Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-04-08 / 7. szám

Kultúra Hans-Dietrich Genscher nyugat­német alkancellár, külügyminiszter és Köpeczi Béla művelődési minisz­ter nyitotta meg Budapesten, a belvá­rosi Kecskeméti utcában - a Német Szövetségi Köztársaság kulturális he­tének kiemelkedő eseményeként - az NSZK Kulturális és Tájékoztató Központját. Megnyitó beszédében Hans-Dietrich Genscher kijelentette: ez az esemény is jelzi, hogy gyümöl­csözően fejlődnek a két ország kap­csolatai. Áz intézet megnyitása egy­szersmind eredménye a Helsinki Zá­róokmányban és az 1985-ös budapes­ti kulturális fórumon megfogalma­zott törekvéseknek. A hamburgi egyetemen működő Hungarológiai Központ támogatásá­ról írt alá együttműködési szerződést a Művelődési Minisztériumban Peter Fischer-Appelt, a hamburgi egyetem elnöke, Köpeczi Béla művelődési mi­niszter és Fülöp József, az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora. Az ottani egyetem Finnugor Szemi­náriuma keretében alakult Hungaro­lógiai Központ célja, hogy összehan­golja az NSZK-ban folyó hungaroló­giai kutatást és oktatást. * „Bem József és a lengyelek a né­pek tavaszán" címmel kiállítás nyílt a budapesti Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központban. A kiállítá­son különös érdeklődés kísérte azt a két festményt, amelyek egy hatalmas méretű, 120 méter hosszú és 15 méter magas alkotás, az Erdélyi körkép ré­szei. Az 1848-49. évi szabadságharc ötvenedik évfordulójára készült ké­pet - amely Bem tábornok egyik je­les győzelmét, Nagyszeben 1849. március 11-i bevételét örökítette meg - egy alkotóközösség, köztük a ma­gyar Vágó Pál és Spányi Béla festet­te, a lengyel Jan Styka irányításával. A budapesti bemutató után, 1902- ben a képet különálló, önmagában is művészi részekre szabdalták. Ezután a képek szétszóródtak, és felkutatá­sukat néhány éve kezdte el Bem szü­lővárosának, Tamównak a múzeu­ma. * Magyarország és Írország kulturá­lis kapcsolatainak ápolására, gazda­gítására Magyar-Ír Társaság alakult Budapesten. Az elsősorban Írókból, költőkből, műfordítókból, irodalom­­történészekből, egyetemi tanárokból álló társaság elnöke Bart István, a Corvina Kiadó igazgatója lett. * Az izraeli Haifában élő Gondos Sándor, aki 55 esztendeje működik könyvkereskedőként, és felesége, Gondos Margalit írónő elnyerte a Roboz irodalmi díjat. Gondos Mar­­galitnak eleddig hét könyve jelent meg, és több száz írását közölték a vi­lág magyar nyelvű lapjai. HUNGAROLÓGIAI KUTATÁSOK KÜLFÖLDÖN 26 ország 90 egyetemén 260 okta­tó, lektor, vendégtanár foglalkozik magyarságkutatással - mondotta Kö­peczi Béla művelődési miniszter, a hungarológiai kutatások nemzetközi helyzetéről tartott sajtótájékoztatón. Szükség volna olyan, népszerű kül­földi sorozatokban megjelenő kézi­könyvekre - állapította meg a mi­niszter -, amelyek idegen nyelveken nyújtanának hiteles képet a mai Ma­gyarországról, a magyarság jelenlegi kultúrájáról, történelméről. Juhász Gyula akadémikus a Ma­gyarságkutató Intézet, Klaniczay Ti­bor professzor a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság nevében hangsú­lyozták : örvendetes, hogy a hungaro­lógiai kutatásokba egyre nagyobb számban kapcsolódnak be nem ma­gyar hungarológusok. A kárpátaljai magyarság jelenlegi helyzetéről Lizanecz Péter, az újon­nan alakult ungvári Hungarológiai Központ professzora adott nagy ér­deklődéssel fogadott tájékoztatást. ASZMANN FERENC HALÁLÁRA Életének 81. évében, Rio de Janei­­róban elhunyt Aszmann Ferenc. Egyike volt a magyar fotóművészet külföldön élő klasszikusainak. Volt divatáru-kereskedő szülővá­rosában Debrecenben, kirakatrende­ző Bécsben (ahová 1944-ben távo­zott), lapkiadó Saó Paulóban, tanár és festőművész Rio de Janeiróban. S közben - szinte mindvégig - fotó­művész. A legnagyobbak közül való. Mint könyveiben és leveleiben, úgy élőszóban is választékosán, élve­zetes stílusban fejezte ki magát, pe­dig először tért haza negyven év után. Mellette lehettem, amikor