Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-10-18 / 20. szám
Magyar muzsikusok a nagyvilágból pálcát is a kezébe vehette. Zenekarával először Bartók Csodálatos mandarinját játszotta. Rengeteg lemezt készített, több magyar zeneszerző, így például Bartók, Kodály, Dohnányi, Weiner műveit vette fel és Brahms öszszes magyar táncát. Szereti dirigálni a magyar kórus- és zenekari műveket is, Kodály Psalmus Hungaricusát és a Marosszéki táncokat. Nem az egyetlen muzsikus la családban. Feleségével, Marilyn Nelly zongoraművésszel Beethoven tíz szonátáját vették lemezre, amivel EMI-díjat nyertek. Magyarországon is adtak közös szonátaestet. Tizenöt éves fiuk is tehetséges muzsikus. — Tud-e valamit édesapja hazájáról? — Szívesen jár Magyarországra és nagyon érdeklődik a magyarok története iránt. 1963 óta minden évben töltünk itt néhány hetet. ALBERT FERENC hegedűművész AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK Albert Ferenc 42 év után először látogatott Magyarországra. A hosszú idő ellenére akcentus és angol szavak keverése nélkül beszéli anyanyelvét. — Nincs ebben semmi különös — hárítja el a dicséretet. — Az anyanyelvet nem lehet elfelejteni. A szüleimmel éltem, otthon csak magyarul beszéltünk. Starker János barátommal 11 éves korunk óta ismerjük egymást. Csodagyerekekként együtt kezdtük zenei tanulmányainkat és most is jó barátok vagyunk. Albert Ferenc 12 évesen felvételizett a Zeneakadémiára, hegedű szakra. 1937-ben Zathureczky Ede első művészdiplomása volt. Később Kodály, Weiner tanítványaként zeneszerzést, karmesterképzést tanult. Zeneszerző édesapja kérésére jogi diplomát is szerzett. 1945-ben jótékony koncerteket adott a Vöröskereszt javára — így került ki Párizsba. Rövid idő múlva már hangversenykörútra indult. London, majd Írország következett, ahol meghívták a zeneakadémia tanárának. 1954- ben Albert Ferenc alapította meg az írek nemzeti zenei fesztiválját. Szüleivel, húgával együtt települt át az Amerikai Egyesült Államokba. Zeneszerző édesapja nemcsak első hegedűtanára, hanem élete végéig zenekritikusa, tanácsadója volt. Húga. Albert Mária az első amerikai magyar nyelvű operatársulat megalapítója Chicagóban. Különleges élmény lehet a Kodály-, Erkel-műveket fekete énekesek szájából magyarul hallani (a társulat tagjai között ugyanis feketék is vannak). Albert Ferenc 18 évig — az intézet megszűnéséig — töltötte be a chicagói konzervatórium elnöki tisztét. Amikor az 1500 növendéket rábízták, Amerika-szerte ő volt a legfiatalabb ezen a poszton. Kezdeményezésére a chicagói konzervatórium tiszteletbeli díszdoktori címet adományozott Kodály Zoltánnak. Másik kedves tanára és atyai jó barátja, Weiner Leó születésének 100. évfordulóján pedig emlékünnepséget rendezett Chicagóban. Szólóestek, közös hangversenyek kiváló muzsikusokkal, ősbemutatók, neki ajánlott müvek és saját kompozíciók megszólaltatása jellemzi Albert Ferenc gazdag muzsikuspályáját; Kanadában, az Amerikai Egyesült Államukban és Európában 6500 koncertet és szólóestet adott. A magyarországi zenei találkozót az óhazai kapcsolatfelvétel nyitányának tekinti. Azért is tervezte kicsit hosszabb időre a látogatását, hogy legyen ideje körülnézni Budapesten és Győrött, a szülővárosban; legfőképpen pedig ismerkedni az itthoni muzsikusokkal. — Éppen ideje, hogy valamilyen formában bekapcsolódjak a magyar zenei életbe — mondta Albert Ferenc. — Dédelgetett vágyam a hegedűaktatásban részt venni. Remélem, sikerül megtalálni ennek a módját. Mostani látogatásom