Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-03-18 / 6. szám
fcBfc&itlíS ÉLETEM A NÉPMŰVÉSZET KÉSZÜLŐDÉS A SZÁMADÁSRA Lengyel Györgyinek ez ideig több mint harminc könyve, számos cikke és tanulmánya jelent meg a mai népművészetről, a népi iparművészetről, a hímzésről, szövésről, faragásról, fazekasságról, csipkeművészetről. Különösen hímzéskönyvei kedveltek itthon és a határainkon túl is, amelyek nemcsak gazdag mintagyűjteményt, hanem értő elemzéseket is tartalmaznak a hímzésekről mint műalkotásokról. Otthonában kerestük fel, hogy életútjáról, munkásságáról beszélgessünk.- Városi lány voltam, de a nyarakat egy felvidéki falucskában töltöttem. Itt ismertem meg a hegyi pásztorok meséit, s miközben elbűvölten hallgattam szavaikat, megpróbáltam kifaragni a pásztort, lerajzolni a népviseletbe öltözött lányokat. Azt hiszem, ebből a gyermekkori élményből fakad a népművészet iránti szeretetem.- Később hogy alakult a sorsa ?- Képzőművészeti Főiskolára kerültem, Aba Novák Vilmos tanítványaként. Ő is rajongott a népművészetért, elvitt bennünket a pécsi vásárokra, a fóti faluszínpadra is, ahol szintén közelebb kerülhettem a folklórhoz. Amikor megkaptam a diplomát a főiskolán, beiratkoztam az Állami Nőipariskolába, hogy a kézimunka-tanári oklevelet is megszerezzem. Itt alkalmam volt megismerkedni azokkal a technikai fogásokkal, amelyeket később kézimunkáimban, hímzéseimben és gyűjtőmunkámban is használni tudtam. Nyugdíjazásom előtt a budapesti Tanítóképző Főiskola tanáraként igyekeztem megszerettetni a hallgatókkal a népművészetet. Mint pedagógus azt vallom, hogy ez az ízlésnevelés egyik legfontosabb eszköze. Meggyőződésem ugyanis, hogy ahogyan irodalmi és zenei anyanyelvűkre tanítjuk gyermekeinket, éppúgy kell tanítani őket képzőművészeti anyanyelvűkre is.- Önnek szinte minden népi iparművész személyes ismerőse...- Amikor megalakult Magyarországon a Népművészeti Intézet, mint az intézet munkatársa azt a feladatot kaptam, hogy keressem fel a hagyományokat még ismerő népi iparművészeket, természetesen azokat is, akik már felhagytak, fel akarnak hagyni a népművészet művelésével. Kezdetben nem is gondoltam, milyen óriási feladat ez. Ma már elmondhatom, nemigen volt akkoriban rajtam kívül más, aki annyit utazott volna az országban, mint én. Gyakran szekérrel vagy gyalogosan jutottam el a hírből ismert tanyákra, hogy szóra bírjam az egyébként bizalmatlan, szófukar öregeket, és biztassam őket a munkára, faragásra, hímzésre, szövésre. Tudni kell, hogy akkoriban sokan tagadták, hogy a népművészet, a paraszti tárgykultúra tovább élhet, hogy van jövője. Még a szakemberek között is alig-alig akadt, aki osztozott volna hitemben. A kevesek közül Ortutay Gyula nevét kell megemlítenem, aki mellém állt, támogatott ebben a nagy vállalkozásban.-Nyugdíjas napjait nem tölti tétlenül. ..- Megbízatásom és munkám akad bőven. Tagja vagyok a Népi-Iparművészeti Tanácsnak, s egyúttal a zsűribizottság elnöki tisztét is betöltőm. Újabb könyveken is dolgozom, s nem fogyok ki az újságok, hetilapok cikkrendeléséből sem. Nagy elfoglaltságot jelent az is, hogy kiterjedt levelezést folytatok, mivel nagyon sokan fordulnak hozzám tanácsért. A közelmúltban például egy régi tanítványom, aki New Yorkban él, meghívott magához, és így alkalmam volt amerikai magyar közösségekkel is találkozni. A tokiói egyetem egyik tanára könyveimből ismeri és abból tanítja a magyar népi hímzés iránt érdeklődő hallgatóit. Vele is rendszeresen váltunk levelet.