hazalá­togatott, hogy legismertebb felvétele­it a Magyar Fotóművészek Szövetsé­gének ajándékozza, „Lélek és művé­szet a fényképezésben” cimű, magyar nyelvű szakkönyvének kéziratával együtt. A harmincas években ő hozta létre a debreceni fotóklubot. Klasszikussá vált felvételei - a „Rohanó ökrök”, a „Párbaj”, az „Ilyen a háború” - mély humánumot és filozófiai hajlamot sugároznak. Mindhárom fiából fényképészt ne­velt. Pályája végén a kamerát felcse­rélte az ecsettel. Az emberi küzdeni­akarás himnuszát zengő „Kőtörő” cí­mű festményét a Magyarok Világszö­vetségének ajándékozta. Kitartó szer­vezőmunkával létrehozta a brazíliai Magyar Művészek Misszióját. Egyik utolsó levelében írta: „Mi az újjászü­lető Magyarországért drukkolunk, szívünk a magyar népért dobog.” Balázs Ádám A Tavaszi Fesztivál egyik leglátogatottabb képzőművészeti eseménye volt az Angliában élő festőművész. Roboz Zsuzsi kiállítása a Vígadé Galériában. A tárla­tot Bányász Rezső államtitkár, kormányszóvivő nyitotta meg. aki mint Magyaror­szág korábbi londoni nagykövete ismerkedett meg a művésznő munkásságával. (Képünkön Bányász Rezsőtől jobbra Roboz Zsuzsi, balra Teszár József, a Tavaszi Fesztivált szervező Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat vezérigazga­tója) FOTÓ: GÁBOR VIKTOR KULTÚRÁNK NAGYKÖVETE VOLT Helsinkiben kezdett finnugor ta­nulmányaim stockholmi folytatása során találkoztam először Lotz János professzorral, 1963 tavaszán. Szándé­kot és életirányt eldöntő találkozás volt, mert az első benyomások szigo­rúan követelő tudósa jó pedagógus­nak is bizonyult, aki a szükséges kri­tikán túl bátorító ösztönzést is adott útkereső diákjainak. Életútja összefügg századunk ka­vargó fejleményeivel. Kivándorolt magyar munkás fiaként az Egyesült Államokban született, de a Detroit­­ban kezdett elemi iskolát a család visszavándorlását követően már So­­mogyvámoson fejezte be. A bonyhá­di evangélikus gimnáziumba járt, majd a budapesti Pázmány Péter Tu­dományegyetemen tanult magyart, németet és angolt. Ragyogó tehetsége bejuttatta a híres Eötvös Kollégium­ba, s 1937-ben kitüntetéssel avatták bölcsészdoktorrá Pécsett. A magyar nyelv és kultúra svédor­szági terjesztésének nagy nyereségére Lotz János az akkor még főiskolai rangú stockholmi egyetem első önál­ló intézetébe, az 1929-ben alapított Magyar Intézetbe került magyar lek­tornak, később docense, egyetemi ta­nára, 1936-tól igazgatója is lett. Az ő tevékenysége jelentette az intézet fénykorát. Könyvtárat fejlesztett, gyorsan népszerűvé váló magyar nyelvtanfolyamokat indított. Ehhez kapcsolta a magyar irodalom ismer­tetését is: a tanfolyamok résztvevői magyar színműveket és regényeket olvastak, sőt az átlagosan 15 (!) fős hallgatóság még Az ember tragédiá­jával is alaposan megismerkedhetett. Munkáját Lotz kiapadhatatlan ener­giával végezte: nagy feltűnést keltő nyelvtanfolyamain kívül előadásokat tartott a magyar irodalomról, a finn­ugor nyelvészetről, a magyar nyelv­­történetről, az összehasonlított finn­ugor és magyar nyelvtudományról. Az öt éve Lotz egykori munkahelyén, a Stockholmi Egyetemen rendezett emlékülésen svéd kollégái és mélta­­tói elmondták, hogyan járult hozzá Lotz János a svéd nyelvészet és nyelv­­oktatás forradalmasításához. Amerikába visszatérve, általános nyelvészeti professzorként és az Egyesült Államok kormányzata által támogatott Uráli Nyelvi és Területi Kutatások Központjának igazgatója­ként szervezte meg azt az egész tudo­mányos világ számára jelentős kuta­tási programot, amely az uráli és al­­táji kutatások amerikai kibontakozá­sát hozta. A magyarsághoz való tartozást Lotz János - Kosztolányi Dezső egy­kori titkára, Gombocz Zoltán érde­mes tanítványa - mindig tettekkel dokumentálta: szívósan dolgozott a magyar-svéd, a magyar-amerikai tu­dományos kapcsolatok fejlesztésén, számos magyar nyelvész köszönhette közreműködésének amerikai ösztön­d'Ját DR. LÁZÁR OSZKÁR Lund, Svédország r 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom