Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-10-18 / 20. szám
A s I Siklósi-hegység nyugat—keleti vonulatának déli részén, ahol a hegyek szinte átmenet nélkül simulnak a Dráva völgyébe, országút választja ed a lankákat a síkságtól. Itt, a déli dombok egyikén terül el Villány, amelynek szőlőkultúrája csaknem kétezer éves. A déli fekvésű lankák mediterrán jellegű éghajlata szinte kínálta a lehetőséget — a Dunántúlt akkor már meghódító rómaiaknak —, a szőlőtelepítésre. A krónikák a szőlőművelés meghonosítását Probus császárnak tulajdonítják. A vidék az eltelt évszázadok során több néven is szerepelt, így például az 1300- as évek táján Villám, majd Vykam, még később Wylyan. Elképzelhető, hogy egy egykori birtokos családról, a Villjamiakról kapta a nevét, akik az 1360-as évektől mondhatták magukénak a vidéket. A település történetét a szőlőművelés folyamatosan végigkíséri és az írásos emlékek azt is megőrizték, hogy a bornemissza törökök a megfogyatkozott lélekszámú villányi népesség pótlására rácokat telepítettek be, hogy minél több imustadót tudjanak beszedni. A történészek azt is tudják, hogy Villány és a szomszédos községek lakóinak musttizede nyolcszáz pintnyi volt. Ha az akkori bor minőségéről nem is sokat tudunk, az adó mértéke arra enged következtetni, hogy a villányi vörösbor keresett termék volt. E vidékről azt its illik számon tartani, hogy a hódoltság után a régi Villány — amely nagyrészt elpusztult — feljebb lépett, közelebb a hegyhez, ahol jelenleg is elterül. A villányi szüret minden évben nagy esemény, bár az idén a nagy jégverés miatt korántsem maradéktalan az öröm. Nemcsak az ország különböző vidékeiről keresik fel a szőlőskerteket, határainkról túlról is sokan érkeznek a látványos eseményre. A vülányi vörös: borhoz állítólag Mátyás királynak is kö- I ze van, mert ő hozatta a kékfrankos vesszejét Burgundiából. Ezért aztán ezt a szőlőfajtát, illetve ennek a nedűjét nagyburgundinak is ismerik. Hosszan lehetne még sorolni a villányi szőlők történetét a filoxéravészen át a kisparcellák elárverezésén keresztül napjainkig. Jelenleg a Pannonvin cég fémjelzi az innen kikerülő borok minőségét. Jelentős azonban a háztáji műveléssel gondozott kisebb szőlőskertek termése is, sőt egyes gazdák olyan kitűnő minőségű vörösborokat állítanak elő, hogy azokat saját nevük feltüntetésével forgalmazhatják. A szőlőművelés a jelentős gépesítés ellenére ma is nehéz munka és elsősorban azok a gazdák vállalják továbbra is, akik ennek művészetét szüleiktől, nagy szüleiktől örökölték. Valamikor a szüreti ünnepségek kezdetét a kisbíró hirdette ki pergő dobszó kíséretében. Ez most annyiban változott, hogy a nagyközségi tanács írásban kéri a gazdákat, hogy ezen a napon minél többen nyissák meg pincéiket a várható nagyszámú vendégsereg előtt: „ ... szeretnénk, ha a vendégfogadásból mindenki kivenné a részét azért, a közös ügyért, amelynek fő célja a villányi bor hírének öregbítése. A gazdák gondoskodjanak arról, hogy a borkóstoláshoz megfelelő mennyiségű pohár és egyéb szükséges eszköz rendelkezésre álljon. Szíves vendéglátással tiszteljük meg azokat, akik kíváncsiak szokásainkra és ezért megtisztelnek figyelmükkel ...” Kép és szöveg: KÁCSOR LÁSZLÓ 9
