Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-02-07 / 3. szám
SZOMBATHELYI SÉTA OROSZLÁNOK VÉDANGYALA Szombathely, ez a két évezredes múltra visszatekintő település római kori emlékeiről, az Izisz szentélyről, és múzeumának Közép-Európa-szerte egyedülálló ókori gyűjteményéről nevezetes. Ezúttal mégis a város egyéb szépségeire, érdekességeire hívnám fel a figyelmet. Egyebek közt egy barokk épületegyüttesre, amely a város geometriai középpontjában emelkedik. A háromszáz esztendős Ferences templomot és az egykori rendházat a káptalanépülettel a közelmúltban állították helyre eredeti szépségében. így harmonikusan illeszkedik a környező klasszicista, szecessziós és modern házak sorába Érdemes megtekinteni a barokk templom mellett oszlopfőn álló koronás Szűz Máriát, amelyet Nyugat- Dunántúl egyik legszebb szobraként emlegetnek. A Ferences sarok másik oldalán klasszicista épület emelkedik, amely ma a Pannónia étteremnek ad otthont. Itt működött valamikor a Sa-A Ferences templom díszes kapuja bária fogadó, amely szintén híres volt jó konyhájáról, voltak törzsvendégei a megyehatáron túlról, sőt Ausztriából is. Az étterem különtermében a megye két előkelősége, a körmendi Batthyány gróf és a kismartoni Esterházy herceg gyakran adott egymásnak találkozót. Az étlapon egyébként ma is megtalálhatók a Sabária fogadó specialitásai, köztük a rejtélyes hangzású „tárkányos lubipeesenye” is. Végül engedtessék meg, hogy e sorok írója elmondja személyes kapcsolatát is a várossal. A Ferences templomtól nem messze állt hajdanán dédapám péksége. ízletes szarvasait (kifliit), péksüteményeit hajnalonta százával vitték osztrák földre. A sós, köménymagos kifli vasi specialitás, s ma is rengeteg fogy belőle, például a Ferences sarok pincéjében megnyílt osztrák Reininghaus sörözőben. F. T. A koronás Szűz Mária-szobor a templom előtt A kis Majma ugyancsak rászorulna még az anyai gondoskodásra, gyengédségre, okításra. Nagyon gyámoltalan, ügyetlen szegényke. És a világról sem tud semmit. Még az idegeneket is közel engedi magához és egy simogatástól valósággal „meghatódik”, hálásan bújik az ember ölébe. De hát Majmának nem jutott anyai szeretet. Amikor világra jött, a gonosz mama rá sem nézett, nemhogy annak rendje-módja szerint megszoptatta volna kicsinyét. Majma ikertestvérkéje rövidesen el is pusztult, őt azonban sikerült időben kimenteni az oroszlánbarlangból. Majma ugyanis a veszprémi állatkertben született oroszlánkölyök, mentőangyala pedig Simon Ildikó 25 éves állatgondozó, aki hazavitte az újszülöttet és azóta is gondoskodik róla. — Sokan furcsállják, amikor kimondom: nekem ez a hobbim. Nem is tudom mikor kezdődött a rajongásom az állatokért. Édesanyám szerint, amikor beszélni kezdtem, az volt az első mondatom, hogy „állatkertbe akarok, állatkertbe akarok”. Később sem érdekelt semmiféle játék, minden szabad időmet az állatkertben töltöttem. Persze hamar megismertek és tízéves koromtól megengedték, hogy segédkezzem az állatok gondozásában. Aztán, amikor pályaválasztásra került a sor, az1 tanácsolták érettségizzek mezőgazdasági szakiskolában, mert ez áll legközelebb választott szakmámhoz. Érettségi után rögtön munkába álltam, talán mondanom sem kell a veszprémi állatkertben. — Ez a munkakör