Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-12-01 / 23. szám

A REFORM HARMADIK SZAKASZA találni és bizonyos időpontokban és helyzetekben a restrikciós rendsza­bályok kerekedtek felül, miközben a világgazdaságban a tudományos­műszaki forradalom rendkívül fel­gyorsult, új struktúrát kezdett kiala­kítani és a tömegáruk és a közepes fejlettségű termékek jelentős áresé­sét okozta. Az ellentmondásos hely­zetben a kormányzat is elvesztette biztonságát és halogatta a döntést olyan kérdésekkel kapcsolatban, amelyek megoldásától a reform és a műszaki fejlődés függött. 99 A kormányzat elvesztette biztonságát 99 Ilyen körülmények között került sor a gazdasági reform harmadik szakaszának megindítására új kor­mányprogram meghirdetésével. Az új kormányprogramot új mi­niszterelnök hirdette meg, aki a re­form további erőteljes fejlesztését és határozott döntések meghozatalát is kinyilvánította. így került sor 1987-ben- a tőkepiac bevezetésére, amire a 68-as reform még nem vállalkoz­hatott,- kötvény és kötvénypiac létesíté­sére, ahol a lakosság is vásárlóként és eladóként lép fel,- elkezdték az állami támogatá­sok megszüntetését a veszteséges vállalatok számára, hiszen eddig a kormányzat elvonta a nyereséget a jó vállalatoktól és ezzel egyenlítette ki a gazdaságtalan vállalatok vesz­teségét, ami még az utolsó időben is több, mint 20%-át jelentette a költ­ségvetésnek. Sor kerül a fogyasztói árak szubvenciójának megszünteté­sére is, ami az elmúlt évben 11%-át jelentette a költségvetési kiadások­nak. Természetesen a fogyasztói árak állami támogatásának meg­szüntetése áremelkedéssel jár, ami politikai feszültségeket okozhat. Egyébként a veszteséges tevékeny­ségek megszüntetése érdekében csődtörvény is bevezetésre került. Tovább erősítik a monopolhely­zetek felszámolását és növelik a versenyt, hiszen a magyar gazdaság kifelé is versenygazdasággá vált. Kétszintű bankrendszert hoztak létre, ami annyit jelent, hogy Nem­zeti Bankon (Jegybankon) kívül nemcsak a lakosság megtakarításait gyűjtő és kezelő Országos Takarék­­pénztár hatóköre bővül, hanem új kereskedelmi és hitelbankok is lét­rejönnek, amelyek nemcsak hitelez­nek, hanem a gazdasági életben is részt vesznek, azaz a különböző vál­lalkozásokba betársulhatnak. Fiókot nyitott és tevékenységet folytat Budapesten néhány külföldi bank kirendeltsége is. Kiterjesztik a gazdaság többszek­­torúságát, hiszen a szövetkezetek megerősödésén kívül magánszek­tor, alkalmi vállalkozások, kisüze­mek is tevékenykednek; sőt jelentős számban jöttek létre joint venture­­ök is, amelyek szerepéről még kü­lön is szólni fogunk. Átalakul az állami tulajdon rendszere azzal a céllal, hogy min­den tulajdon igazi (valóságos) és a vagyon gyarapításában érdekelt ke­zelőt kapjon. Új nagyvállalati profilok alakul­nak ki, hiszen a korábbi időszakban azok csak termeléssel foglalkoztak és csak saját profiljukban tevékeny­kedhettek - bár abban monopoljel­leggel. Most értékesítési, marke­ting- és exportjoggal is rendelkez­nek, leányvállalatokat is létesíthet­nek és tőkéjüket más szakmába, il­letve vállalkozásba is befektethetik. Feltehető, hogy bizonyos mennyisé­gű export után devizát is kapnak vissza. Az üzemek bizonyos fajtáiban üzemi tanácsok létesültek, amelyek a pályázók közül az igazgatókat is megválaszthatják, szerződéssel, meghatározott időre. Fokozott támogatást kapnak a kis- és középüzemek, amelyek mind a lakossági szükségletek kielégíté­sében, mind az exportban növekvő szerepet játszanak. Bevezetésre kerül a „hozzáadott értékadó’’-rendszer, amely számos nyugati országban sikeresen műkö­dik és ennek következtében a válla­latok az anyag- és energiatakaré­kosságban is érdekeltté váltak. Emellett az új adózási rendszerben a profit adóztatása utáni nyereség­­rész nagyobb lesz, ami az üzemek­nek majd nagyobb beruházásokra ad lehetőséget a technikai-műszaki fejlesztés meggyorsítása érdekében. Bevezetésre kerül 1988-tól az egy­sávosán progresszív jövedelmi adó­rendszer, amelynek előzetes megvi­tatása sok eltérő vélemény kifejtésé­re adott alapot, de azt legtöbben megértették, hogy a lakosságnak egy ilyen szerkezetű szocialista tár­sadalomban adót is kell fizetnie, hi­szen a korábbi időszakban mindösz­­sze a költségvetési bevételek 8,2%-a származott közvetlen lakossági adó­ból. 99 Exportunknak évtizedeken át gyorsabban kell nőnie mint importunknak 99 Igen nagy jelentősége van a ki­dolgozás alatt álló új külgazdasági stratégiának. A sokszorosan össze­fonódó világgazdaságban ugyanis még a legerősebb gazdasági hatal­mak fejlődése is a külső világhoz történő alkalmazkodáson nyugszik. Az „innovációs korszak” felpörgette a trendváltozások, valamint a szer­kezeti és területi eltolódások sebes­ségét; lassú, bürokratikus döntési rendszerekkel többé nem lehet kö­vetni a fejlődést. Ezért nálunk egy­részt a műszaki-technikai fejlődés felgyorsítására (ellenkező esetben a cserearányok állandóan romlanak), másrészt exportképességünk növe­lésére van szükség, hiszen expor­tunknak évtizedeken át gyorsabban kell nőnie, mint importunknak. Azt reméljük, hogy a külföldi vállalatok, a joint venture-ök, tanácsadók és más partnereink elősegítik, hogy technikában, a piacokhoz való al­kalmazkodásban és a marketingben megközelítsük versenytársainkat. Közbevetőleg jegyzem meg, hogy ebben a vonatkozásban a külföldi gazdasági tevékenységben eredmé­nyeket elért külföldi magyarok segí­tésére és közreműködésére is számí­tunk. Erre a feladatra is megfelelő kereteket biztosítunk. 99 Szükség van az államszervezet, valamint a kormányzati rendszer reformjára is 99 Utalni kell - végül - arra, hogy a következő években és évtizedekben a vüággazdasági helyzet nagyon bo­nyolult lesz; a változások megértése igen sok erőfeszítést igényel, ezért tájékoztatási rendszerünket is sze­retnénk megjavítani. Sokan vetik fel azt a problémát - belföldön és külföldön egyaránt -, hogy Uyen jelentős gazdasági át­szervezés esetén gazdasági és politi­kai-társadalmi szerkezetünk között ellentmondás keletkezik, hiszen egyfelől a legnagyobb rugalmasság­ra és hajlékonyságra törekszünk, másfelől (államszervezet stb.) azon­ban még merev intézményrendszer­rel rendelkezünk. Ezért van szükség nálunk - és a jelenlegi kormányprogramban ez is szerepel - az államszervezet, vala­mint a kormányzati rendszer re­formjára is. A törekvés az, hogy új egyensúlyt hozzunk létre az államszervezeten belül az adminisztratív, a törvény­hozó és a bírói hatalom között. Az elmúlt idők tapasztalatai azt bizo­nyítják, hogy a törvényhozó és a bí­rói hatalom (pl. Alkotmányjogi Ta­nács) lehetőségei és képességei megerősödőben vannak. A többje­­löltes választási rendszer bevezeté­se, az országgyűlési bizottságok munkájának és ellenőrző tevékeny­ségének kiterjesztése, szakértők rendszeres meghallgatása, a bizott­ságok saját érdeklődése, valamint a kormány- vagy Elnöki Tanács-i ren­deletek jelentős részének bizottsági megvitatása, a parlamenti bizottsá­gok és a különböző szakegyesületek között szövődő új kapcsolatok új színt adtak és adnak a törvényhozó hatalom munkájának. Megszűnőben van nálunk az át­alakulási időszak „túlerős” államha­talma és a társadalom és az állam, vagy a helyi szervek közötti hata­lommegoszlásban is nagy változá­sok mennek végbe a társadalom ja­vára. Ilyen szempontból még az új adózási rendszer bevezetése is pozi­tív változást jelent, hiszen nyilván­valóvá válik, hogy a lakosság tartja el az államhatalmi szerveket és nem azok „engednek át” bizonyos hatás­köröket a lakosságnak. A kormányzati reform megvalósí­tása során különösen két kérdéscso­portnak lesz nagy jelentősége: az egyik a komplexitás, azaz az ágaza­ti rendszer helyett olyan módszerek kialakítása, amelyek a problémák­kal való közvetlen foglalkozást te­szik lehetővé, hiszen egy bonyolult társadalomban a kormányzatnak nem szakkérdésekkel kell szembe­néznie, hanem olyan összetett prob­lémákkal, amelyek a különböző szakmai tényezők kölcsönhatásai­ból erednek. Ezért az általános de­centralizáció és a hatalom új módon történő elosztása mellett nagyon lé­nyeges lesz az a komplexitás, amely nem a különböző szakmai érdekek összehangolásából, hanem az emlí­tett kölcsönhatásokból ered. Ez a probléma persze nem magyar, vagy nem szocialista eredetű, hanem olyan világprobléma, amellyel min­den országnak és minden kormány­zatnak szembe kell néznie. A másik, a párt és állami szervek hatásköri összefonódása, ami hie­rarchikus, soklépcsős, túlméretezett döntési rendszerre vezet - ez ebben a felgyorsult világban nem tartható fenn. 99 Mindenki jóindulattal nyugtázza 99 Befejezésül szeretnék utalni arra, hogy új kormányprogramunk Kele­ten és Nyugaton egyaránt jóindula­tú érdeklődéssel találkozik. Ha a gazdasági reform első időszakát nyomasztó légkörben kellett átél­nünk, úgy most, a harmadik sza­kaszban mindenki örömmel látja és jóindulattal nyugtázza, hogy a ma­gyar reform - egy kis nemzet önálló kísérlete bonyolult gazdasági és po­litikai kérdések megoldására - mi­lyen pozitív hatással volt a legna­gyobb szocialista országok reform­­törekvéseire, milyen kedvezően be­folyásolta a kelet-nyugati kapcsola­tokat és mennyire mozdítja elő a gazdasági együttműködés lehetősé­gét. Ezért kell minden erőnket megfe­szítenünk a magyar nemzet és a vi­lág érdekében e nehéz és bonyolult reformfolyamat sikeres megvalósí­tására! 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom