Magyar Hírek, 1988 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1988-02-19 / 4. szám
kezdtem, a Balaton adta élményanyag közvetlen következménye. A Balatonnál szebb és színesebb természeti kép nem létezik számomra. Ez a színgazdagság nem valamiféle tarkaságot, hanem a színek és hangulatok játékát jelenti, ami más oldalról mutatja be e kedves tájat. Propertius szerint: „száz alakú táncát lejti az ezer színű tenger”. Nekem — és sokunknak — a Balaton a magyar tenger. — Számomra építészetileg az izgalmas élményt Finnország, Japán és a karibi térség jelentette, bár rajzaimat, akvarelljeimet lapozgatva szívesen gondolok vissza a Földközi-tenger medencéjére is. Megnyugodni azonban mindig visszatértem a Balatonhoz és az Alföldre. Kiskunlacháza környékén, a meglassult Duna-ág partján is el tudok felejtkezni az időről. Gyermekkoromat Zagyvarékason és Újkígyóson töltöttem, így az Alföld ugyancsak meghatározója élményanyagólénak. Ezt a bensőséges, szelíd hangulatot próbálom visszaadni képeimen. SZABÓ ZOLTÁN ÉPÍTÉSZBŐL FESTŐ Az elmúlt másfél év talán legszorgalmasabb hazai kiállítója Csák Máté festőművész. Csákot annak idején jó nevű építésznek ismerhettem meg, olyan emberként, akinek jelentős része volt és van a budai várnegyed rekonstrukciójában. Sikeres kiállításai azonban nem előzmény nélküliek. így meséli: — Már a középiskolában, sőt korábban is eredményesen szerepeltem különböző rajzversenyeken. Az építész karon egyébként a rajztudás alkalmassági szempont, és ezen a karon olyan kiváló művészek is oktattak, mint Boross Géza professzor úr, festőművész, az alföldi iskola jeles képviselője. Vagy említhetném Nemcsics Antalt, akinek tudományos diákköréhez tartoztam és aki ma a színdinamika legjelesebb hazai szaktekintélye. Több ízben elnyertem a karon kiírt akvarellista versenyt, majd festőtábort szerveztem Jósvafőn. — Az, hogy aktívan festeni 25