egy nőnek meglehetősen nehéz, és nem is túl jól fizetett... — Tényleg nem könnyű ez a munka, hiszen az almozástól kezdve mindent nekünk kell elvégezni az állatok körül. Ráadásul gondozottaim között akad néhány szeszélyes jószág is, amelyik megmakacsolja magát és csak tőlem hajlandó táplálékot elfogadni. De hát ezért a ragaszkodásért érdemes ezt a szakmát választani. Ami meg a pénzt illeti, ha gazdag lennék, talán még én fizetnék, hogy állatgondozó lehessek. — Egész nap, ünnep- és vasárnap is az állatkertben dolgozik. Nem kellene utána kikapcsolódnia, valami mással foglalkozni? — Nekem ez kikapcsolódás. Itthon van két kutyám, 6 macskám, egy papagájom, két patkányom, két kacsám, egy tucatnyi aranyhalam és persze Majma, a jelenlegi kedvenc. Tudja, ezek a kisoroszlánok pontosan olyanok, mint a csecsemők: melegre, gondoskodásra, szeretetre van szükségük, anélkül elpusztulnak. — Ügy tudom Majma nem az első nagymacska, -amelyet maga mentett meg és nevelt fel... — A mostani oroszlánkölyök a tizenötödik lehet a sorban. Több oroszlánkölyköt, két tigrist, pumát, fekete párducot is neveltem itthon. A párduc — Seilának kereszteltük —, tényleg a szívemhez nőtt. Amikor hazahoztam, akkora volt mint az öklöm. Krampusz cicánk, ez a szép fekete macska éppen akkor ellett és elfogadta Seilát szoptatásra. Persze cumisüvegből pótoltuk a párduc kosztját. Gyönyörűen fejlődött, erő-Szervesen illeszkedik a szombathelyi városképbe a barokk Ferences együttes södött és egyre játékosabb lett, különösen a „pótmamával” szeretett volna játszani. Szegény Krampusz sokat szenvedett ettől, mert Seila jó párszor rávetette magát. — Hogyan alakult Seila sorsa? — Jaj, az egy kicsit bonyolult volt. Pár hónapos korában már elég nehéz volt vele együtt élni: jött-ment a lakásban, ügyesen nyitotta az ajtókat, s nem győztünk figyelni rá, ki ne szökjön és rá ne ijesszen a szomszédokra. Héthónapos volt, amikor visszavittük az állatkertbe. De nem törődött ebbe bele a mi kis párducunk, éhségsztrájkba kezdett a ketrecében. Nem fogadott el az senkitől sem enni-, sem innivalót. Attól tartottunk, hogy kiszárad, és éhen hal, ezért visszahoztuk. Itthon elmúlt a bánata, visszatért jó étvágya. Még két hónapot töltött nálunk, amikor kénytelenek voltunk megint — az elevensége miatt — az állatkertbe visszavinni. Azóta is csak tőlem és édesanyámtól fogad el táplálékot. — Ebben a kétszobás lakásban, amelyhez piciny kert is tartozik, édesanyjával és nagymamájával hármasban élnek. Ök mit szólnak e furcsa kedvteléshez? — Édesanyám is szereti az állatokat és nagyon sokat segít nekem. Ha netán el kell utaznom, akkor ő jár be helyettem Seilát etetni. Édesanyám egyébként irodában dolgozik, bérelszámoló, de szó nélkül elengedik a munkahelyéről, ha engem kell helyettesíteni. És számíthatok rá akkor is, ha újszülöttét hozok haza, hiszen egy ilyen kis kölyköt kétóránként kell langyos gyermektápszerrel cumiztatni. A nagymama a kicsiket kedveli, de amikor már roszszalkodnak, azt már nem. Ezért minden állat addig maradhat nálunk, amíg szót fogadnak neki. ^ ^ 1. Ha nem éhes, cumi helyett az ember ujjával is szívesen eljátszik 2. Majma barátkozik a ház egyik kutyájával 3. Majmát kétáránként kell cumiztatni 4. Lehet, hogy féltékeny a papagáj? 18