Magyar Hírek, 1987 (40. évfolyam, 1-23. szám)
1987-01-24 / 2. szám
ERDELY belső feszítőerők hoelkövetkező forrada• • TÖRTÉNETE Rendkívül nagy érdeklődés kísérte azt a budapesti sajtóértekezletet, amelyen bemutatták az Akadémiai Kiadó 1986. évi legjelentősebb kiadványát, a háromkötetes „Erdély története” című munkát. A figyelem érthető és indokolt, hiszen Erdély fordulatokban és megpróbáltatásokban bővelkedő történelme, az ott élő népek, majd nemzetek életútja, a különböző nyelvek és kultúrák szimbiózisa rengeteg izgalmas kérdést vet fel a művelődéstörténet mai kutatói számára. A sajtóértekezleten Köpeczi Béla akadémikus, művelődési miniszter — a mű főszerkesztője — részletesen szólt a nagyszabású vállalkozás indítóokairól, eredményeiről, nehézségeiről. Az alábbiakban részleteket közlünk Köpeczi Béla nyilatkozatából. A MEGÍRÁS OKAIRÓL Miért írunk és adunk ki Magyarországon Erdély történetét? Erre a kérdésre az a válaszunk, hogy a magyar és az egyetemes történet kapcsolatainak kutatása történettudományunk egyik jeles feladata. Múltunkat és mai helyzetünket nem lehet igazán megérteni anélkül, hogy ne ismernénk a bennünket körülvett vagy körülvevő szőkébb vagy tágabb világot. Erdély része annak a Középkelet-Európának, amelynek fejlődési tendenciái a magyar történelmet is meghatározták. Erdély területén ezer éve magyarok is laknak, akik ezer szállal kötődnek a magyarság zöméhez. Végül Erdély hosszú időn keresztül része volt annak a Hungáriának, amely több etnikum közös hazája volt s amelynek uralkodó osztálya magyar volt, s amelyben magyar és más nemzetiségű jobbágyok közös sorsot értek meg. Végül, de nem utolsósorban Erdély magyar kultúrája része volt, és része ma is az össz-magyar kultúrának, s a fejlődés egyes szakaszaiban meghatározó szerepet játszott az általános magyar kulturális fejlődésben. A KÖNYV FEJEZETEI Mi újat hoz Erdély története? Újszerűnek tartjuk azokat a fejezeteket, amelyek a legrégibb kortól a magyar honfoglalásig mutatják be Erdély történetét. Ezen belül sikerült a dák királyság szerkezetéről, társadalmáról képet alkotni, a római kori Dáciának az átlagos provinciáktól elütő jellegét bemutatni. A népvándorlás hosszú századait megrajzoló fejezet elsősorban a régészeti leleteik gondos elemzésével mutatja ki, miként vált otthonossá Erdély egymást váltó népeknek. A szerzők a régebbi leletek alapján igyekeztek megállapítani, hogy miként ment végbe a magyar honfoglalás és milyen népeket találtak az ott megjelenő magyarok. A középkori történeti összefoglaló főleg komplex gazdasági, társadalmi, művelődési viszonyok egymásra hatásának vizsgálatával tűnik ki. A XVI. században a fejedelemség megalakításának okairól és körülményeiről kapunk kitűnő összefoglalót, s a következő fejezetek főleg a gazdasági és társadalmi fejlődés tendenciáinak felvázolásában hoznak újat. Az Erdélyből kiinduló ún. Habsburg-ellenes függetlenségi harcokat hagyományosan elsősorban a Királyság szempontjai alapján szoktuk ábrázolni. Ezúttal elemzésük Erdély belső fejlődésének figyelembevételével történik. Az erdélyi reformkornak éppen a mi munkánk az első szintézise. Főként a tömeges források feldolgozásával lehetett feltárni a vidékenként más és más változatban megjelenő társadalmi feszültségek okait, alapjait, s azt, hogyan is nézett ki egy önmagában mozdulni nem képes, d«'1 reformokat igénylő társadalom; a gyan befolyásolták az lom jellegét. Ugyanezen társadalomtörténeti alapozottságú nézőpont segített az 1848—49-es sorsdöntő időszak jobb bemutatásában. Az összes egykorú társadalmi és politikai erő törekvéseinek, mozgásának elemzésénél tényszerű magyarázatot lehetett adni arra, miért alakultak ilyen tragikusan az ottani fejlemények, s elkerülhettük, hogy az általános értékelés szintjén leragadjunk. A kapitalizmuskori fejlődés bemutatásában nehézségeket okozott, hogy több kérdésben igen hiányosak az előmunkálatok. Kevés az abszolutizmus és a dualizmus kori Erdély szélesebben értelmezett társadalomtörténetére vonatkozó kutatás. Megoldatlanul maradt az 1849 utáni kulturális fejlődés külön fejezetekben történő tárgyalása. A nehézséget nemcsak az előmunkálatok hiánya okozza, hanem az is, hogy az erdélyi magyar kultúra az 1850-es évektől már olyan mértékben alkot egyet az össz-magyar kultúrával, hogy a szerző nem is látott lehetőséget valaminő különválasztásra. Az 1918 utáni korszakkal csupán egy kitekintés erejéig foglalkozhattunk. Egyszerűen nem állnak rendelkezésre a megfelelő forrásanyagok és olyan feldolgozások, amelyek alapján részletesebb elemzésre sor kerülhetett volna. SZÁNDÉK ÉS SZEMLÉLET A szerzők saját tudományos meggyőződésüket képviselik, s nem mindenben értenek egyet egymással. Az eltérésekre az előszó felhívja a figyelmet. Közös törekvésünk volt 1 oTasnid‘...^“Szilii|>cs<;-h Jelmagyarázat o járási székhely megyei törvényszék székhelye kerületi hatóság székhelye város saját tanács igazgatása alatt járáshatár kerülethatár Brassó . J*—. SS, /Hosszúfalu \ 18
