Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
LOKKOS ANTAL (Svájc) A szamár meg az ökör Szamárordítás harsant. Vidám zaja rést ütött a hallgató éjszakában. Bojtos farok suhogása hallatszott még és patkolatlan lábak dobogása. Aztán csönd lett. Az égbolt tündöklése hangtalanul nyomta földre az árnyakat. A rögök nesztelenül gurultak az árokba, s az utakon felfénylett a simaság. A házból csoszogás hallatszott. Szégyenkezve nyikorogtak az ajtósarkok, a kilépő gazda meghökkenve vizsgálgatta az udvar szokatlan békéjét. Szakállát rázogatta és óvatosan indult meg az istálló felé. A kiszűrendő szuszogás megnyugtatta. Az ökör a jászol előtt feküdt. Kérődzött. Lecsorgó nyála ezüstös szálakat hintett a szalmára; szemében vidáman csillantak föl a gazda vállán át bekíváncsiskodó csillagok. A gazda már a küszöbön toporgott újra, mikor az istálló másik sarkának szokatlan csendje megállította.- Hol van a szamár? - hördült fel az ökörre nézve. Az ökör tovább kérődzött. Hangtalanul mozgatta száját jobbról balra, balról, jobbra. Jóízűen, kényelmesen.- Megöltek! Ellopták a szamaramat! Az átkozott sok idegen. Egész nap itt kilincseltek. Mintha Betlehemen kívül nem is lenne más hely a világon! „Szállást keresünk.” „Egy kis födelet.” „Egy kis ennivalót”. „Egy kis pénzt.” „Egy kis szamarat.” Hűséges szamaram! Egyetlen jószágom! Hol keresselek? Kihez forduljak?- Soha nem szerette a szamarát - gondolta az ökör -, most meg siránkozik. - De nem szólt semmit. Csak kérődzött tovább. Csöndben mozgatta száját, jobbról balra, balról jobbra. Megfontoltan. Ráérősen.- A becsületes ember csak dolgozik, verejtékezik, és miért? Hogy a jöttmenteknek szamara legyen. Hogy a gyülevész népség a markába nevethessen. Legkedvesebb állatom! Látom-e még izmos hátadat, fürge füledet, bojtos kis farkadat? Az ökör jobb feléről bal felére tolta a rágnivalót és nem állhatta meg, hogy el ne mosolyodjék. A gazda gyanakodva nézegette az ökröt és követte tekintetét. A jászol karikájáról gúnyosan kunkorodott le a szamár kötele. Szakadásnak, vágásnak nyoma sem volt rajta. A gazda mindent megértett.-Ó, a gyalázatos! Az éhenkórász! Megszökött! Egyszerűen megszökött. Ilyen volt mindig. Állhatatlan. Hálátlan. Ki nem állhatta a nyugalmat, a meleg istállót, a tele jászolt. Még a verést is eltűrte hóbortjaiért. Csak megtaláljalak! Majd meggyógyítalak! Az ökör most sem felelt. Fülét megbillentette és kérődzött tovább. A gazda leoldotta az ottmaradt kötelet, megnézegette az ökröt és kiment. Az ajtóból még visszaszólt:- Remélem, te okosabb vagy, mint az a csavargó! Az ökör rá sem nézett. A gazda becsukta az ajtót s még a szamár kötelét is ráhurkolta. Az udvar fényességében is hiába kereste a szamár nyomait.- Mintha elsöpörték volna! - dünnyögött elkeseredve. Elindult találomra. Göröngyökhöz szokott lába megbotlott az út simaságán, az árnyékoltság meg egyre jobban megijesztette.- Hé, szomszéd, keresed a lábad nyomát? - köszönt rá vidáman az öreg pásztor. - Hetven esztendeje járok a boldogság után, de ilyen könnyen még nem esett a járás.-Ez is megbolondult! - szömyülködött magában a gazda.- Szép éjszaka van - folytatta az öreg a csillagok úgy ragyognak, mint gyermekkorom rézkrajcárjai...- Az én szamaram nyoma is ragyog! - vágta el mogorván a gazda. - Megszökött a gonosz.- A vidám kis fülesed? Nem csodálom. Ilyen éjszaka nekem se kell a négy fal. Ne mérgelődj, a legjobb szénád nem tartotta volna otthon. Pedig, ahogy ismerlek, nálad a bogáncsot hívják szénának. Tudod, mindig szerettem a szamaradat. Lélek van ebben az állatban. Lélek! - és bütykös ujjával a gazda mellére bökött, kicsit lenézően.- És az ökör! - kiáltott föl elkeseredve a gazda. Az ökörben nincsen lélek? Neki mégis jobb az istálló, a meleg alom, a tele jászol.- Az ökröt, szomszéd, már más fából faragták. Nyugalmasabb. Csöndesebb. Nem szereti a kalandot, a meggondolatlanságot. Kicsit olyan, mint te. De azért nem egészen. Kérődzés közben gondolkodik is. Es aki gondolkodik, az azt is tudja, hogy máma éjjel történt valami.- Most néztem meg. Ott fekszik az istállóban és kérődzik.- Elhiszem, szomszéd, elhiszem. Az ökör nem csinál bolondságot. Bölcs állat az ökör, nem hamarkodja el a dolgot. Súlya van annak, amit tesz.- Bolond vagy, öreg. Mit csinálhat egy ökör ma éjszaka?- Az ám! Mit csinálhat. Én is arra vagyok kíváncsi, hogy hová szökhetett el a szamarad és mit csinál az ökröd. Ha megnéznénk ...- Micsodát?- Az ökrödet!- Ne beszélj bolondságot! Ott fekszik az istállóban és kérődzik. Magam zártam be az ajtót. Még a szamár kötelét is rátekertem.- Azért csak nézzük meg! Visszamentek az udvarra, az istálló elé. Dudorászva az öreg, morogva a gazda.- Na látod! Úgy van a kötél, ahogy megkötöttem.- Kíváncsi vagyok erre az ökörre! A kinyíló ajtón át felaranylott a szalma. A jászol feletti tartóból ezüstösen csüngtek a szénaszálak. A csöndben vidáman nevetgélt az öreg:- Csodálatos állataid vannak, szomszéd. Szamarad után az ökröd is elment. Nem csodálom. Ilyen éjszaka! A csillagok úgy ragyognak ... A gazda egyre csak a kunkorodó kötélvéget tapogatta. Szánalmasan nézett, az öreg is megsajnálta.- Gyere, nem vesztek el. Megkeressük őket. Kíváncsi vagyok, hová mehettek ilyen éjszaka, mikor a csillagok úgy ragyognak. Az út szinte magától kínálkozott lábuk elé. Az öreg ment elöl, dudorászva. Mögötte morogva a gazda. A fényesség egyre erősebb lett, a levegő egyre átlátszóbb. Hamar megtalálták a barlangot is. Hunyorogva nézegettek befelé és elámulva rogytak térdre a jászol előtt.- Különös éjszaka - mondogatta egyre az öreg a csillagok úgy ragyognak, mint gyerekkorom rézkrajcárjai. Hetven esztendeje járom az utakat, de ilyen könnyű lábbal még nem kerestem a boldogságot! Megbabonázva hallgatott mellette a gazda. Szamara a jászol előtt állott. Izmos hátán fényesség táncolt. Fürgén mozgatta fülét, puhán suhintgatta bojtos farka végét. A jászol másik végén feküdt az ökör. Kérődzött. Hangtalanul mozgatta száját. Jobbról balra, balról jobbra. Jóízűen. Békességben. ^ ** * #\?+'£****** * * YA -ft-**** WÜRTZ ADAM rajza
