Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-01-08 / 1. szám
A Dunakanyar és a Pilis-hegység karéjában fekvő mai Visegrád, ez a festői szépségű üdülőfalu, ősidők óta lakott település. A régészeti feltárások azt igazolják, hogy a történelem előtti civilizációkra utaló leletek mellett, megtalálhatók itt a Duna menti római védővonal, a limes erődítményeinek és az ezek közelébe épült polgári településeknek, valamint a magyar középkor épületeinek maradványai is. A feltárások mintegy öt évtizeddel ezelőtt kezdődtek, amikor Schulek János építész és amatőr régész hozzálátott a királyi palota épületegyüttesének kiásásához a sok évszázados omladék alól. Szakszerű régészeti munka azonban csak a háború utáni évtizedekben folyt az egykori főváros területén. Ez a munka az utóbbi években felgyorsult, elsősorban a Mátyás Király Múzeum fiatal szakembergárdájának köszönhetően. Visegrád — Esztergom, Székesfehérvár és Buda mellett — a középkorban kialakult négy fejedelmi, majd királyi székhely egyike. Első vára, amely még tulajdonképpen római eredetű, a Duna-szoros alsó végét lezáró Sibrikdombon épült. A tihanyi monostorral egyidőben, 1055 körül I. András királyunk a domb alatti völgyben egyházat és monostort alapított. A görög szerzetesek monostora a tatárjárás után bencés, majd a törökdúlásig pálos rendházként működött. így az Árpádok uralkodása alatt létrejött közigazgatási és birtokközpont egyben egyházi központ is volt. Mint Szőke Mátyás régész, a Mátyás Király Múzeum igazgatója elmondotta, Visegrád kutatása rendkívül összetett feladat, ami egyrészt a történelmi források, másrészt a régészeti feltárások keresztmetszetének folytonossági hiányából adódik. A kutatások általában megálltak a Mátyás kornál, és a palota esetében is a Mátyás kori állapotot állították helyre. A középkori település, a kezdetektől a 13. század derekáig a Sibrik-dombon lévő ispáni vár körül kialakult vármegyeszékhelyből, majd a későbbiekben a fellegvárból, a Dunaparton álló vízivárból, a királyi palotából és a városból állott. Ezt a várrendszert a tatárjá1. A királyi palota 2. A Fellegvár bejárata 3. A Fellegvár látképe a Duna-partról 4. Mátyás király címere egy kályhacsempén 5. A palotaudvar egyik dísikútja FOTÓ: LOSONCZI PÁL rást követően, 1247—65 között IV. Béla és felesége építtette; s a Vár-hegyen lévő része kezdetben menedék vár volt, míg a Vízivár a völgyszoros Buda felőli bejáratát zárta el. Később, 1529-ig itt őrizték a Székesfehérvárról áthozott Szent Koronát, majd a 16—17. században a törökök Budát őrző „végváraként” szerepelt történelmünkben. 1686 után a töröktől való visszafoglalást követően erődítmény jellege megszűnt, lakatlanná vált és ezzel megindult a lassú enyészni útján. A hegy lábánál épült román stílusú lakótorony, közismert nevén Salamon tornya, és a köré épült védművek ma jól konzervált állapotban fogadják a látogatók sokaságát, a toronyban állandó helytörténeti kiállítás látható. Visegrád fejlődése felgyorsult, amikor Károly Róbert királyunk 1323-ban ide költöztette a királyi udvart. A következő évben már itt találjuk az országbírót, majd hamarosan a nádort és a többi főbb méltóságot is. Szemben az általános nyugat-európai gyakorlattal — ahol a korai középkor vándorló udvartartása után a királyi udvar egy gazdaságilag erős, nagy városban megállapodik —, itt a királyi hatalom teremtette meg a várost. A királyi hatalom megállapodásának elemi igénye ugyanis, hogy fel kell épülnie annak az állandó lakhelynek, amely a királyi hatalmat reprezentálja. Mivel pedig a középkori világkép szerint a királyi hatalom isteni eredetű, a királyi lakhely küllemének ezt az isteni eredetet kell megjelenítenie. Isten lakóhelye a Paradicsomkert, ezért a király számára egy földi paradicsomkertet kellett építeni, amelyet a korabeli ábrázolások alapján úgy képzeltek el, hogy az épületek közé kerteket, a kertekben szökőkutakat, csorgókutakat építettek. Ezt példázzák az ásatások során felszínre hozott Anjou, vagy Mátyás kori kutak, teraszok a palotaegyüttes különböző szintjein. A királyi reprezentációs igény megkövetelte, hogy az egymást követő uralkodók a palotaegyüttest újabb épületekkel bővítsék és díszítményeit cseréljék. Mátyás korában az alsó, a fogadóudvart övező épületben kicserélték például a Zsigmond címerével díszített cserépkályhákat és felépült a Duna felőli homlokzaton egy gótikus, címerekkel díszített zárt erkély, amelynek feltárása jelenleg is folyik. Az országos politikát irányító, legfőbb állami tisztségviselők mellett kifejlődött itt egy középszintű adminisztráció is, és minthogy egyházi jogtudókból lassan hiány mutatkozott, köznemesi származású, világi személyek léptek hivatalba. Ez a jogtudó értelmiségi réteg — amelynek legismertebb alakja ebben a korban Küküllei János történetíró — itt, Visegrádon kezdett kialakulni. A királyi udvartartás és állami adminisztráció körül pedig felnövekedett a kézművesekből, kereskedőkből, kiszolgáló személyzetből álló város, vagyis az a jelentős település, amely hosszabb időn keresztül az ország egyik fővárosa, és nagy jelentőségű események színhelye volt. A visegrádi királyi lakban került sor például 1335- ben a diplomáciatörténet egyik legelső „csúcstalálkozójára”, amikor is Károly Róbert magyar király meghívására, itt rendezte a három ország vitás kérdéseit János cseh és Kázmér lengyel király a magyar uralkodóval. Mátyás halála után a gazdátlan palota a török megszállás évtizedeiben — főként az időjárás viszontagságai következtében — összeomlott, elborította a hegyoldalakból alázúduló hordalék, benőtte a dús erdei növényzet és Oláh Miklós 16. századi munkája, majd későbbi török kori források ellenére is olyannyira feledésbe merült, hogy századunk elején volt olyan történész, aki egyenesen kétségbe vonta létezését. A már említett Schulek-féle feltárás a háború után folytatódott, de 1958 után minimálisra csökkent, és jószerével az állagmegóvásra korlátozódott. A szakemberek szerint az a legnagyobb baj, hogy a feltárás nemcsak keresztmetszetét tekintve, hanem kiterjedésében is hiányos. A palotának ugyanis volt egy nagyobb és egy kisebb épülettömbje. Napjainkig a nagyobbik épülettömb egyik szárnyát és a két szárny közötti kápolnát tisztították meg a vastag hordaléktól, de több ezer köbméter 17