Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
Ha összehasonlítjuk a könyvesboltok mai kínálatát mondjuk a tíz évvel korábbival, az egyik legszembetűnőbb különbségnek azt találjuk, hogy többszörösére emelkedett a szakácskönyvek, no meg a krimik száma. A kiadók szerint ma ezek a legjobban fizető műfajok, bármilyen magas példányszámban jelennek is meg, rövid időn belül elfogynak. S miután a kiadóknak is fontos a jó üzlet, a nyereség, megsokszorozták az e műfajban kiadott könyvek számát. Szakácskönyvekből például az 1960-70 közötti időszakban, mindössze 19 jelent meg, az utóbbi években viszont egyetlen esztendő alatt is több, mint korábban tíz év alatt. A szakácskönyvek iránti éhség csillapíthatatlannak látszik. Vajon mi a túlfűtött kereslet oka?- A háború utáni nehéz években Magyarországon a közfigyelem elfordult a táplálkozási kultúrától - mondja Unger Károly, a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének elnöke. - Sajnos jó ideig az volt a lényeg, hogy az ember egyáltalán valamivel jóllakjon. így terjedhetett el az a „kedves” szokás, hogy a szakszervezeti üdülőkben megjutalmazták azt a családot, amelynek tagjai két hét alatt legtöbbet híztak. Kaptak elismerésként egy szép nagy habos tortát, hadd hízzanak tovább. Mivel Magyarországon az étkezési kultúrát évtizedekig elhanyagolták, egyféle hiány keletkezett a szakácskönyvkiadásban is. Ugyanakkor az új keletű viszonylagos jólét velejárója az igényesség. Ezért lett „bomba üzlet” napjainkban a szakácskönyv. Ezen a téren a vállalkozó kedvnek nincs határa. A politikai művekre szakosodott Kossuth kiadó például A család szakácskönyve című kötetet úgy illesztette profiljába, hogy kiadásra szövetkezett egy társadalmi szervezettel, a Magyar Nők Országos Tanácsával. A közgazdasági és jogi szakkönyvek gazdája a Mesterszakácsok receptkönyve című munkát alapos szakmai körítéssel tálalva tudta vállalni. S mindez nemcsak anyagi haszonnal jár: SZAKÁCSKÖNYVRE ÉHEZVE- A szakácskönyvek kiadása olyan sokat hoz a konyhára - magyarázta az egyik könyv szerkesztője hogy abból sok, értékes tudományos könyvet tudunk megjelentetni, amelyek iránt kisebb a kereslet,és így ráfizetésesek. Úgy tűnik, a gasztronómiai művek iránt oly nagy az igény, hogy a vásárló szinte mindent megvesz. Lemérhető ez a vásárlóközönség nagyon változatos összetételén is, hiszen a kezdő háziasszonyt ugyanúgy érdeklik a szakácskönyvek, mint a világjáró mesterszakácsot. De aki figyelemmel kíséri és ismeri is e gazdag kínálatot, az bírál is. Pár Gyula, a Magyar Szakácsok és Cukrászok Szövetségének alelnöke azokat a könyveket tartja legjobbaknak, amelyek hozzáértő szerzői megbízható, a kor táplálkozási szokásaival lépést tartó recepteket közölnek. Emellett előnyös, ha a konyhai tevékenységekkel kapcsolatos egyéb tudnivalókra is kitérnek. Az egyik slágerkönyv a piacon A család szakácskönyve, amely már negyedik kiadásban jelent meg. Szerzője F. Nagy Angéla, a műfaj tekintélyes hazai képviselője. A kötet gerincét a Nők Lapja című hetilapban már megjelent receptek adják. Előnye, hogy a Magyarországon kapható élelmiszerekre támaszkodik, és átfogja az összes fogást, levesektől a gyümölcsös édességekig, s jelzi, hogy az egyes ételek elkészítése egyszerű, átlagos vagy bonyolult feladat-e. Sok olvasó számára viszont fontos lenne a bonyolultabb műveletek megoldását ábrákkal segíteni. De hasznos illusztrációk helyett csupán szórakoztató rajzok díszítik a könyvet. A „haladó” s nem a kezdő háziasszonyok figyelmére méltó a Mesterszakácsok receptkönyve. Szerzői közül Lukács István és Novák Ferenc két frankfurti szakácsolimpián nyert Oscar-díjat, bebizonyítva, hogy a magyar konyha zsíros és laktató hagyományai ellenére képes lépést tartani a korszerű táplálkozás világszerte terjedő újdonságaival is. A szerzőtrió harmadik tagja, Nagy László szakíró több népszerű szakácskönyv összeállításával szerzett már tekintélyt. Közös, csaknem 500 oldalas művük a főzés legfontosabb tudnivalóinak tárháza. Előnye, hogy a recepteken kívül