Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
KOVÁCS ATTILA (NSZK) rajza * M ’ * ; !!!!!' n n ♦ 1 I TIT M fH+HH MOLDOVA GYÖRGY Ésszel él az ember. EFRÁJIM KISHON (Izrael, Svájc) Tel-Áviv-i legenda Általában nem foglalkozunk kabalisztikus és természetfölötti jelenségekkel, elég nekünk a mindennapi kormányválság. A minap mégis, kénytelen-kelletlen, betekintést nyertünk a zsidó misztika rejtelmes világába. Természetesen a házalónkról van szó, a kis bőrönddel. Mintegy három évvel ezelőtt jelent meg a házaló első ízben házunk táján. Felkecmergett a lépcsőkön, be-becsengetett a lakókhoz, majd amikor az ajtórés másfél hüvelyknyire kitárult, felemelte kis bőröndjét, és így szólt:- Szappan, borotvapenge? Erre mondták neki, hogy köszönet, nem kell.- Fogpaszta, nájlon?- Köszönet, nem. Fésű, cipőpertli?- Nem!- Toálettpapír ... Erre becsaptuk az ajtót az orra előtt. Azóta havonta kétszer megjelenik a bácsi, becsenget, mondja a szöveget, becsapjuk az ajtót, és az élet tovább folytatódik rendes kerékvágásában. Egyszer, humánus indokoktól vezérelve, kezébe akartam csúsztatni néhány fillért.- Nem vagyok koldus! - tiltakozott a házaló. És szemrehányóan nézett rám. Tegnapelőtt újból megjelent a küszöbön a kis kofferral:- Szappan? - kérdezte. - Borotvapenge? A nagylelkűség szokatlan hulláma lepett el:- Tudja, mit - mondtam. - Adjon egy csomag borotvapengét.- Fogpaszta, nájlon?- Borotvapengét kérek.- Fésű, cipőpertli?- Süket maga? - vesztettem el a béketűrésem. - Borotvapengét mondtam!- Mit?- Borotvapengét!!! A házaló megdöbbenve pislogott:- Minek?- Bo-rot-va-pen-ge - tagoltam -, én-veszek- mostan- magától- egy- csomag- borotvapengét!-Toálettpapír...-Az istállóját! - hördültem fel, és kikaptam a kezéből a kis bőröndöt, és kinyitottam. Teljesen üres volt. A világon semmi sem volt benne.- Mi ez? A házaló felfortyant:- Sosem vesz tőlem a kutya se! - kiabálta vörösen a dühtől. - Mi a fenének cipeljem magammal?- Értem - motyogtam -, de hát... akkor ... minek házal... ajtóról ajtóra?-Valamiből csak élni kell, kérem! Ezzel sarkon fordult, felkecmergett a következő emeletre, és becsengetett a Zéligékhez. Egyhangúan zúg a repülőgép, a mellettem ülő két magyar beszélgetését hallgatom.-... aztán látsz majd egy ajtót, ki van rá írva németül: „eintritt am strongsten verboten!”- Az mit jelent?- A belépés szigorúan tilos. Aztán angolul is ki van írva hogy „entrance” meg valami „fordibben...”- Az mit jelent?-Ugyanazt: a legszigorúbban tilos belépni, de az van kiírva az ajtóra olaszul, spanyolul és törökül is. Na most ott bemész és ... 2 Mikor kézhez kaptam a vezetői jogosítványomat, meghívtam az oktatómat egy korsó sörre.- Gratulálok, Moldova úr, most már bevallom: nem hittem volna! Mikor maga kitette az indexet jobbra és elindult balra egy téglafal felé, azt mondtam magamban: eddig kétszáz embert tanítottam meg vezetni, de az lesz a mestervizsgám, ha magát is sikerül ...- Köszönöm, Béla, jólesik, hogy megbízott bennem.- Adhatnék egy tanácsot? A jövő héten menjen be a rendőrségre, és jelentse be, hogy elveszítette a jogsiját.- Miért?- Mert akkor adnak egy újat!- Minek az nekem?- Ha elkövet valami szabálytalanságot és bevonják a jogosítványát egy vagy két évre, egyszerűen előveszi a tartalékból a régit és vezethet tovább. Sőt én a maga helyében azt a második jogsit is „elveszíteném”, hadd legyen három. A vidéki művelődési otthon kapujában az igazgató fogad, üdvözöl és beljebb kísér. A ház valamikor az 1950-es évek elején épülhetett, az előcsarnokban a szemközti nagy falon freskó húzódik: egy körtáncot járó gyerekcsoportot ábrázol, a kör közepén egy dús fekete hajú férfi áll. Az igazgató udvariasan, de energikusan befelé tessékelne, de én megállók a kép előtt: a férfi kerekded feje, ferde metszésű szemei ismerősek. Bizonytalanul kérdezem:- Ez nem Rákosi Mátyás? Az igazgató rémülten int csendre.- Dehogynem, csak nem volt pénzünk új képet rendelni, inkább hajat festettünk neki. £7V * PLATZNER TIBOR (CSEHSZLOVÁKIA) rajza c
