Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-03-18 / 6. szám
5 vasolta a katonai vezetőknek, hogy saját erőből lássák el magukat hadifelszereléssel. Első próbálkozása azonban nem járt eredménnyel, mert még nem ismerték, nem bíztak benne. A fennmaradt levelek és iratok tanúsítják: Gábor Áron a forradalom sikerének zálogát a székelység tömegeinek mozgósításában látta. így került sor arra, hogy a Sepsiszentgyörgyre összehívott népgyülésen az aggályoskodó katonai vezetőkkel szemben a nép egyszerű fiai - céhes iparosok, kismesterek és munkások támogatásával végre hozzáfoghatott nagyszabású tervének megvalósításához. Az első hat ágyú elkészítése után, 1848. november 28-án megbízást kapott az ágyúöntésre, a lőszergyártás és hadifelszerelés megszervezésére. Hermányban, Szentkeresztbányán, Kézdivásárhelyen szinte minmár ágyúöntő den anyagi alap nélkül, a fegyvereket gyártó telepek sorát teremtette meg. Az 1848. november 29-i hídvégi csatában két hatfontos bronzágyúja jelentősen hozzájárult a császári csapatokkal szemben kivívott győzelemhez. Gábor Áron műszaki elgondolásai, tervei megvalósítását Kézdivásárhelyen Turóczi Mózes rézöntőmester hozzáértése, műhelye és felszerelése, Sepsiszentgyörgyön Kiss János harangöntő utódai, a bodvaji és fülei vashámorok munkásai segítették elő. Minden ház egy-egy műhellyé alakult. Az asszonyok odaadták az összes réz- és cinedényeiket, mentek salétromot ásni; a gyermekek golyóbist öntöttek. De nemcsak az ágyúöntésről kellett gondoskodnia Gábor Áronnak, hanem a tüzérség megszervezéséről és képzéséről is. A kézdivásárhelyi katonaiskolában az ő vezetésével készítették fel az erre alkalmas ifjakat, és ő maga lett az első székely tüzérüteg parancsnoka. A nép lelkesedését bizonyítja a Székelyföldről ágyúöntésre beszolgáltatott 313 harang, amelyekből Gábor Áron ágyúkat öntött, ezeket felszerelte, golyóval, lőporral látta el, s a legénységet be is tanította az ágyúk kezelésére. Kossuth, érdemei elismeréséül az önálló székely tüzérség parancsnokává, székelyföldi hadigyárak főigazgatójává nevezte ki és nagy összeggel támogatta ágyúöntését. 1849 júniusában Gábor Áron vezetése alatt a kézdivásárhelyi gyárban gyorsabban készültek az ágyúk, mint valaha. 1848 novembere és 1849. június 20-a között 70 ágyút öntöttek, ami óriási teljesítmény, ha az 1849 júniusában egyesített orosz-osztrák haderő 120 ágyújával összehasonlítjuk. Az erdélyi hadsereg által vívott csatákban Gábor Áron ágyúi mindenütt jelen voltak. A Kézdivásárhelyre támadó orosz csapatok elől Gábor Áron Csíkba húzódott, s amikor onnan visszatért, ágyúöntödéjét feldúlva, kézikönyveit elégetve találta. Kesergésre azonban nem volt idő, mert híre jött, hogy a kökösi hídnál az oroszok megtámadták a székely sereg előőrseit. 1849. július 2-án az Uzon és Kökös közötti térségben Gál Sándor vezénylete alatt 6000 székely sorakozott föl, ott volt Gábor Áron is 36 ágyújával. Nagyrészt az ő tüzérei szorították vissza a támadás közben már előnyomult ellenséget. Gábor Áron egyik ütegtől a másikig száguldozva vezette a harcot. Amikor éppen az egyik ágyút irányozta, érte az ellenséges ágyúgolyó, amely bal karját és azzal együtt a szívét is kiszakította. Segédtisztje úgy szállíttatta el a holttestet, hogy ne jusson a tüzérek tudomására atyjukként szeretett parancsnokuk halála. Mintha csak könnyű sérüléssel kötözésre vitték volna, kiadták Gábor Áron nevében a parancsot a késedelem nélküli előnyomulásra. Miközben az ütegek fele folyamatosan tüzelt, a másik fele kartácszáporral szorította vissza a felbomló, megfutamodó orosz hadsorokat, akik, hogy a sarkukban lévő székely ágyúkat elzárják, Kököst felgyújtották, és a hidat felszedték. Két ágyúnak mégis sikerült a gázlón átjutnia és sikeresen harcolt, amíg az orosz segélycsapatok visszavonulásra nem kényszerítették őket. „A kivívott fényes győzelemre Gábor Áron szellemének mindenesetre nagy befolyása volt, s így még halála után is áldást hozólag hatott a nevében kiadott vezényszó” - írja Orbán Balázs, a Székelyföld leírása című népszerű munkájában. ZIKA KLÁRA 15