-A közelmúltban vehették az olvasók kézbe legújabb könyvét „Nagyanyáink örökségé"-rőt. Legközelebb mivel lepi meg a népművészet kedvelőit?- írni szeretnék egy könyvet életemnek azon élményeiről, amelyek a népművészethez kötöttek-kötnek. A személyes vallomáson túl bemutatnám ebben a népművészet rangjának, értékeinek változásait is. Á. É. A magyar szellemi élet a kibontakozó és mind nélkülözhetetlenebb gazdasági és politikai reformok lázában él, s aligha lehet vitás, hogy e reformok sikere érdekében az értelmiségnek is számot kell vetnie társadalmi szerepével és feladataival. Csoóri Sándor új esszékötete - Készülődés a számadásra - maga is ezt a termékeny számadást sürgeti. Van ennek a kötetnek egy tíz esztendeje szüle Lett, s akkor kisebb vihart kavart írása, Egy nomád értelmiségi a címe. Jgy tetszik, a szerző akkori javaslatai ma is megszívlelendők. Csoóri ugyanis arról beszél, hogy az értelmiségnek újra kell fogalmaznia saját társadalmi szereptudatát, kezdeményező erővé kell válnia, kritikai pozíciót kell kialakítania. Amellett érvel, hogy a gondolkodó elmék ne érjék be féligazságokkal, félmegoldásokkal, a felelősségnek azzal a hagyományos elés áthárításával, amelyet az önkorlátozás okoz. A reformok érdekében végzendő értelmiségi önvizsgálatot három javaslattal köti egybe. Először is arra szólít, hogy elevenítsük fel a ház ti reformgondolkodás hagyományait, már csak azért is, hogy a refo mok kidolgozása és keresztülvitele szellemi támaszt kapjon. Ő elsősorban a népi írók reformmozgalmában I érési ezt a támaszt: Illyés Gyula, Németh László és Bibó István gondolatai között. Második javaslata a reformok „alulról” történő szervezését érinti, éppen ezért a társadalom kisebb egységeinek, kisközösségeinek fejlesztését szorgalmazza. Olyan kis „szigetek” létrehozását kívánja, an elyek eredményesen vehetik fel a küzdelmet a közömbösséggel és ídentitáshiánnyal, a kulturális igénytelenséggel. Véleménye szerint ezek a társadalmi „szigetek” erősíthetik meg ismét a nagyobb emberi közösségek, végső soron az egész nemzet összetartozástudatát, s lehetnek a reformfolyamatok ösztönzői is. Végül Csoóri harmadik javaslata arra vonatkozik, hogy minden embernek, minden értelmiséginek először is önmagában kell rendet teremtenie. Csak ígv - autonóm személyiségként lesz képes előmozdítani a közösségi vállalkozások sikerét. A személyiség épségének fenntartásához, teljesebb kibontakozásához kínál segítséget a kultúra, mindenekelőtt az irodalom. A személyiség karakterének érvényesítése nemcsak követelmény, hanem művészi gyakorlat is Cscórinál. Mindenekelőtt ez a személyesség szabja meg a tanulmányok vallomásos hangját, azt a publicisztikus motívumokkal átszőtt esszéformát, amelyet Csoóri Sándor kialakított, és azt a költői természetű nyelvet, amelyen közli gondolatait. Az esszéforna és a költészettel rokon esszényelv az értelmiségi önvizsgálatnak nemcsak eszköze. hanem következménye is. POMOGÁTS BÉLA 20
