Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-11-03 / 21. szám

Ä sírkertbe — melyet mára minden oldalról körbenőtt a város — a XVI. században kezdtek temetni a kolozsváriak. Bármerre is induljunk el a főkaputól, bármelyik ösvényét, csapását kövessük, jeles erdélyi magyarok emléke előtt tiszteleghetünk.

Hogyan lett a házsongárdi nagy nemzeti panteonjaink egyike? Kelemen Lajos, Erdély kiváló történésze egy helyütt így válaszol a kérdésre: „A XIX. században . . . Kolozsvárott teleltek fél Erdély főurai és az ezekkel rokon előkelő nemesi családjai. A város három középiskolája nevelte az értelmiséget, jogakadémiája, sebészintézete volt... Tudományos élet, irodalom, színészet, hírlapírás fejlődött ki. Ezért van aztán az, hogy... Erdély egyetlen temetőjében sincs annyi értékes és nevezetes magyar ember eltemetve, mint a kolozsvári Házsongárdi temetőben.”

Novotta Ferenc képriportja főhajtás néhány erdélyi magyar kiválóság emléke, — s nem kevésbé azok előtt is, akik Házsongárdot járva a 285 esztendeje halott Tótfalusi Kis Miklós sírjáról sem feledik mindenszentek krizantémját.

1

14