Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-01-10 / 1. szám
1. Egy a Jakab-hegyi babás szerkövek közül 2. Szurdok a Kelet-Mecsekben 3. A Remete-barlang a Jakab-hegyen 4. Kelet-mecseki ősz 5. A Tettye, Szathmáry György pécsi püspök XVI. századi palotájának roiTijaivcl 6. Fák, bokrok, színek 7. A Réka-patak lépcsőt épített magának A SZERZŐ FELVÉTELEI 7 a természetvédők is elismerik, hogy nemcsak anyagi hasznot, hanem más jót is hoznak a házhoz. A sokat és nem dicsérve emlegetett nagyharsányi kőbányából — a bányaművelésnek köszönhetően — került elő például 1972-ben egy páratlan, ritka lelet: Szent István koronázására vert dénárokat, méghozzá újdonatújakat, azaz használatlanokat találtak itt. És hogyan találtak rá a beremendi Kristálybarlangra? Úgy, hogy a kőbányában egy szokásos robbantás szokatlan következményekkel járt: megnyitotta egy hatalmas barlangrendszer „nagytermének” a tetejét. A Kristálybarlang Dobosi Tamás szerint: egyedülálló, páratlan, unikum a maga nemében. Nemcsak cseppkövek díszítik, hanem a lámpafényre briliánsként csillogó mészkőkristályok tömegei is. Gyémánt-százszorszépek, zafír-karfiolok . . . Ilyen esetekben egyébként nincs sem vita, sem kompromisszum. A természetvédelmi törvény úgy rendelkezik, ha bányaművelés közben bármilyen üreg, barlang megnyílik, az automatikusan védetté lesz, egészen addig, amíg az OKTH szakembere meg nem vizsgálja, és a védettséget esetleg föl nem oldja. A Kristálybarlang esetében — ezt talán írnom sem kell — ez a feloldás nem történt meg. sőt ez a természeti csoda fokozottan védett lett, ami magyarán annyit jelent, hogy csak külön engedéllyel, felügyelet mellett látogatható, de akkor is csak indokolt esetben. A fokozott védettség azonban nem csak ezt jelenti. A bánya ezen felül úgynevezett védőpillért készített a barlang köré, hogy a környéki kőfejtés, a robbantások ne okozzanak benne kárt. Előadódhat azonban vita, következésképp szükségessé válhat a kompromisszum nem várt esetekben, mondhatni „rokonlelkek” között is. A Jakab-hegynél kezdem. Ez a sziklafok és környéke a Mecsek hegység talán legértékesebb területe. A kilátás innen: pazar. A tetején a tavacska: hidrogeológiai ritkaság, nem forrás táplálja ugyanis, hanem a talajvíz — 602 méteres magasságban! Úgynevezett babás szerkövei természeti ritkaságok: alulról nézve ezeket a vörös homokkő képződményeket olyanok, mintha óriások bámulnának le a völgybe. A homokkőbarlangok igen-igen ritkák, itt mégis akad belőlük egy, amelyet a középkorban valószínűleg remeték laktak. Aztán vannak itt régész „csemegék” is; hiszen a csiszolt kőkorszaktól a korai középkorig emberek éltek e vidéken, mégpedig viszonylagos biztonságban. A biztonságot szolgálta az a hatalmas földvár, amelynek magasra hányt gyűrű alakú sánca ma is látható. Ezen belül található az a több, mint 300 úgynevezett halomsír, amelyeket sorra egymás után „vallatnak” ki a régészek. És akinek mindez nem elegendő, talál még a Jakab-hegyen XII. századi kolostorromokat is, mi több, a botanikusok itt is, ott is elvadult gyógynövényekre bukkannak, amelyeknek őseit még . a kolostorkert egykori kertészei palántázták talán. Nem csoda hát, hogy olyan kutatóbázist szeretnének ide építeni, ahol egymás mellett, egymást segítve dolgozna a geológus, a régész, a meteorológus és persze a természetvédő botanikus vagy zoológus, esetleg ornitológus. Teljes az egyetértés? Itt és ebben igen. Abban már kevésbé, hogy Babócsán, a Basakertben a régészeti ásatások miatt kipusztul a ritka és védett vadnárcisz. Akkor hát hogyan tovább? Abbahagyni az ásatást? Veszni hagyni a védett növényt? Egyik sem az igazi megoldás. A természetvédelmisek javaslata: — Óvatosan le kellene fejteni a felső földréteget, mint ahogyan a gyeptéglát szokás, aztán, az ásatások befejezése után visszahelyezni eredeti helyére. így a kecske, azaz a régész is „jóllakna”, a káposzta, vagyis a nárciszhagyma is megmaradna, nem „fejjel” lefele, hanem normális állásban kerülne földbe. És végül, majd elfeledkeztem róla, szükség van néha aprócska kompromisszumokra is. A felügyelőség hatáskörébe tartozó területeken emberek is élnek. Püspökszentlászló, Óbánya például parasztfalubó] üdülőfaluvá lett. s az OKTH Dél-dunántúli Felügyelősége bizony bele-beleszól, hogy a paraszti portákból üdülőházakká változó épületek milyenek legyenek: a fal legyen fehér, az ajtó- és ablakkeret barna, a kerítés pedig nem lehet sem méregdrága kovácsoltvas, sem csicsás műkő, hanem egyszerű lécből való. Az utóbbi esztendőkben tatarozott porták már egytől egyig ilyenek. Azt viszont nem sikerült a felügyelőségnek kiverekednie, hogy az óbányai erdőszélen lévő úttörőházba ne az egész patakpartot elcsúfító ormótlan, vastag légvezeték, hanem földalatti kábel szállítsa az áramot. Nem vitás, ez a kompromisszum nem előnyös sem a természetvédőknek, sem a természetbarátoknak. De még azoknak a gyermekeknek sem, akik az úttörőházban üdülnek, s akiket természetbarátokká, jó ízlésű emberekké szeretnénk nevelni. Igaz viszont, hogy a légvezeték, ha csúf is, a természetet magát nem károsítja, nem szennyezi. Ezért, azt hiszem, tiszta szívből kívánhatom: ennél rosszabb kompromisszumra sohase kényszerüljünk! GARAMI LÁSZLÓ 9
