Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-09-01 / 17. szám
EVEZŐVEL EURÓPÁN ÁT Egy 125 évvel ezelőtti vállalkozás emlékére 1862. szeptember 5-én? egy borongás nyári estén a távirdák rendkívül érdekes hírt röppentettek világgá. Az „Ellida” fáradt evezőspárosa, 49 napig tartó evezés után, Rotterdamból befutott a fáklyák fényében imbolygó pesti csónakdába. A rövid hír azért váltott ki meglepetést a sportkedvelő európai közvéleményben, mert a vízisportök terén az angolok vagy a hollandok szolgáltak ekkortájt meglepetésekkel. A magyar reformkor nagy nemzedéke is felfigyelt erre a különleges sportágra, és Széchenyi István angliai utazása során már 1822-ben megtanulta a sportszerű evezést, majd Angliából hozatott hajóparkja révén egyre több barátjával kedvel tette meg ezt a férfias sportot. Pár évtizedes előkészítő munka után Széchenyi elérkezettnek lát-Érkezés 1842. szeptember 5-én a pesti csónakdába. (Előtérben Széchenyi Ödön egypárevezős hajójával) (LOTZ KAROLY RAJZAI) A regensburgi Oreg-hid előtt a sebes vízből a Malom-árokba emelik az Ellidát ta az időt ahhoz, hogy kedvenc sportját intézménnyé emelje. Így született meg 1841-ben az első hazai egyesület: a Csolnakda, más néven Hajós Egylet, amely a reformkor kiemelkedő egyéniségeit tömörítette. A politikai fordulat és a forrongó közélet azonban elvonta Széchenyi figyelmét kedvenc sportjáról, és ezt a sportágat a „legnagyobb magyar” halála után egy ifjabb nemzedék keltette életre ismét. Birly István festőművész kezderitényezésére evezős és vitorlázó kör néven alakult újjá és izmosodott Nemzeti Hajósegyletté a túra- és versenyevezés népes tábora, s olyan eredményesen működött, hogy már 1861-ben, az újjászervezés első évében meghívást kaptak a legjobb magyar evezősök a bécsi regattára. A szervezők előtt azonban sokkal magasztosabb cél lebegett. Külföldi utazásaik során felfigyeltek arra. hogy az angolok és hollan-ÚJ-BUBA BEVÉTELE Bélyegzőkön, megsárgult képeslapokon, történelemkönyvek lapjain él már csupán New- Buda, az 1848—49-es szabadságharc utáni emigráció egyik nevezetes városkája. Azt, hogy pontosan hol feküdt, hol terült el, csak hozzávetőlegesen tudják még a szakértők is, hiszen a település rövid néhány éves virágzás után a múlt század hetvenes éveiben hanyatlásnak indult, majd végleg eltűnt az Egyesült Államok térképéről. Az elmúlt évben az ELTE angol tanszékének immár második hallgatói csoportja érkezett meg az Iowa államban levő Laminiba. Az ott működő Graceland College és a Magyar Tudományos Akadémia—Soros Alapítvány támogatásával ugyanis öt diák és egy tanár tölthet egy-egy szemesztert a jó hírű magániskola falai között. A társadalomtudományi fakultás professzora, Bill Russel hívta fel a figyelmünket arra, hogy: „Itt a közelben valaha egy magyar város volt, s ma is megvan a magyar temető.” A hírből, s egykori tanulmányainkból annyit sikerült kibogozni, hogy valóban a közeli Mason City mellett terült el az egykori New-Buda, amelyet a szabadságharc leverése után New-Buda telepeseinek végső nyughelye 6
