Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-10-02 / 19. szám

®gyszer volt, hol nem volt, majd félszáz esztendővel ezelőtt Pest városában egy szivarfüstös kávéházban tehetős gabonakereskedők gyülekeztek feltűnő gyakorisággal. Tették ezt a kávézáson, hírlapolvasáson kívül azért, hogy szót ejtsenek a világ egynémely, őket egyformán érdeklő dolgairól — egyebek között a gabonafélék várható hozamáról, az egyes fajtákért már elkérhető és még megkapható árakról. E véleménycsere igencsak fontos volt, mert j ólrosszul a gabonaárak alakítását segítette egy olyan korszakban, amikor még vásárok, búcsúk változatos földrajzi pontjain találkozhattak e terményt kereső vásárlók és azt kínáló eladók.

Később, az 1853-ban megalakult Lloyd társulat életre hívta a pesti gabonacsarnokot, amely már a gabonakereskedelem intézményesítését is jelentette.

E vásárokat nyomon követve, időben a XIII—XIV. században, térben pedig Hollandiában érdemes elidőznünk, ahol is Bruggeben egy van der Beurse nevű patrícius invitálta egykoron otthonába a kereskedőket, hogy az egymás számára fontos információikat kicseréljék. A meghívó nevét őrzi a börze szó, amely szinte minden európai nyelvben meghonosodott. Az európai kontinenstől alig távol eső brit szigetországban természetesen új kifejezést kerestek 1566-ban, amikor is Thomas Gresham megalapította a Stock Exchange-t. A londoni intézmény nem csupán nevében, hanem jellegében is különbözött a további hasonló testületektől. Magánegyesületként működött, ellentétben például hamburgi társától, amely teljesen nyílt piac volt.

A múlt század második felének magyar nyelvújítói az arab-török eredetű, a kereskedőket „tőzsénként emlegető szóból megalkották a tőzsde kifejezést. Soha jobbkor, hiszen a hatvanas évek elején Ferenc József elrendelte, hogy a nagyobb kereskedelmi forgalmú helyeken a kereslet-kínálat összefogására hivatott központokat hozzanak létre. Így is történt. A Lloyd társaság megalakította az első magyar tőzsdét, kidolgozta alapszabályait, és központi épületében helyet adott az újdonsült magyar testületnek. 1863 januárjában létrejött tehát az első, hazai áru- és értéktőzsde.

Működött tehát a hazai tőzsde, növekedett a kereskedelem — jelentős részben ezen intézménynek is köszönhetően. A kiegyezést , követő fél évtized egyebek között arra is elég volt, hogy 1872-ben létrejöjjön székesfővárosunk, immáron Budapest elnevezéssel. Alig egy évvel később a budapesti áru- és értéktőzsde méltó helyére, a tőzsdepalotába költözött, mivel korábbi „albérlete” ia Lloyd társaság épületében igencsak szűknek bizonyult.

A budapesti tőzsde miniszteri főfelügyelet alatt álló, ám önkormányzattal bíró testület volt. Az első alapszabályok szerint még nem volt zártkörű társaság, mivel beléphetett „minden a férfinemhez tartozó, feddhetetlen jellemű, illedelmes magaviseletű egyén, ki vagyonáról szabadon rendelkezhetik”. A szüfrazsettek küldetése némileg későbbi időpontra tehető, ezért nem lepődhetünk meg, hogy a hamarosan módosuló feltételek a hölgyek részvételéről változatlanul nem tettek említést. 1865-től viszont csak az lehetett a tőzsde tagja, aki 12 forintnyi évi belépti jegyet váltott. Idővel további szigorú feltételekhez kötötték a tagságot — miközben a nők változatlanul nem léphettek a titokzatos falak közé. A gabonaüzleteket 1868-ban vonták be a tőzsdei forgalomba, átvéve ezzel a korábban említett gabonacsarnok szerepét.

A tőzsdepalota szigorú nyitva tartási — pontosabban működési — renddel folytatta tevékenységét. A budapesti áru- és értéktőzsdén az úgynevezett előtőzsde délelőtt 10 órától 11 óra 15 percig, a déli vagy főtőzsde déli 12 órától 1 óra 30 percig, az utó- vagy esti tőzsde pedig délután 3 órától 4 óra 30 percig tartott nyitva.

A jelzett órák bármely percében is lépett a gyanútlan látogató az impozáns termekbe, szokatlan látvány fogadta — a korabeli beszámolókra hagyatkozva — nem kevésbé meglepő lármával kísérve. „Eleinte nagy összeviszszaságot, rendszertelenül összegabalyított embertömeget látunk, amelyben azonban kisvártatva kezdünk bizonyos tagozottságot észrevenni. Csoportokat látunk egymástól elkülönülni, kisebb-nagyobb tömörüléseket, mintha több népgyűlés — mégpedig a zajosabb fajtából — egyik a másikára minden tekintet nélkül játszódnék le egyazon teremben . ..

Tömörülés, amely a Magyar Bank részvényeiben köt üzletet és akik a terem minden sarkából iderohantak és népgyűléssé fejlesztették a kezdő kis csapatot, azok mind olyanok, akiknek Magyar Bank részvényeken van érdekük, vagy mint a tőzsdenyelv mondja: Magyar Bankban van csinálnivalójuk.”

E „csinálnivalók” mibenléte és milyensége fölött buzgó testület, az ún. tőzsdetanács őrködött, amolyan elöljáróság gyanánt. A tőzsdetagok hároméves időtartamra választották a 40 fős tőzsdetanácsot, amely egyebek között — felelősségre vonta azokat, „kik a tőzsdén magaviseletük által vagy üzletük folytatása közben a kereskedelmi tisztességet megsértik vagy olyan cselekményeket követnek el, amelyek őket kartársaik becsülésére érdemtelenekké teszik.” A tőzsdetanács számos kiváltságos feladattal rendelkezett, ezek egyik legfontosabbikát a tőzsdei árfolyamok hivatalos jegyzése és annak köz-14