egybeesik egy fontos eseménnyel: 50 évvel ezelőtt kaptam meg a művészdiplomámat, és ebből az alkalomból a Zeneakadémián egy kis háziünnepséget rendeztek. ARÁNYI-ASCHNER GYÖRGY zongoraművész, zeneszerző AUSZTRIA Arányi-Aschner György szerzői estjén a budapesti Fészek Klubban Szokolay Sándor megkérdezte a zeneszerzőtől: kitől kapta a tehetségét? A válasz így hangzott: — A Gondviseléstől. Művészi pályámat és harmonikus életemet is neki köszönhetem. — És hol vagy igazán otthon? — szólt a következő kérdés — Grazban vagy Budapesten? — A vonaton — volt a válasz. A Grazi Zeneművészeti Főiskola tanára, Arányi-Aschner György zeneszerző a Stájerországi és a Magyar Zeneművészek Szövetségének hivatalos összekötője, a grazi magyar klub állandó zongoraművész közreműködője, szólistája. Magyarországon született, német anyanyelvűnek, de magyar iskolákba járt. Családjában sok zenészt tartanak számon, közéjük tartozott Komor Vilmos karmester is. Zongorát, zeneszerzést Kadosa Páltól, Lajtha Lászlótól tanult a Zeneakadémián. Elsősorban zeneszerzőnek és pedagógusnak tartja magát, de szerzői estjein vagy egyéb felkérésre szívesen vállal zongorakíséretet is. Arányi rendszeres és szoros kapcsolatot tart itthoni kollégáival, ezt a mostani zenei találkozót mégis kiemelkedő eseménynek könyvelte el. — Két szempontot emelnék ki. Az egyik, hogy személyes kapcsolatok épülhettek a világ különböző részeire került magyar kollégák között, a másik pedig még ennél is fontosabb: a találkozó alkalom volt arra, hogy Magyarországon is megismerjék, mennyiben vagyunk továbbra is magyarok. Mert mi megmaradtunk magyarnak: az élvonalba tartozó magyar zenei kultúra terjesztői vagyunk. Liszt Ferenctől tanultam: ha az ember valamit elér, azt mások javára fordíthatja. Ez az átadás az én ars poeticám. HAJDÚ ISTVÁN zongoraművész HOLLANDIA A Magyar Rádióban mintegy 2000 olyan zenei felvételt őriznek, amelynek zongorakísérője Hajdú István. Az első felvétel 1937-iben készült. Rotterdamban Hajdú István szobájának mind a négy falát fényképek borítják: az európai zenetörténet kiemelkedő eseményeinek dokumentumai és egyben Hajdú István világhírű partnerekkel megtett koncertkörútjainak állomásai. Nyugalomba vonulásáig a rotterdami konzervatórium tanára volt. Felesége, Horvay Erzsébet hegedűművész, valamikor az Állami Hangversenyzenekar tagja — ma is aktív muzsikus. Évente jártak haza — koncertezni is. A lányuk már holland, akinek ,.csak” annyi köze van Magyarországhoz, hogy a szülei magyarok. Mégis, amikor csak teheti, jön, minden érdekli, remekül beszél magyarul. Hajdú István is kitűnőnek találta ajnagyar zenészek összehívásának ötletét. Feleségével együtt vettek részt a programon. — A sok szép és jó mellett, amit elmondhatnék. azt hiányoltam, hogy az egész világról meghívták a muzsikusokat, de — tán a nyári időpont miatt — hazaiak nem voltak. Az élményeinket így egymásnak meséltük el. Pedig — különösen a fiataloknak — lett volna miről mesélnünk. Vajon megtörténhetne-e más országban az, ami Kecskeméten? Egyik este, amikor Hajdú István beszállt egy taxiba, a sofőr megkérdezte: — Hova parancsolja, művész úr? Hajdú csodálkozva nézett rá: — Honnan ismer engem? — Elolvastam a kabátjára kitűzött nevet, s mivel tudtam, hogy a zenei találkozó résztvevői most Kecskeméten vannak, gondoltam, csak az az általam tisztelt Hajdú István lehet, akinek a lemezeit nagy élvezettel hallgattam. A lemezgyűjtő taxisofőr a fuvardíj helyett autogramot kért Hajdú Istvántól, hogy kitehesse a szobája falára. 14