külön-külön bemutatják képben és szövegben a különböző élelmiszereket, amelyek egy magyar háziasszony konyhájában előfordulhatnak. Valamennyi hazai szakácskönyv közül ez számíthat a külföldön élő olvasók legnagyobb elismerésére. Lukács és Novák ugyanis receptjeiknél felhasználták azt a rengeteg nemzetközi tapasztalatot, amit az egész világot végigfőzve (Ausztráliát is beleértve) évtizedek során gyűjtöttek. A sok színes fénykép ötleteket ad az ízléses tálaláshoz is. A szakácskönyvek sorában feltétlen említést érdemel néhány régebbi kötet is. Magyar Elek újságíró Az ínyesmester szakácskönyve, és Csáky Sándor szakács (a töltött rostélyos névadója) A huszadik század szakácsművészete című munkája hasznos darab, annak ellenére, hogy mindegyik több mint ötven éve jelent meg első ízben. A közelmúltban Venesz József, a kitűnő mesterszakács írt A magyaros konyha címmel napjainkban igazán időszerű könyvet. A fentieken kívül a magyar kiadók jobbára olyan szakácskönyveket kínálnak, amelyek egyes résztémákat dolgoznak fel. Frank Júlia újságíró a Szárnyas receptekben mindent leír, amit ebben a műfajban tudni érdemes. Egy másik kötetének témája a disznótor. Tárgyik Sándor kiváló nyugdíjas mesterszakács Nagy Lászlóval szövetkezve a hidegkonyháról írt sikeres könyvet. Szakái László soltvadkerti vendéglős a magyar nép ünnepeinek ételeit gyűjtötte össze. Puha fedelű, szerény kivitelű könyve százezer példányban jelent meg, és hetek alatt elfogyott. Említésre méltók a Magyar Konyha című magazin gondozásában megjelent sorozat füzetei is. A szép látvány jegyében születnek Lajos Mari és Hemző Károly fotóművész képes, étvágygerjesztő szakácskönyvei. E mutatós sorozat 99 leves, ugyanannyi előétel, húsétel, sütemény, sajt- és tojásétel, körítés és főzelék, valamint vad- és halétel receptjét közli. A konjunktúra ezen a téren sem mentes olyan „szerzőktől”, akik idegen nyelvekből fordítva vagy ollózgatva hoztak össze egy-egy kötetet. Ezek a könyvek ajánlják a magyar háziasszonyoknak a legkülönbözőbb gombákat, holott itthon csak sampiont vagy laskát lehet állandóan kapni. Gondolkozás nélkül beírnak egy receptbe szójacsírát, ami helyett ugyan lehet káposztát használni, de így már egy másik étel lesz belőle. A külföldön élő olvasó a Magyarországon ritka hozzávalókat valószínűleg könnyen beszerzi, csak ne higgye azt, hogy a házi ízléstől és szokásoktól távoli nyersanyagokból magyaros ételt tud főzni csak azért, mert magyar nyelvű a szakácskönyv. Célszerű ha a háziasszony kipróbálja egy-egy könyv néhány receptjét, és ha egyik sem jó, akkor ajánlatos, ha azt a kötetet többé nem forgatja. De azért így sem volt kidobott pénz a szakácskönyv ára. Pár Gyula szerint ugyanis:- Rossz szakácskönyv nincs. Mindegyikben akad néhány jó ötlet, érdekes módszer, ami elgondolkoztatja a konyhában tevékenykedő embert. Unger Károly viszont azt helyteleníti, hogy e gazdag magyar gasztronómiai irodalom kezd elcsúszni a külföldön divatos irányzatok felé:- Rengeteg különleges étel és különböző nemzetek receptjei kaphatók, és az emberek megveszik. Csak azt nem értem, miért nem válogatnak jobban? Kizártnak tartom, hogy a magyar háziasszonyok ezrei fecskefészeklevessel fogják meglepni a férjüket, mert ott a polcukon valamelyik frissen megszerzett kínai szakácskönyv. Önmagában az érdekességet nem helytelenítem, de hazánkban a gasztronómiai kultúrát még inkább az alapoknál kellene erősíteni. Cseh Mária-Pirchala István 400 KÍNAI RECEPT Szavait alátámasztja, amit az egyik budapesti vendéglátóipari szakközépiskolában tapasztaltam. A tanulók hidegkonyhai gyakorlaton kaszinótojást készítettek franciasalátával. Miután befejezték, a tanár megnézte, megkóstolta a finomságokat, majd engedélyt adott arra, hogy a tanulók elfogyasszák. A 14 jövendő szakács közül csak öten fogtak villát, a többiek nem ismerték, nem kérték, és nem is kívánták kipróbálni a hideg falatokat.- Bezzeg a bableves meg a pörkölt főzési gyakorlata után két perc alatt elfogy minden - mondta a gyakorlatvezető tanar. BAJAIISTVAN 36
