Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-12-01 / 23. szám
PANNÓNIA SZENT HEGYÉN időszakokban számosán igyekeztek még szebbé tenni az eredetileg is díszkapunak készült porta speciosát, legutóbb a múlt századi templomrestaurálást végző soproni Storno Ferenc, dombormíves kapuszámyaival, a timpanonban Szent Márton képével. A mártiromságot szenvedett toursi püspök pannonhalmi megjelenítése a legendákat termő régmúltba vezet. Úgy mondják-mesélik, hogy itt, a halom tövében fakadó forrás mellékén született a szentéletű férfiú. Szent Márton az apátság védőszentje, névadója lett. Ereklyéje Gizella királyné közvetítésével került kincstárába. Szent István királyunk a lázadó Koppány ellen készülve Szent Mártonhoz fohászkodott, s fogadalmat tett: ha győz, ellensége birtokait a Mons Sacer Pannoniae-n (Pannónia szent hegyén) emelkedő Szent Márton apátságnak juttatja. Zeng a gregorián. Az apátság kórusa rádiófelvételre készül. Szerzetesi fekete és a diákok világi tarkasága színezi a liturgikus teret; az évszázados örökség együvé terel szerzetestanárt és gimnazistát. Amint vagy kilencszáz év köveinek cementálója is a hagyományos dallam - a múlt századi, Stomo-féle szószék, a nyolcszáz éves kőindák, levelek, gyíkocskák, a ciszterci építészek gyönyörű gótikus árkádívei együtt adják a páratlan akusztikát. A kóruspróba után a perjel, dr. Várszegi Asztrik atya ellebbenti az ásatási területet védő műanyag függönyt. Mint féltett kincset simítja végig a mai szintnél hetvenöt centiméterrel mélyebben feltárt oszloplábazatot. A sudár kő a XIII. században alul is faragva volt tehát, ahogyan azt sejteni lehetett. Az a későbbi szándék tüntette el az oszlopok „gyökerét”, hogy a templom különböző korokban épített részeit egy szintre hozzák. A peijel úr - történelem-német szakos tanár - egy ugyancsak megbontott, régészek által vizsgált falrészhez is elvezet. Itt a habarcsolási technika még korábbi időkre, a XII. századra utal. A mértéktartó magyarázat ennél tovább nem merészkedhet. De hová tűntek vajon - vezetem fantáziámat a még meszszibb múltba - a Géza által építtetni kezdett monostor kövei? Ha bontottak, alakítottak is, nyersanyagként talán tovább szolgálhattak. Meglehet, a „primitíven” összekötött gránitok egyike-másika láthatta Szent Istvánt és szentéletű fiát, láthatták, amint az ifjú Imre herceg vallásos buzgóságuk mértékében illeti csókkal Pannónia szent hegyének lakóit. Bizonyos, hogy mindketten jártak itt, az 1020-as években. Géza fejedelem, István királyunk vagy II. András és Szent László kitüntető figyelme a bencés rend múlhatatlan érdemeinek szólt. Philbert Schmith írja egyetemes rendtörténetében: „Egyik nép sem köszönhet anynyit a bencéseknek - Angliát kivéve - mint a magyarok... Szent Benedek rendje valóban Magyarország hitének és nevelésének lelki atyja. ” Szent Márton hegye térítő papokat és szerzeteseket nevelt, apátsága ezért alapíttatott. Bencések voltak Magyarország első hittérítői, nevelői, szentjei. Bencés volt az Istvánnak koronát küldő II. Szilveszter pápa, s Szent Gellért, Imre feltételezett nevelője, Csanád püspöke. Az 1005 táján felszentelt pannonhalmi apátság - minden magyarországi bencés monostor feljebbvalója - hatalmas birtokainak javadalmából építkezett, katonákat szerelt fel, gazdagította könyvtárát, kincstárát. A hittérítői feladat elmúltával az apátság - mint az írásbeliség otthona - közjegyzői feladatokat ellátó hiteles hellyé is lett. A monostor vendégház, szálloda is - írják a rend történészei -, a szerzetesek - fő kötelmük, az imádkozás mellett - kódexeket másolnak, ha kell, orvosok, s feladatuk a szegények gyámolítása. E század elején tizenkét vaskos kötetben adta ki a rend az apátság történetét. Tudós szerkesztője és írója, Erdélyi László bőviben volt a kútfőknek. Mi több, utódjaira is hagyott munkát, bőséggel. A levéltár szinte kimeríthetetlenül kínálja a megfejteni valót. Kész csoda, hogy a vérzivataros századokban mindvégig sikerült megfelelő helyre menekíteni a legféltettebb kincseket: a rend jogállását, kiváltságait, a kapott adományokat igazoló okleveleket. Az István-i kézjegy 986 esztendő távolából dobogtatta meg szívünket, amint Reichardt Aba atya az egyik páncélszekrény mélyéből előemelte a pannonhalmi kiváltságoslevelet. Rácsodálkozhattunk a tihanyi alapítólevél híres, harmincegyedik sorára is: Feheruuaru reá meneh hodu utu reá ja Fehérvárra menő hadútra). Es ez csak a legismertebb két régiség, profán szóval: ők a levéltár „sztárjai”. XIXII. századi oklevelekből mintegy 60 található az országban, s ezekből 29-et Pannonhalmán őriznek. A közel kétezer Mohács előtti okiratból pár száz még nincs publikálva. A levéltáros atya egy tekercsre mutat. A közjegyzői működés e tanúja 11 méter 20 centi hoszszú, s tanúkihallgatást rögzít, valami peres ügyben. Tartalma megfejtésre vár, és - sokadmagával - ki tudja, mi mindent árul el letűnt idők hétköznapjairól. Aztán ott a családi levéltárak sora: a Guaryaké, a Somogyiaké, Lónyai hercegé. A Pestalozzi-Kende családé mostanság került haza, Svájcból. Egy XIII. századi iratot is rejteget. A könyvtárban ünnepi tárlat fogad: épületét 150 éve adták át, azzal a rendeltetéssel, hogy a teológiai és a tanárképzés, valamint a tudományos kutatás igényeit egyaránt kielégítse. Könyvek persze régebben is voltak Pannonhalmán. Az 1083-as keltezésű, Szent László királyunk által kiadott összeírólevél 80 kódexről emlékezik meg. A köny-18
