Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)

1987-09-01 / 17. szám

EVEZŐVEL EURÓPÁN ÁT Egy 125 évvel ezelőtti vállalkozás emlékére 1862. szeptember 5-én? egy borongás nyári estén a távirdák rendkívül érdekes hírt röppentet­tek világgá. Az „Ellida” fáradt evezőspárosa, 49 napig tartó eve­zés után, Rotterdamból befutott a fáklyák fényében imbolygó pesti csónakdába. A rövid hír azért váltott ki meg­lepetést a sportkedvelő európai közvéleményben, mert a vízispor­­tök terén az angolok vagy a hol­landok szolgáltak ekkortájt meg­lepetésekkel. A magyar reformkor nagy nemzedéke is felfigyelt erre a különleges sportágra, és Széche­nyi István angliai utazása során már 1822-ben megtanulta a sportszerű evezést, majd Angliá­ból hozatott hajóparkja révén egyre több barátjával kedvel tette meg ezt a férfias sportot. Pár évtizedes előkészítő munka után Széchenyi elérkezettnek lát-Érkezés 1842. szeptember 5-én a pesti csónakdába. (Előtérben Széchenyi Ödön egypárevezős hajójával) (LOTZ KAROLY RAJZAI) A regensburgi Oreg-hid előtt a sebes vízből a Malom-árokba emelik az Ellidát ta az időt ahhoz, hogy kedvenc sportját intézménnyé emelje. Így született meg 1841-ben az első hazai egyesület: a Csolnakda, más néven Hajós Egylet, amely a reformkor kiemelkedő egyéni­ségeit tömörítette. A politikai for­dulat és a forrongó közélet azon­ban elvonta Széchenyi figyelmét kedvenc sportjáról, és ezt a sport­ágat a „legnagyobb magyar” ha­lála után egy ifjabb nemzedék keltette életre ismét. Birly István festőművész kez­­deritényezésére evezős és vitorlá­zó kör néven alakult újjá és iz­mosodott Nemzeti Hajósegyletté a túra- és versenyevezés népes tábora, s olyan eredményesen mű­ködött, hogy már 1861-ben, az új­jászervezés első évében meghí­vást kaptak a legjobb magyar evezősök a bécsi regattára. A szervezők előtt azonban sokkal magasztosabb cél lebegett. Kül­földi utazásaik során felfigyeltek arra. hogy az angolok és hollan-ÚJ-BUBA BEVÉTELE Bélyegzőkön, megsárgult ké­peslapokon, történelemkönyvek lapjain él már csupán New- Buda, az 1848—49-es szabad­ságharc utáni emigráció egyik nevezetes városkája. Azt, hogy pontosan hol feküdt, hol terült el, csak hozzávetőlegesen tud­ják még a szakértők is, hiszen a település rövid néhány éves virágzás után a múlt század hetvenes éveiben hanyatlásnak indult, majd végleg eltűnt az Egyesült Államok térképéről. Az elmúlt évben az ELTE angol tanszékének immár má­sodik hallgatói csoportja érke­zett meg az Iowa államban le­vő Laminiba. Az ott működő Graceland College és a Magyar Tudományos Akadémia—So­ros Alapítvány támogatásával ugyanis öt diák és egy tanár tölthet egy-egy szemesztert a jó hírű magániskola falai kö­zött. A társadalomtudományi fakultás professzora, Bill Rus­sel hívta fel a figyelmünket ar­ra, hogy: „Itt a közelben va­laha egy magyar város volt, s ma is megvan a magyar te­mető.” A hírből, s egykori tanulmá­nyainkból annyit sikerült ki­bogozni, hogy valóban a köze­li Mason City mellett terült el az egykori New-Buda, amelyet a szabadságharc leverése után New-Buda telepeseinek végső nyughelye 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom