Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)

1988-01-08 / 1. szám

nyából származó termés és a később kapott birtokok után járó tized biztosította, amelyet közvetlenül a káptalant vezető prépost kapott.' Ezt a tizedet a török kiűzése után nem kapták vissza annak ellenére, hogy Barnabeisz János Bódog prépost, a város vezetőivel együtt még a pápához is fordult, arra hivatkozva, hogy ebből szándékoznak a romokban heverő bazilikát újjáépíteni.

— A romos falak egyre fogytak, a betelepülő lakosság lassan elhordta a házak építéséhez. Adataink szerint — tájékoztatott Kralovánszky Alán — ekkor még állt a Nagy Lajos-kápolna, amelyet 1806-ban romboltak le „életveszélyessége” miatt, köveit az éppen akkor épülő püspöki lakhoz használták el. Hasonló sorsra jutott a Mátyás-kápolna is. A bazilika, amelyből már semmi nem látszott, nagyrészt a püspöki palota kertjévé lett. A XVIII. század végén, amikor a város főterén lévő kút vizének elvezetésére csatornát ástak, találtak egy „királysírt”, amely elpusztult. Majdnem ugyanaz történt 1839-ben, amikor szintén csatornaásás közben több sírra bukkantak. Ezeket is kifosztották, de a leletek egy része, később püspöki ajándékként eljutott a Nemzeti Múzeumba. A szokatlanul kicsiny királyi korona alapján a tudósok arra következtettek, hogy a maradványok az ötéves gyermekként elhunyt III. Lászlóé lehettek. Ez a lelet jelezte, hogy egyes királysírok főleg a korai időszakból, a XI. századból, a történtek ellenére is megmaradhattak, aminek ma egyetlen magyarázatát adhatják. Amikor Károly Róbert új padlót építtetett a templomba, a korábbi, nagyrészt jeltelen fedőlappal ellátott királysírok egy részét is befedték, nem sejtve, kik fekszenek alatta. (Hiszen nem kizárólag uralkodók kerülhették ide, hanem főurak, magas egyházi tisztségviselők is.) Így a későbbi korok fosztogatói nem juthattak a vörösmárvány alatt rejtőző sírokhoz.

Ezt a feltevést bizonyította, hogy 1848 decemberben több, teljesen sértetlen királysírra bukkantak — idézi fel a régész a 140 éve történteket. — A december 12-én felnyitott sírban királyi jelvényekkel — koronával, sarkantyúval, bizánci származású melldísszel, jogarral stb. — ékített csontváz feküdt. A feltárásnál jelenlévő Pauer János papnevelő intézeti tanár, későbbi püspök hamarosan megjelenő értekezésében azt állította, hogy III. Béla sírját találták meg. Állítása valósnak bizonyult, azóta is ezt vallja minden szaktekintély. Ez

1. Henszlmann ásatási rajza 1862-ből: a Szent istván családjának tulajdonított temetkezési hely. A koponya nélküli csontvázat Varkocs Györgyének tartotta Pauer János, mert a Székesfehérvárt védő várkapitány fejét a győztes török körbehordta a városban

2. A székesfehérvári bazilika vázlatos alaprajza

A) Királyi trónus

B) Szent István oltára és sírja

C) Szószék

D) Nagy Lajos sirkápolnája

E) Főúri sírkapolnák

F) Mátyás sirkápolnája

FONTOSABB SÍROK (A FELTÁRÁS ÉVSZÁMAVAL):

1. III. Béla és felesége (1848)

Henszlmann Imre feltételezései:

2. Szent István családja (1862)

3.11. Ulászló (1862)

4. Könyves Kálmán és felesége (1862)

5. Károly Róbert, Mátyás és II. Lajos ideiglenes sírjai (1874)

6. ii. Béla, II. Géza, II. László, IV. István (1874)

