Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-11-20 / 22. szám
Az emberi szorgalom és humánum kevés oly megható példájával találkoztam, mint a BBC és a Magyar Televízió „Mozdulj, hogy Joe járhasson!” című alkotásában. A dokumentumfilm azt a küzdelmes folyamatot követi végig, amelynek során egy Angliából érkezett, szinte teljesen mozgásképtelen kisfiú csaknem önálló életvitelre lesz képes Budapesten, a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelő Intézetében. — Bácsi, te magyar vagy? — pillant rám csodálkozva egy hatéves kislány. Magyarórán vagyunk, Budapesten. Miért mégis a meglepődés a magyar szó hallatán ? Szinte több itt a külhoni látogató, mint a hazai. Egymásnak adják a kilincset a külföldi szakemberek. A nemzetközi tekintély apró bizonyítéka a szerkesztőségünknek küldött levél is. Sydneyben élő édesapa mond benne köszönetét, amiért gyermekét megtanították járni. Rendszeresen érkeznek az intézetbe beteg gyermekek — és tanulni vágyó pedagógusok — Angliából, Japánból, az egész világból. — Osakában a miénkkel rokon intézet működik, amelyet a mi munkánk nyomán, bennünket példaképnek tekintve hoztak létre — meséli dr. Háry Mária igazgató. — A japánok rendszeresen küldenek intézetünkbe pedagógusjelölteket, akik négy esztendeig folyamatosan tanulnak nálunk. Kétszáz amerikai dollárt fizetnek havonta. Magyar—brit államközi egyezmény alapján a birminghami egyetemen is megindul a konduktív terápia. Leendő pedagógusaikat mi képezzük ki az idei tanévtől kezdődően, négy éven keresztül. A közelmúltban a brit kormány 330 ezer fontot adományozott a magyar módszer nagy-britanniai meghonosítására. Hasonló igénnyel jelentkezett a siegeni egyetem (Német Szövetségi Köztársaság) ; tárgyalásokat folytatunk Izraellel és Jordániával is. Módszerünk csakis a gyakorlatban sajátítható el, négyesztendei tanulással. A kívülálló meglepődik a hallottakon. Vajon nőit „tudhat” az intézet, ami miatt távoli földrészekről érdemes idejönni? Mi is az a módszer, amelynek segítségével az idekerült mozgássérültek mintegy háromnegyede (!) képessé válik az önálló életvitelre és beilleszkedik a társadalomba?! A magyarázat: a konduktív pedagógia. Ennek rendszerét dr. Pető András, az intézet létrehozója alapozta meg és fejlesztette ki a harmincas években. A konduktív pedagógia nem kezelési eljárás, hanem rendszer, illetve szemlélet. Lényege, hogy a mozgássérült gyermek nevelése teljesen integrált. A konduktor olyan speciális képzettségű pedagógus, aki e«vszemélyben foglalkozik a gyermekek testi és szellemi fejlesztésével; beszédével, óvodai-iskolai oktatásával. Amit másutt pedagógus, logopédus, ápolónő, pszichológus, ének- és tornatanár különkülön próbál megvalósítani, azt a konduktív pedagógia egyetlen gyermekspecialista segítségével oldja meg. A konduktív nevelés alapelve, hogy a gyermek aktívan tanul, rávezetik arra, hogy öntevékenyen, önállóan csinálja meg mindazt, amit azelőtt még segítséggel sem tudott. Az intézet elődjét — tucatnyi gyerekkel — 1946-ban hozta létre Pető András. Az ő fényképe díszíti — néhány gyermekrajz társaságában — az igazgatói szobát, ahol beszélgetünk. Szeretném bemutatni a nagy tekintélyű intézet igazgatóját, dr. Háry Máriát, ám ő elzárkózik a személyes kérdések elől, még attól is, hogy fényképe megjelenjék a lapban. Azt vallja: nem a személye, hanem a munkája a fontos, az pedig összeforrott az intézet tevékenységével. Publikációit, szakcikkeit mutatja — a legújabb Franciaországban jelent meg —, s unszolásomra annyit árul végül el, hogy 1952-ben kapott diplomát az orvostudományi egyetemen. Diákkorában mozgásterápiával és művészi tánccal is foglalkozott. A kezdetektől munkatársa az intézetnek, amely 1952 óta működik maii nevén. Jelenleg 535 a bent lakó betegek száma — legfeljebb húszán lehetnek külföldiek —, 8Ü a napközis gyerek, ám ennél jóval több a „bejáró”. Nagy szükség volt arra a korszerű, új épületre, amelyet 1985-ben vehettek birtokba Budán, a Kútvölgyi úton. A négyéves konduktorképzésre érettségi után lehet jelentkezni. A konduktort oklevelet a Pető Intézet és a Tanítóképző Főiskola egyelőre közösen állítja ki. Ezt az együttműködést egyébként az intézet vezetői közül többen feleslegesnek vélik. A rendkívüli hazai és külföldi érdeklődés miatt célszerű lenne a Pető-módszer „védetté” nyilvánítása — a világ számos pontján máris megfelelő szakképzettség nélkül utánozzák —, azonban pedagógiai módszert a Művelődési Minisztérium illetékese szerint nem lehet szabadalmaztatni. Sorra járjuk a termeket. Az egyikben olyan gyermekeket találunk, akiknek a legtöbb országban gép mellett kell leélniük életüket, mert nem tudják szabályozni anyagcseréjüket. Itt éppen önállóan uzsonnáznak — gépek sehol. A konduktív nevelés segítségével ezek a gyerekek önellátókká válhatnak. A „túlmozgásos” csoportnak — ők szülés közben szereztek valamilyen- sérülést — éppen magyarórája van. Elkérem az egyik tankönyvet: „Olvasni tanulok”. Ugyanaz, mint minden elsősé. A fő cél: előkészíteni a gyerekeket, a nyilvános iskolához. — Csoportomból idén négven kerülték az általános iskola második és harmadik osztálváha — tájékoztat Várkövi Tamásné, az egyik legrégibb konduktor. — Valamennyien sikerrel beilleszkedtek. Nagyon fontos együttműködésünk a családdal, hogy elért eredményeinket a gyerekek megőrizzék. BALÁZS ADÁM 13
