgában éppenséggel a fiú sem szerénykedhet - mégis e nagy kézzel és a zeneszerszámmal igazi varázslatot tud csinálni. Tizenhét évesen a budapesti szakszervezeti zenekar koncertmestere lett, majd a filharmonikusokhoz került. Sorozatban nyerte a Bach-hangversenyeket. Felfigyeltek rá, Belgiumba hívták szerződéssel. Ekkor találkozott először a kifejezéssel: nem lehet. „Szomorú lettem... Nem is szomorú, inkább mérges.” Eljött a filharmonikusoktól, alapított egy zenekart. 1956 szeptemberében külföldre indultak („mint szólistát nem engedtek ki, mint zenekarvezetőt azonban igen...”). Svédországba, Göteborgba mentek, a cigányzenétől kezdve a dzsesszig mindent játszottak. Azután vízumhosszabbítást kértek és kaptak két évre, így magyar útlevéllel mentek vendégszerepelni mindenfelé, az Egyesült Államokba is. „Jobbnál jobb ajánlatokat kaptunk, őrültség lett volna nemet mondani, függetlenül attól, hogy otthon mi van.” Minden héten más város, más terem, más dobogó. „Egyszerre csak belefáradtam... Vettem magamnak egy vibrafont és elhatároztam, hogy dzsesszmuzsikus leszek. Csatlakozott hozzám egy vak angol zongorista, George Sheiring. Az Egyesült Államokba mentünk, New Yorkban léptünk fel először, Kontra Antal hegedűművész A SZERZŐ FELVÉTELEI azután turnéra indultunk. Sohasem voltam jó vibrafonos. Nem is leszek. De amikor végre meg tudtam csinálni, amit akartam, abbahagytam.” A következő állomás Göteborg volt, a koncertiroda. „Rosszul fizetett állás. Ismeretlenség. ” Ekkor olvasott egy újsághirdetést: Koppenhágában koncertmestert keresnek. Jött. A próbajáték sikerült, maradt. Ennek huszonnégy éve. Az emberöltőnyi idő alatt öszszenőtt a zenekarával, mint az elválaszthatatlan sziámi ikrek, egymás vérkörében élve. Hívták sokfelé azóta, az NSZK-ba, az ottani magyar zenekarhoz, és máshová is, a berlini szimfonikusokhoz és Stockholmba is. Nem ment. „Nem az én világom az. Óriási érzés, hogy az ember formálhat egy zenekart. És mi itt mindent játszunk. Hetenként háromszor fellépünk a Tivoli Parkban is, ismernek, szeretnek bennünket. A Tivolinak sok a pénze, így hát nálunk vannak a legjobb szólisták.” Kontra Antal naptára több évre előre tele van, lyukak gyakorlatilag nincsenek benne. Ha Koppenhága, akkor folyamatos szereplés. Ha pedig nem Dánia, akkor állandó utazás. Szabadidő, hobbi? Az olvasás - vágja rá habozás nélkül. „Ha Budapestre vagy Londonba megyek, egy koffert mindig magyar könyvekkel töltök meg.” Ezenkívül? „Szeretek még fényképezni és főzni. A világ legrosszabb amatőr fényképésze vagyok, de imádom és ezért csinálom. A főzésben sem remekelek. Magyar ételeket főzök, tízből egy nagyon sikerül és akkor nagyon örülök. De tudja, úgy vagyok ezzel if mint a vibrafonnal.” HALÁSZ GYÖRGY 7