7. Albert (1874)

8. Buzlay család (1839)

3. Török Aurél antropológus III. Béla koponyájával az 1890-es években

volt az első, s mindmáig egyetlen csontváz, amelyről biztosan tudjuk, hogy egyik királyunk maradványai. Ä lelet bebizonyította, hogy érdemes lenne a bazilika területét feltárni, de az első hivatalos régészeti munka csak 1862-ben indult meg, amikor egy ház alapozásakor ismét a bazilikából származó falmaradványokat találtak. A kor egyik legfelkészültebb szakemberének, Henszlmann Imrének vezetésével indultak meg az ásatások, s nem egészen két hónap alatt 33 sírt tártak fel. Ebből azonban mindössze három volt sértetlen, az ezekben lévő csontvázakat, mint Szent István hozzátartozóiét azonosította Henszlmann: István anyját, Saroltot, Vazult és Szár Lászlót vélte felfedezni.

Henszlmann még egyszer, 1882-ben végezhetett feltárási munkákat, ekkor egy lebontott polgárház helyén azonosította a Nagy Lajoskápolnát. A feldúlt sírokból előkerült, minden azonosító jelvénytől megfosztott csonttöredékek azonosítása az akkori módszerekkel lehetetlen volt. Miután III. Béla és felesége Antiochiai Anna maradványai voltak egyedül azonosítottak, így az ő csontjaik kerültek a honfoglalás ezeréves ünnepségeit követően a budai Mátyás-templomba.

Legközelebb 1936 áprilisától novemberéig folytak embertani feltárási munkálatok, Bartucz Lajos vezetésével. Ekkor igen sok csontváz került elő, augusztusban az Albert királyénak vélt kriptából egyszerre huszonnyolc emberé. Hogy mikor és hogyan kerülhettek oda, nem tudjuk, és azt sem, hogy kik voltak. Akadt, aki Henszlmannt vádolta, hogy ő temette egybe őket, pedig leírásából tisztán kiderült, összesen tizenhét ép és öt hiányos csontvázat talált. Miután az akkori módszerekkel sem lehetett a maradványok korát, hovatartozását megállapítani, 1938 nyarán nyolcvanhárom ládában visszatemették őket és a feltételezett királyi csontokat tartalmazó tizenhét ládát középre tették.

*

1969—1972 között Kralovánszky Alán

újabb feltárást végzett az egykori bazilika területén és közel 50 ember ép, ill. részleges csontvázát tárta fel, így összesen több mint 400 fő embertani leletei ismertek. A kutatók tovább finomították a korábbi megállapításokat, és ennek alapján tudjuk, hogy a 10. sz. végétől a 17. sz. végéig öt különböző korból származnak a temetkezések.

Négy évvel ezelőtt indult meg újra ezeknek a csontoknak a vizsgálata. Kralovánszky Alán, aki titkára a Királysír Bizottságnak, elmondta, hogy jelenleg tizenhét tudományos intézet foglalkozik ezzel a feladattal, köztük a Debreceni Atommagkutató Intézet, amely nyomelemvizsgálatokkal próbálja a maradványok korát meghatározni. Az azonosításokhoz azonban egy komplex, sokféle adatot összevető eljárás szükséges, s lehetséges, hogy a mai módszerek sem elégségesek a bizonyossághoz. A vizsgálatokat mindenesetre úgy végzik, hogy semmiféle kárt ne szenvedjenek a maradványok, s a későbbi korok tudósai fejlettebb eljárásokkal megállapíthassák a csontok eredetét.

Az elmúlt év szeptemberében olyan kormányhatározat született, amely előírja: 1996- ra, a honfoglalás 1100. évfordulójára a bazilikát teljes terjedelmében fel kell tárni, a ma birtokunkban lévő és az ezután fellelt maradványokat megfelelően azonosítva és konzerválva be kell mutatni a bazilika területén ezen időpontig felépített mauzóleumban.

A rendelkezésre álló idő elegendőnek látszik a régészeti feltárásra, vélekedett a tudós, s talán a most folyó azonosítási munkák is hoznak bizonyos eredményeket.

P. I.

15