Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
HAZAI SPORT '87 Mozgalmas évet zárt a magyar f sport. Eseményekben és eredményekben egyaránt gazdag esztendőre tekinthetünk vissza. A sok közül azzal kellene kezdeni, hogy önálló testületté alakult az MLSZ, a Magyar Labdarúgók Szövetsége. Ennek az önállóságnak az előnyeit azonban a szurkolók még nem mérhették le gólokban, örvendetes nemzetközi győzelmekben, a változás hatását - reméljük - később tapasztalhatjuk. Az önállóság - a sportéletben is megindult demokratizálódási folyamatnak csak az első állomása. A sportági szakszövetségek ugyanis az elmúlt időszakban a sportvezetés szakmai tanácsadó szerveiként működtek. A szövetség a sportkedvelők tudomása, elképzelése szerint ugyan felelős volt az adott sportágban történtekért, a felelősségrevonás - például a labdarúgó-világbajnokságok kudarcai után - be is következett, de ezek a szövetségi elnökségek úgyszólván semmiféle hatáskörrel nem rendelkeztek. A labdarúgó szövetség 1985 végén hivatalba lépett elnöksége abban is különbözik elődeitől és más sportági szövetségek tisztségviselőitől, hogy többségük már választás útján került a vezetésbe. Amint azt Somogyi Jenő, a labdarúgó szövetség elnöke többször is hangoztatta: az MLSZ az egyesületek szövetsége, a labdarúgás széles táborának választott testületé kíván lenni. Remélhető, hogy példájukat más sportágak is követik, hiszen mindezzel az 1985 nyarán átszervezett sporthivatal vezetése is teljes mértékben egyetért, támogatja ezt a folyamatot. Az önálló labdarúgószövetség a játékosok külföldi szerződéseinek engedélyezésében is újat hozott. Détári Lajos esetében például eltekintettek a korábbi 28-30 éves korhatártól és megfelelő ajánlat - 2 millió dollár - ellenében a jelenlegi legjobb magyar labdarúgó frankfurti szerződéskötéséhez is áldásukat adták. Ahogyan később az ugyancsak huszonéves Mészáros Ferenc pécsi labdarúgó belgiumi szerződéséhez is hozzájárultak. Manapság senki sem tagadja, hogy az a több mint kétszáz hivatalos engedéllyel külföldön szereplő magyar sportoló hiányzik ugyan itthon, de amellett, hogy új klubjaikban az itthoninál jobb kereseti lehetőséghez jutnak, sok értékes tapasztalattal is gazdagodnak. * A Magyar Diáksport Szövetség megalakulása nagymértékben hozzájárulhat az iskolai sport fellendüléséhez. A megfelelő szervezet létrehozása után az állam a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben is minden eddiginél nagyobb anyagi támogatást szavazott meg a diáksportnak. 1. Martinék János, a világbajnok ottusacsapat fiatal újonca 2. Darnyi Tamás mindkét vegyesúszó számban világrekorddal nyerte az Európa-bajnokságot FOTÓ: KOVÁCS PÁL 3. Komáromi Tibor, a világbajnok birkózó FOTÓ: FARKAS JÓZSEF A tavalyi nyolcvanmillióval szemben 1987-ben 174 millió forint támogatást kapott a diáksport, ami 1990- re már háromszázmillióra emelkedik. A heti három testnevelési óra mellett a régi, jól bevált sportköri foglalkozásokat kívánják visszaállítani, a megfelelő versenyzési alkalmat pedig a diákolimpia jelenti majd. A diákolimpia versenyeit tíz sportágban szervezik, s az országos döntőket megyei, körzeti, városi és helyi versenyek előzik meg. Szeretnék felújítani az egykori sikeres iskolai bajnokságokat, osztályok közötti mérkőzéseket, versenyeket. Az a cél, hogy ne csak a legügyesebb fiatalokkal foglalkozzanak, akik azután valamelyik sportegyesület szakosztályában versenyeznek tovább, hanem valamennyi diákkal megkedveltessék a sportot, a rendszeres mozgást. * Megnyugtató olimpiai előévet zártunk, sportolóink önbizalom-növelő eredményeket értek el. Ezek alapján jó okunk van feltételezni, hogy az 1988-as nyári olimpiai játékokon a magyar sport külföldön is elismert rangjának megfelelő módon képviseli országunkat. Ami a részleteket illeti, ezúttal legfeljebb gyorsmérlegre vállalkozhatunk. Kezdjük a három úgynevezett alapsporttal, hiszen atlétikában (42), úszásban (37) és tornában (15) a 237 olimpiai aranyéremnek csaknem a fele talál gazdára, s e három sportág képezi az olimpiai játékok műsorának gerincét. Ezek közül az atlétika a különféle hangzatos nyilatkozatok, a rendkívüli támogatással meghirdetett fejlesztési program, valamint az évente nagy összegekbe kerülő Budapest Nagydíj verseny ellenére csaknem vegetál. A korábbi évek sikeres versenyzői közül a távolugró Szalma, a hármasugró Bakosi, vagy a gátfutó Bakos - jobbára sérülések miatt - nem jöhet számításba. A római Európabajnokság egyik sikeres magyar döntőse, Kovács Attila, a sprinter volt, aki az álomrekordot futott kanadai Johnson mellett sem vallott szégyent. Széchy Tamás, a világhírű mester tovább növelte tekintélyét azzal, Darnyi Tamás mindkét vegyesúszó számban világrekorddal nyerte Strasbourgban az Európa-bajnokságot és Szabó József is elsőként érkezett célba. A két világ- és Európa-bajnok mellett egyébként örvendetes módon a fiatalabbak arattak sikereket. Güttler Károly (19 éves) újpesti mellúszó, valamint Egerszegi Krisztina (13), az Európa-bajnokság legfiatalabb résztvevője és Csabai Judit (14), a 800 méteres gyorsúszás nyíregyházi bronzérmese. Tornában ugyan nincs olyan klasszis, mint Magyar Zoltán, a kétszeres olimpiai bajnok „lovas” volt, de Guczoghy György az összetettben a harmadik lett az Európa-bajnokságon, Borkai Zsolt nyújtógyakorlata pedig páratlan teljesítmény. Nehézatlétikában és a technikai sportágakban ugyancsak jó évet zártak a magyarok. A sikeres birkózóknál, ahol Weisz Richardtól kezdve Növényi Norbertig tizenöt olimpiai bajnokot köszönthettünk, most a 82 kilós Komáromi Tibor, a Ferencváros versenyzője a legnagyobb reménység. A cselgáncsozók idei érmét Bujkó Tamás, az újpestiek 65 kilós versenyzője szerezte az Európa-bajnokságon, és a magyar színek képviselőit örvendetes módon kezdik jegyezni a tatami környékén. A háromszoros olimpiai bajnok Papp Laci keményöklű tanítványai elsősorban alsóbb súlycsoportokban jeleskednek a szorítóban. A Torinóban rendezett Európa-bajnokságon Váradi János (51 kg) és Szőke László (57) egyaránt második lett és Isaszegi Róbert (48) is a kontinens legjobbjai közé tartozik. Az igazi erős emberek, a súlyemelők aranysorozatát ebben az évben Szanyi Andor (100 kiló) kezdte az Európa-bajnokságon, majd Barsi László (82,5 kiló) folytatta a világbajnokságon, de a csapat is egyre egységesebb, csaknem minden versenyzője pontszerzésre képes. * Ami a technikai sportokat illeti,öttusában tizenkét hosszú év után nyert újra világbajnokságot a magyar együttes. Az utolsó versenynapon, a futásban vívták ki az elsőséget. A Fábián, Mizsér, Martinék hármas az olimpián is éremesélyes résztvevő. A sportlövőket Hammeri László vezérli újabb és újabb sikerekre. Nincs olyan verseny, ahonnan a Tokióban olimpiai bajnokságot nyert orvos tanítványai ne térnének haza aranyérmekkel. Hol a futóvadlövők, hol a puskások, újabban pedig a légfegyveresek remekelnek. Vívásban az olimpiai esélylatolgatások valaha úgy kezdődtek, hogy a kardozók nyernek kettőt. Ez már nem időszerű, de azért bízhatunk a vívókban. Ebben az évben a női tőrcsapat nyerte a világbajnokságot, Jánosi Zsuzsa pedig a Világ Kupát. A párbajtőrvívókat lassan a tőrözők váltották fel a világ élvonalában, míg a kardozók változatlanul a legjobbak közé tartoznak. Némi jóindulattal a kajak-kenusokat is a technikai sportágak közé sorolhatjuk. Az olimpiai bajnok Parti János vezette csapat, 1987-ben „csak” két aranyérmet nyert, a tavalyi héttel szemben, de minden magyar egység a döntőbe jutott, s Csipes Ferenc továbbra is a kajakkirály trónján ülhet, bár az egyesben ezúttal nem nyert világbajnokságot. * A játéksportok közül 1987-ben az asztaliteniszezők vizsgáztak legjobban. Az Európa-bajnokságot nyert Bátorfi Csilla mellett a világranglistán elfoglalt helyezése alapján Klampár Tibor is az olimpiai résztvevők közé tartozik. A csapatok közül egyelőre a világbajnokság második helyén végzett kézilabda-válogatott biztosította részvételét. A labdarúgók is jól küzdöttek, míg a női kosarasok csak jövőre, az utolsó selejtezőn válthatják valóra reményeiket. A többi majd elválik, de az vitathatatlan, hogy 1987 a magyar sport egyik sikeres és eredményekben gazdag éve volt. VAD DEZSŐ
