Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-11-20 / 22. szám
9 1. József nádor és családja. Balról jobbra: Erzsébet, József nádor, István, elől Mária Henrietta, Mária Dorottya (a nádor harmadik felesége) és József (Korabeli rajz) 2. József nádor cimere 3. A felújított nádori sírbolt 4. István nádor portréja (Pelikán 1847-ben készült kőnyomata) 5. István nádor mellénye a lövésre utaló lyukkal FOTÓ: LOSONCZI PÁL nádor felesége egyik kedvenc tartózkodási helyén, ürömi birtokán felépíttette azt a pravoszláv sírkápolnát, amely 1803 szeptemberétől 1977-ig adott nyughelyét Alexandra Pavl óvnának. A nádor, akit ájultan vittek el felesége halálos ágya mellől, 1815. augusztus 30-án kötött újabb házasságot, Hermina Mária Amália Anhalt—Bernburg—Schaumburgi hercegnővel. A református vallású második feleség a pesti református közösség támogatójaként vált hamarosan népszerűvé. Huszadik születésnapját ő sem érhette meg, mert 1817. szeptember 17-én ikerszülést követően meghalt. A boncolást végző orvosok szerint, „a halál okát egyedül csak azon szörnyű görts rángatódzásokban kelle keresni, mellyel mind a két kisdedeknek elszülésük előtt, után, béállottak ...” A gondos orvosi ellátás megmentette azonban az ikrek életét, akik a keresztségben a Hermina Amália Mária és István Ferenc Viktor nevet kapták. A hercegnő holttestét a még épülő Kálvin téri református templom kriptájában helyezték el. Az 1838-as nagy dunai árvíz a kriptát is megrongálta, így a tetemet prímási engedéllyel felvitték a budavári Szent Zsigmond kápolnába. József nádor harmadik, immár hosszú és boldog házasságát 1819. augusztus 24-én kötötte a württembergi király Mária Dorottya Vilma nevű, 22 esztendős leányával. Mária Dorottya jól megtanult magyarul, gyakran járt magyar ruhában, 'bőkezűen támogatott iskolákat, tanítókat, jóléti intézményeket, és érdekességképpen említjük, hogy ő terjesztette el hazánkban a karácsonyfa-állítás szokását. 'Segítette férjét a kormányzásiban, kapcsolatot tartott a magyar arisztokrácia később oly ne vezetéssé, vált tagjaival, mint gráf Károlyi Györgyné és gráf Batthyány Lajosné, gyakran és szívesen vett részt a pesti társasági életben, családtagjait magyarul taníttatta, egyszóval férje és környezete hatására ő maga is elmagyarosodott. Házasságukból öt gyermek született, és közülük hárman érték meg a felnőtt kort. A kriptába az '1820-ban született és mindössze egy hónapot élt Erzsébet Karolina, az 1837- ben tizenkét éves korában, fertőző gyermekbetegségben meghalt Sándor Lipót, valamint az 1833-ban született és 1905-ben elhunyt József Károly Lajos földi maradványai kerültek. A nádor utolsó gyermeke az 1836-ban született Mária Henrietta a belga trónörököshöz, a későbbi II. Lipót királyhoz ment feleségül. Stefánia nevű leánya Rudolffal, a Monarchia trónörökösével lépett 'házasságra, s ezzel a friggyel a család két ága egyesült. Nádorságának fél évszázados jubileumát, 1846. november 12-én József nádor már súlyos betegen ünnepelte, és 1847. január 13-án fejezte be tevékeny életét. Halálát rák okozta. A második házasságából született Hermina, atyja és a pesti társaság kedvence, valószínűleg tífuszban hunyt el 1842-ben. Emlékére a fővárosi Szépítő Bizottság a Városerdőben, a mai Városligetben, Hild Józseffel emlékkápolnát emeltetett, és a környező, ma Zuglóhoz tartozó területet Hermina-mezőnek nevezte el. A Hermina ikertestvéreként született István főherceg az 1838-as pesti árvíz mentési munkálatai során lett a főváros közkedvelt alakja. Atyja halálát követően, 1848 szeptemberéig töltötte be a nádori méltóságot. Rokonszenvezett a mérsékelt forradalmi törekvésekkel, V. Ferdinánd királynál kieszközölte Batthyány Lajos miniszterelnöki kinevezését, amikor azonban a dinasztia és a magyar kormány viszonya eljutott a végső kenyértörésig, meghasonlott és elhagyta az országot. A politikai életben a továbbiakban nem vehetett részt, és különc magánzóként élt a nassaui Schaumburgban. Ásványokat gyűjtött, jótékonykodott és sok magyarral levelezett, de a magyar sajtó tüntetőén nem vett róla tudomást. Elhatalmasodó tüdőbaja miatt orvosai 1866-ban a francia Riviérára, Mentonba küldték gyógykúrára, ahol 1867. február 19-én meghalt. Ferenc József engedélyezte, hogy a budai nádori sírboltba temessék. Február 20-án megtörtént a tetem -bebalzsamozása, 21-én a menteni alpolgármester, két tanú — a nádor titkára és egy temetkezési vállalkozó — nyilatkozata alapján kiállította a halotti anyakönyvi kivonatot. Az iratot utóbb aláírta még a helyi békebíró, a párizsi osztrák követség titkára, de különös módon egyetlen orvos sem. A holttestet éjszaka, zárt koporsóban szállították Budára, aminek önmagában még nem tulajdoníthatunk különös jelentőséget, hiszen a kegyvesztett exnádor részére nem járt pompázatos dísztemetés. Szenzáció csak több mint száz esztendő múltán keletkezett az ügyben, amikor a nádori sírbolt helyreállítása során, a tetemet és a rajta talált ruhadarabokat orvoskriminalisztikai vizsgálatoknak vetették alá. A vizsgálat során megállapították, hogy 'István egykor fehér színű piké mellényének jobb oldali részén szabálytalan, mintegy 8 mm átmérőjű anyaghiány látható, amelynek szegélye rozsdabarnán beszáradt szennyeződést mutat. 'A szennyeződés emberi vértől ered, amely megegyezik az elhunyt ,,A” (Rh/D) vércsoportjával. A mellény alatt, a tetem jobb mellkasi részén 100-210 cm-nél messzebbről leadott lövés bemeneteli nyílását vélték f elf edezni. István főherceg tehát minden bizonnyal erőszakos halállal halt meg. Az öngyilkosságot kizárja egyebek mellett a leadott lövés távolsága, valamint az a tény is, hogy az önmagát szíven lőni takaró öngyilkos, nem a jobb mellkasára szegezi a fegyver csövét. Az öngyilkosság kizárása ellenben a gyilkosság feltevését erősíti meg. Cui prodest? Kinek állhatott érdekében, hogy a halálos beteg főherceget, akinek amúgy is legfeljebb hónapjai lehettek hátra, megölje? Az udvarnak, vagy a magyar emigrációnak netán? Egyiknek sem, mert a főherceg egészségi állapota és elszigeteltsége következtében ekkor már senki számaira nem lehetett komoly politikai tényező. Maradt tehát a magántermészetű indíték, amelynek nyomait az udvar, a botrányt elkerülendő, gondosan eltüntette. A József nádor harmadik házasságából származó, és „Palatínus Józsi” néven emlegetett József Károly Lajost tekintette a család első, minden tekintetben elmagyarosodott tagjának a hazai közvélemény. O volt a kiegyezés után újjáalakult magyar honvédség főparancsnoka, de néprajzkutatóként, régészként és botanikusként is elismerést szerzett a tudományos életben. Különös előszeretettel kutatta a cigányfolklórt, cigány nyelvtant és szótárat állított össze, Göbölyjárásán falut építtetett a cigányoknak. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává, a kolozsvári tudományegyetem botanikai munkásságáért díszdoktorrá fogadta. 'Felesége, iKlotild Mária, szász-coburgi hercegnő, Lajos Fülöp francia király unokája, negyedszázaddal élte túl a férjét. Az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél álló KlotildHpaloták építtetésével részt vállalt a főváros múlt század végi szépítés! munkálataiban. öt 1927-ben helyezték el a nádori sírboltban. A várkápolna csekély sérülésekkel, a kripta pedig sértetlenül vészelte át Buda második világháborús ostromát. A Mátyás-templom és a Mária Magdolna-, vagy más néven Helyőrségi templom romos állapota miatt, a háború után egy ideig a kripta első, kápolnatermében tartottak római katolikus szentmiséket a várnegyed lakói számára. A királyi palota később építési területté vált. Az újjáépítés során észlelték a beruházó vállalat munkatársai, hogy ismeretlen személyek több ízben tettek kísérletet a sírbolt megbolygatására. Sajnos mégis elmulasztották a kellő őrizetet. 1973-ban is a palota építkezésén dolgozók fedezték fel, 'hogy a kriptát feldúlták. Zolnay László, az időközben elhunyt neves régész elborzadva írja le a látványt, amely a helyszínen elébe tárult: „... szemlénk során a kriptában — mintha csak egy boszorkányszamibat másnapján látogattunk volna ide — kegyetlen látvány fogadott. A kőszarkofágoknak fölemelhető, vagy oldalt elfordítható fedőlapjait fölemelt vagy elforgatott állapotban találtuk. A kő sírládákban elhelyezett fémkoporsókat pedig a betörők hidegvágóval felmetszették, hogy hozzáférjenek a bebalzsamozott tetemekhez. Az így felfeszített belső fémkoporsókból kirángatták a tetemek nagy részét. Korán elhalt kisgyermekek kis koporsóit is felfeszítették, s az egyik fiatal nő bebalzsamozott tetemét koporsójából kidóbálva, földre vetve találták.” E sorsra jutottak a nagy építő, József nádor földi maradványai is. Az ideiglenesen elf alazott kripta helyreállítása 1977 őszén kezdődött el Kiszely István antropológus kezdeményezésére. Az építészeti helyreállítással egyidejűleg sor került a földi maradványok antropológiai és igazságügyi orvosszakértői vizsgálatára. A nádori sírbolt ez év őszétől ismét eredeti, komor szépségében vigyázhatja az ott fekvő holtak nyugalmát. PUSZTASZERI LASZLÖ
