Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-03-18 / 6. szám
tyámhoz, Polányi Mihály keramikushoz. Itt férjhez mentem Hans Zeisel osztrák ügyvédhez, akivel 1938 őszén New Yorkba költöztem. Azóta ott élek, amerikai anya, nagyanya lettem... 1946-ban önálló kiállítást rendezett számomra a Museum of Modern Art. Japántól Mexikóig számos cég részére terveztem edényeket, készleteket és 15 esztendeig tanítottam az ipari formatervezést, a brooklyni Pratt Intézet professzoraként. Nemrégiben a pécsi Zsolnay és a kispesti Gránit Kőedénygyár részére készítettem terveket. Zeisel Éva játékosságot és pontosságot ötvöző munkáit a színek és formák harmóniája jellemzi; teáskészletei, gyümölcsöstálai, poharai, dísztálai életörömöt, harmóniát sugároznak.- Mindig az volt az érzésem - mondja -, hogy az ipar számára tervezni legalább akkora öröm, mint az edényeket kézzel megformálni. Amikor a formaterv - hosszú fejlődési folyamat eredményeként - először bújik ki az öntött formából, még nedves, sérülékeny, törékeny agyagként, vagy ha később látja az ember, hogy a tárgyai tömegesen megvalósulnak: egyforma beteljesülést érezhet. Találkoztam általam tervezett kerámiaedényekkel kis nyugat-indiai falu piacán csakúgy, mint a zürichi repülőtér éttermében. Ilyenkor mindig úgy érzem magam, mintha egy egész sereg jól nevelt gyermek édesanyja lennék... BALÁZS ÁDÁM A párizsi előadások, kerekasztalbeszélgetések, vetítések és kiállítások igen gazdag képet adtak a magyar avantgárdról, annak is elsősorban történeti múltjáról és értékeiről. Az avantgárd irodalom ma is élő hagyományait a Londonban élő Határ Győző képviselte, akinek tevékenysége - három, franciául kiadott regénye következtében - igen nagy érdeklődést keltett. Két alkalommal - a rangos Pompidou-központban és az írók Házában - találkozott az érdeklődőkkel: kritikusokkal, kiadói szakemberekkel és persze olvasóival. Ugyancsak érdeklődő figyelem kísérte Szentkuthy Miklós munkásságának bemutatását. Bizonyára nem véletlen, hogy Kassák és a magyar avantgárd volt ennek a párizsi bemutatkozásnak a témája. Mindazonáltal nemcsak az avantgárd áramlatok nemzetközisége, nemcsak a magyar és a francia avantgárd mozgalmak egykori szoros kapcsolata magyarázza a tapasztalható érdeklődést. Figyelem mutatkozott meg egész modern irodalmunk és művészetünk iránt, s talán remélhetjük, hogy a jól sikerült párizsi magyar avantgárd napokat a magyar és a francia szellemi élet hasonló találkozásai követik. POMOGÁTS BÉLA HAZABALLAGÓ ÖREGDIÁKOK Van aki egy szép táj vagy a magyar konyha, mások a család, rokonság kedvéért látogatnak haza. És akadnak olyanok is - nem is kevesen - akik azért jönnek Magyarországra, hogy a hajdani diákéveket felidézzék az egykori barátokkal. Mi most az utóbbiak közül mutatunk be fiármat. A közös bennük: Sárospatakról indultak és oda tértek vissza - egy érettségi találkozóra. * Dénes István, NSZK-ban élő ügyvéd 1939-47 között nyolc évet töltött a sárospataki angol internátusbán, s most a 40. érettségi találkozóra érkezett.- Bevallom, ez az első alkalom, hogy eljöttem az érettségi találkozóra, pedig hívtak máskor is. Ez is a véletlen műve, de őszintén mondhatom, nem bántam meg. Az egyik osztálytársunk, nekem kedves, jó barátom, még az Egyesült Államokból is hazajárt ezekre az összejövetelekre, legutóbb azonban nem jöhetett, sútó jelét. Arra gondolok, hogy együtt tanultunk azokkal a kiváló képességű parasztgyerekekkel, akik tehetségkutatás révén kerültek az iskolába. * Nem véletlen, hogy a Sipkói de Kellermann név hallatán az ember felkapja a fejét, hiszen e nevet a történelemkönyvekből is ismerhetjük. Francois Kellermann (1735-1820), Napóleon későbbi marsallja nyerte meg a sorsdöntő valmyi csatát és ezzel kiérdemelte a hercegi rangot is. A marsall apja Strassbourg polgármestere volt, fia lovassági tábornok. A családnak Napóleon bukása után menekülnie kellett Franciaországból, és Magyarországon, Sipkón telepedett le. Egyenes ági leszármazottjuk ma Kanadában, Torontóban él, és építőmérnökként dolgozik egy atomerőműnél. Mint régi pataki diák ugyancsak a 40. érettségi találkozóra érkezett haza.- Évek óta rendszeresen hazajárunk feleségemmel Magyarországra, FOTÓ: GÁBOR VIKTOR lyos beteg lett. Ő hívott fel és megkért, jöjjek el helyette, hozzam el üzenetét a többieknek. Amikor a szavamat adtam, hogy itt leszek, még magam sem gondoltam, mekkora élményben lesz részem. Tudja, amikor mi 1947-ben, az úgynevezett fordulat évében érettségiztünk, az osztály - ahogy az egész társadalom is - polarizálódott, és az iskola heves politikai, világnézeti viták színtere volt. Most negyven év után - bár nem elevenítettük fel az egykori vitákat, de képzeletben pontot tehettünk a végére. Nem is gondoltam, milyen jó érzés a régi társakat viszontlátni. Az iskolához pedig az egész gyermekkorom, ifjúságom fűződik: itt voltam farkaskölyök, majd cserkész, itt adták a kezembe azokat az olvasmányokat, amelyekben olyan történelmi személyiségekkel találkoztam, akiket még ma is példaképemnek tartok. És itt alakult ki a fogalmam a demokráciáról, itt láttam az első kézzelfogha1. A Sipkói de Kellermann házaspár 2. Dénes István 3. Pataki Jenő de ez az első találkozó, amelyikre eljöttem. Kapcsolatot persze tartottam az egykori pataki diákokkal, nemcsak itthon, hanem a tengerentúlon is. Egyszer megkíséreltem összehozni a kanadai pataki diákok találkozóját, de ki tudja miért, nem sikerült. Talán több időt kellett volna a szervezésnek szentelnem, de az az igazság, hogy rengeteg az elfoglaltságom. A napi munkám mellett-leköt a családom - már vannak unokák -, és egy választott tisztséget is betöltők: Ontario állam mérnöki kamarájának vagyok az elnöke. A kamara - amelynek 50 ezer tagja van - történetében először esett meg, hogy magyar elnököt választottak, sőt én vagyok az első, aki nem angol nyelvterületről származik. *- Különös világban élünk mi odaát Hollywoodban - mondja Pataki Jenő filmíró, az egykori sárospataki diák. - Amikor kikerültem a tengerentúlra, hamar rá kellett döbbennem, mi a siker titka. A lényeg, hogy az ember mindig a megfelelő helyen és megfelelő időben ott legyen. Velem is így esett, hogy filmírással kezdtem foglalkozni. Először Kanadában telepedtem le és egy partyn megszólított egy számomra vadidegen férfi. „Hallom, maga írogató ember, tudna esetleg filmtörténeteket is írni?” „Biztos tudnék - válaszoltam kissé zavartan -, hiszen mindig írással, szerkesztői munkával kerestem a kenyeremet.” Tovább nem kérdezősködött, hanem kezembe nyomta a névjegyét. Mr. Schultz, a kanadai filmszövetség alelnöke. Az első filmet, egy romantikus és izgalmas sztorit, megbízásra írtam. Egy kanadai kisvárosban kellett anyagot felkutatnom abban a kisvárosban, amelybe 300 éve érkeztek az első francia misszionáriusok az indiánok közé. Könyvtárban, levéltárban böngésztem az anyagot, majd hét nap alatt megírtam a filmet, amelyet elfogadtak. Kanadából tovább mentem, álmaim városába, Hollywoodba. Köztudott, hogy valamikor, nem is olyan régen, a magyarok igen előkelő helyet töltöttek be az amerikai filmszakmában. Hollywoodban például nagyon sok stúdiót magyar filmesek alapítottak, sőt van egy mondás is, miszerint, ha az ember magyarul beszél, megél Hollywoodban. Az első filmsztorim, amelyet a filmipar fellegvárában írtam, két magyar fiúról szólt, s Teneriffában játszódott. Szép, szomorú történet volt, szerelemmel, sok kalanddal. Aztán témát és stílust váltottam, hogy az igényeknek megfeleljek. A repülő csészealjak földjt című filmem hozta meg az első komolyabb sikert. Mostanában is többnyire tudományos-fantasztikus filmeket írok, eddig 17 filmem készült el. A vágyam pedig az, hogy egy amerikai-magyar koprodukciót összehozzak, amely szerintem mindkét félnek előnyös lenne. Egy ilyen közös vállalkozásban akár producerként is részt vennék. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA 7
